Berdisz Művek: In Between 2017. október 14., Horváth László
Berdisz Művek – In Between (Szerzői kiadás)
A Berdisz Tamás dobos nevével fémjelzett kvartett a Debreceni Jazzfesztiválon mutatkozott be először 2015-ben, azóta már első lemezük is debütált, „In Between” címmel, amely az idén jelent meg. A zenekar olyan zenészekből áll, akik javarészt nem csak egy hangszeren tudnak jól játszani, ezt a sokoldalú tudást élőben is megcsillogtatták már néhányszor, most már az otthonunkban is lehet hallgatni ezt az örömzenét.
A smooth jazz és a populárisabb irány rajongóinak üde színfolt lehet ez a lemez. Igényesen kidolgozott témák, remek hangszeres megoldások teszik élvezhetővé, akár a kezdő jazzhallgatók számára is. Ami számomra még kiemeli a smooth jazz műfajából is, hogy a számok felépítése, dallamvezetése összetettebb, mint sok hasonló zenekar munkája (ezzel persze senkire sem utalva, és senkit sem megbántva). Szép ritmikai megoldások, változatos témák teszik élvezetessé a vaskalapos jazzkedvelők számára is.
Hangszerek szintjén, bár Berdisz Tamás a zenekar névadója, nekem nagyon tetszik, hogy a dalok szerzői státusza is megoszlik a zenészek között, illetve ezáltal több különböző egyéniség, több zenei világ találkozik, és ezzel alkotnak új egységet. Nem lehet azt mondani, hogy dob központú, nem lehet azt mondani, hogy szaxofon, vagy billentyű központú zene, mert mindegyikük ugyanúgy vesz részt az alkotási folyamatban. Éppen ebből kifolyólag szépen kísérik is egymást, minden hangszernek van lehetősége a kibontakozásra, a többiek addig átengedik a terepet – tudják, hogy el fog jönni az ő idejük is. Ehhez a kiváló négyeshez csatlakozott még a lemezen két dal erejéig ütőhangszeren Pusztai Csaba (aki koncerteken is rendszeresen kíséri a zenekart).
Stencli Tamás (szaxofonok) az egyetlen, aki szerzőként nem jelenik meg a listán, de a szaxofonjáték ugyanolyan fontos és kiemelt szerepet kap a dalokban, mintha arra írták volna eredetileg. Berdisz Tamás és Juhász Attila (billentyűk) kettő-kettő, míg Frey György (basszusgitár) öt számot jegyez a 9 dalból álló lemezen. A smooth jazz alapvetően inkább a vidámabb, pörgősebb témákra épít, itt is ez dominál, csak a lemez végére, az utolsó három szám lassít kicsit, de javarészt a jókedvre, a lendületességre apellál – magányos estéken az esőben kifelé bámulva az ablakon, ne ezt a lemezt tegyük be!
Nekem talán a „Flashback” című szerzemény tetszett a legjobban, itt inkább a billentyű van a középpontban, összetett, remek dal, nagyszerű futamokkal. Bár a lemez, összességében tekintve meglehetősen homogén anyag, azért mindenki talál a maga ízléséhez közelebb állót, ha végighallgatja néhányszor. A könnyedebb műfajok rajongóinak mindenképp ajánlom, vagy egy kellemes nyáresti kikapcsolódáshoz egyaránt (akárcsak a Debreceni Bor- és Jazz Napokon).
