Balogh Tamás: Mystic Stars 2016. augusztus 30., Szentgallay György

Balogh Tomi - Mystic Stars (Szerzői kiadás)

Az augusztus 17-e óta 23 éves zeneszerző, Balogh Tamás fiatal kora ellenére számtalan szakmai elismerést tudhat maga mögött. Alig 18 éves korában már tarolt a Marosvásárhelyi Nemzetközi Jazzversenyen, ahol a zenekari díj mellett a legjobb szólistának járó elismerést is megkapta, majd a Szimpla Lemming Program, a Magyar Jazz Szövetség hangszerelői-, valamint a Vukán György által alapított Creative Art díját is ő kapta egy ízben.

Első szólóalbuma szerzői kiadásban, szeptemberben fog megjelenni a webáruházakban, az ősz folyamán pedig fizikai formában is.

A „Mystic Stars” címen megjelenő kollázs bepillantást enged Balogh Tamás sajátos zenei világába, ízlésébe. Tamás nem csinál belőle titkot, hogy a jazzt nem műfaji megkötésként, mint inkább zenei eszközként értelmezi, valamint abból sem, hogy zeneszerzői és előadói művészetére a jazz „nagy öregjei” mellett az afro-amerikai könnyűzenei kultúra különböző egyéniségei, és a huszadik századi komolyzene egyaránt nagy hatást fejt ki. Példaképei, kedvencei közt ugyanúgy megtaláljuk Keith Jarrett-et, Miles Davis-t és Herbie Hancock-ot, mint Alicia Keys-t, Robert Glasper-t, Kendrick Lamar-t, vagy Igor Stravinsky-t.
A ’Mystic Stars’ 13 számán keresztül tökéletesen érzékelhetjük azt a fúziós gondolkodást, ami Tamást jellemzi. Habár a lemez alapvető atmoszférája hip hopos, a műfajon túlmutató, jazzes és kísérleti megoldások dúsítják a zenei szövetet.
Az album – eltekintve a közreműködőktől – gyakorlatilag teljesen saját munka. A számok, a hangszerelés, a hangszínek egyaránt Balogh Tamás koncepciójából alakultak ki.

1. Heat (intro)
Rövidebb lélegzetvételű, hangulatot megalapozó bevezetőt hallunk. A fokozatosan beinduló, neo soulos dobtéma (Tomi 15 évesen még dobolt!) fölött Tamás misztikus jazzakkordjait és nyaktörő keyboard-szólóját figyelhetjük meg.

2. Bring That Feeling
A hip hop lemezekről jól ismert „vinyl intro sample”-lel veszi kezdetét a „Bring That Feeling”. Ide-oda tologatott dob-groove fölött, különböző hip hopos hangszíneken feljátszott modern szerzemény. Ez a szám tökéletes alapot nyújtana egy rapper számára.

3. CoLA
A CoLa könnyed hangulatú R&B alapra íródott, azonban a szabad harmonizáció feledteti ezt. Kiemelendő az érdekes, izgalmas basszusmotívum, ami a szám vége felé jópofa oktávugrásokban és ritmizációban csúcsosodik ki.

4. Mystic Stars
A címadó számban Ludányi Tamást hallhatjuk közreműködni. A Robert Glasperre emlékeztető harmóniamenet és a ciripelős sample fölött először Balogh Tamás szólózik, majd Ludányi Tamás szopránszaxofon-improvizációja következik. Ludányi játéka remekül passzol a hangzáshoz: kromatikus, erősen effektezett szólója újabb erőteljes modern jazz hangzást hoz a kompozícióba.

5. Sleepy Dödi
Balogh Tamás húga volt az ötletgazda ennél a számnál: tőle származik az a harmónia, amire Tamás magát a szerzeményt felépítette. Érdekes, eltolt ritmusokkal és hangulatos hangszínekkel kidolgozott, atmoszférikus ambient track, ami mindemellett nem felejt el experimentális hip hop maradni.

6. Piano Rap No.1
Ez a szám emlékeztet leginkább Balogh Tamás korábbi műveire (legalábbis azokra, amiket magam is hallottam). Talán a zongorán előadott, neo soulosan megritmizált, cseles dallam vagy a pad-szerű szőnyegakkordok fölött zajló szabad motívumkezelés teszi ezt. Témáját tekintve eddig ez a legjobb szerzemény a lemezen.

