Bende Zsolt: The Calm Before the Storm 2011. szeptember 12., Gregorits János és Ágoston Béla

BENDE  SEXTET: THE  CALM BEFORE THE STORM

Dr.GREGORITS  JÁNOS

The calm. A nyugalom. Nem tudom, hogy az együttes igazodott-e a címhez, vagy a cím az együtteshez. Ugyanis végig közel azonos tempójú számokat hallunk, amelyeknek még a hangulata is egyező, és ez kétségtelenűl kissé monotonná teszi az albumot. Az együttesben Bende Zsolt gitározik, Zana Zoltán tenor-, Bacsó Kristóf altszaxofonon játszik, Szandai Mátyás hozza a basszust, Neil Yates trombitál, Samuel Rohrer dobol. A jól összeillő muzsikusokból álló szextett nagyon színvonalasan és kiegyenlítetten játszik, nem is igen lehet közülük senkit külön kiemelni. Viszont ki lehet emelni – joggal – az igényes hangszerelést, amely mindegyik zenésznek elég teret hagy a szólókra, de nem hagyja, hogy azok túltengjenek. A fúvósok szólamai különösen jól megírtak, úgy is szólalnak meg. Egyszóval a band megszólalása korszerű és tömör.  Bende a mai jazz-gitározás arany középútján helyezkedik el. Nem él vissza a hang torzításának eszközeivel, a muzikalitást, a változatos harmonizálást és a kimunkált technikát hagyja érvényre jutni. Komponistaként erősen jelen van, az album nyolc darabjából ötöt ő írt ( Stories, Return, Autumn in Prague,Opening,The Quiet Beneath the Chaos), kettőt a trombitás Yates (Thyme and tide, Calm Before the Storm), egyet pedig a dobos Rohrer (Langsam gehen). „ Langsam gehen” azt jelenti, hogy: lassan menni, de ez szerencsére nem a dobos tempótartására utal, mert a svájci zenész, hazája ütőhangszeres tradícióinak (Charly Antolini, Pierre Favre, Daniel Humair!) megfelelően, mindig hajszálpontosan lüktet. Három csillagot adok az albumnak.

Ágoston Béla BIOMUSIC

I’M UNDI

Ez a lemez még nem jelent meg. Nehéz is arról írni, amit koncerten ritkán hallhat az ember, a CD pedig csak célzottan jut el a hallgatóhoz. Elég Undinak érzem magam, hogy ráijesszek az akváriumban saját életüket élő hang-halacskákra: ”-Ideje most már beugrani a tengerbe, elég ebből az édeskés lubickolásból!” Csak kéne egy Némo, aki mutatja az utat Bende Zsoltnak.

Székelyudvarhelytől, Londonon át, majd Bostontól Budapestig.

MUNDI

Nehogy azt higgyük, hogy a Görög Istenek nem haladnak a korral. A Pantheon Jazz Fesztiválon vagyunk épp. Ez a zene a Moirák jazz zenéje. Sorsok alakulnak mialatt a hangzatok betöltik a teret. Folyamatosan újabb és újabb életekbe pillanthatunk be olyan távolról, hogy nem hallatszik fel ezekbe a szférákba, az a sikoly, nevetés, sírás, horkolás, bömbölés, neszezés, kiáltás, ami beteríti a bolygót. A chitara peng.

BURGUNDI

A lemez kétségtelen fűszere a trombitás Neil Yates és a dobos Samuel Rohrer.

Bende, Zana, Bacsó, Szandai 2008-as játéka precíz és azt az érzetet kelti bennem, mintha a big band felvételre nem jött volna el mindenki, na persze csak azért, mert a kórusok, témák kidolgozása remek és lehet, hogy vastagabban szólhatnának. Így ala-cool-t.

A gyertyafény poháron átszüremlő fénye. A halk beszédfoszlányok tere.

Az egymásba fonódó mondatok és végtagok pulzálásának háttere. Borozáshoz ajánlom.

„CALMUS HUNGARICUS”