7. Mission (Interlude)
A „Mission” című szám intrumentális változata Ludányi Tamás több rétegben zajló szaxofonintrójával kezdődik, majd a beúszó kíséret fölött prezentált témával és őrült szaxofonszólóval folytatódik.

8. Piano Rap No.2
Talán a legjazzesebb szerzemény az összes közül. Nem véletlen, hiszen ebben a számban vendégművészként feltűnik Szakcsi Lakatos Béla, aki gyönyörű zongoraszólót játszik. Játékának íve, dinamikája, jellegzetes melódiavezetése összetéveszthetetlen, jelenléte érdekes színfolt az albumon.

9. I Can Help U
Az „I Can Help U” modern jazzbe oltott neo soul szám. A témát Nagy Lili énekli. Tamás különböző effektekbe burkolja az énekszólamot (talán a vocoder is előkerül) és ide-oda tologatott dobgroove-val, súlyos pad-akkordokkal, valamint izgalmas keyboard-szólóval öleli körül.

10. Sista’s Theme
Tamás húga ismét szerepet vállalt az alkotási folyamatban: ezúttal a basszusmenet hangjait adta meg, Tamás ezekre szerzett témája és mixtúrái kiváló ugródeszkaként szolgálnak parádés keyboard-szólójához. A számban mindvégig hallható oktáveffektezett basszusvonal dögös hangulatot szolgáltat, míg az aktív dallam hangszíne igazi hip hop élményben részesíti a hallgatót.

11. Tengerparti séta
A „Tengerparti séta” könnyedén kezdődő, szép témája fokozatosan evolválódik. Tamás hosszan építkező szólója érdes hangszínével szembeállítja a különböző hangulatokat, amivel egyfajta furcsa kettőséget csempész a dalba. Végül, mint egy tengerparti sétakor, a főhősök továbblépnek, és csak a tenger zúgását hallhatjuk.

12. First Step
Agresszívabb, R&B-sebb kompozíció a „First Step”, több zenei információ (például vocoderezett emberi hang) hangzik fel egymás felett, különböző rétegekben. Mindezt keyboard pad, eltolt 2/4-es dobgroove, mixtúrák szegélyezik alulról, a hangkép közepében pedig bravúros szólót hallunk őrületes lead hangszínen. A szerzemény a tetőpontra érve abrupt, váratlan módon fejeződik be.

13. 1993
A lemez utolsó szerzeménye, a némileg nagyobb lélegzetvételű „1993” furcsa, 16-bites szoftverekből ismerős hangszínekkel indít, majd megjelenik a kísérőritmika, és egy túlvilági (hangszínű és melódiájú) téma. A szám háromnegyedénél visszafogottabb keyboard-szóló és egy elvont „dobfill” zárja az „1993”-at és az albumot.

Ez a 13 szám nem könnyen befogadható zenét rejt, de megéri meghallgatni, egyszersmind betekinteni Balogh Tamás jelenlegi világába. Abba a pillanatba, ami számára a ’most’: amit teljes egészében magáénak érez, és amit kísérleti művein keresztül lekommunikál a hallgatósággal.
A „Mystic Stars” progresszív anyag. Tamás egyfelől a műfajokon átívelő zeneszerzés, másrészt a konvencionálisabb megoldásokat tiszteletben tartó, új utakra való törekvés mellett tette le a voksát. Alkotómunkájában nem enged semmilyen megkötésnek: művei egyszerre maiak és mégis hagyományokon alapulóak. Annyira autonóm, amennyire közösségi, annyira öncélú, amennyire szórakoztató, és annyira formalista, amennyire tartalmas is. Első szólólemezként irányadó munka, az embert kíváncsivá teszi, vajon a következő, vagy az azutáni lemez milyen új utakat, világokat jelenít majd meg. Úgy vélem, hogy Tamás karrierje még számos lehetőséget tartogat különböző nyelvek, irányzatok megismerésére, formálására, hiszen zenei érzéke, technikai felkészültsége és muzikalitása már ilyen fiatal korában nagyon magas színvonalon áll. Örömmel fogom meghallgatni 33, 43, 53 éves korában kiadott albumait is, ezzel lekövetve érzelmi és zenei változásait, személyiségének újabb és újabb állomásait.