Balázs Elemér: The New BEGinning 2014. március 28., Berdisz Tamás
Balázs Elemér Group - The New BEGinning (Pannónia Records)
Ismét fárasztanám a tisztelt "Jazz-olvasók" szemeit és szürkeállományát egy még 2013-ra datált lemez véleményezésével.
A BEG megújulását a lemez címéhez hűen (The New BEGinning) az új tagok sora is fémjelzi.
A CD-t először végighallgatva több dologra is felkaptam a fejem. Volt köztük azonnal pozitív zenei esemény, de volt néhány (nekem) nem annyira tetsző momentum is, ami a fülembe ötlött. Miután ez egy lemez kritikája, illendő, hogy minden szemszögből megvizsgálva próbáljak objektív véleményt alkotni.
Akkor tehát általánosságban a lemezről pár mondat.
Szerethető, szép zene, akár az odafigyelős, akár a háttér-zenehallgatós közönség a célpont.
"Repülős", ahogy szoktuk nevezni az ilyen hullámzóan sodró érzést. Nem kell hozzá magyarázat. Mert jó muzsikusok játsszák, jól. Így könnyű, ahogy mondani szokták...
A CD fekete-fehér borítójának nyomdája elegáns, kicsit minimál, viszont illik a zenekarhoz.
Jól szól a lemez! Az énekek, a hangszerek és tetszik a hangképe a keverésnek.
Problémám általában a nagybőgő hangjával szokott lenni hazai lemezeket hallgatva, ez valahogy Magyarországon nem nagyon szokott sikerülni... Most ebbe sem sikerült belekötnöm, szép, akusztikus nagybőgőt hallunk, nyögve, zörögve, búgva, lágyan-keményen, ahogy azt egy hangszertől elvárhatjuk. Józsi remekül használja a "műanyag" vonósokat, a keverésnél nagyon jó arányt, puha hangszínt kapott.
Elemér dobja jazzdobnak szól, szerettem.
A felvételek a borító tanúsága szerint a Pannónia Stúdióban készültek. Örömmel hallgattam a végeredményt.
A dalokról...
Amint azt az elején is írtam, több gondolat is megfogant bennem, miközben a zenét hallgattam.
Az még rendben volna, hogy Szőke Niki énekel, még pedig tisztán, a tőle megszokott hangszínen, melodikus improvizációival is bizonyítva, hogy bizony itt nagyon is kiművelt, tudatos jazzéneklés zajlik, némi őserővel kombinálva... Azt hiszem, nem kell Őt bemutatnom a vokális jazz kedvelőinek.
No de ki ez az érett, karakteres férfi hang??? Először az jutott eszembe, hogy Winand Gábor lehet? De nem, kicsit más karakter, viszont az irány hasonló. Sőt, tetézném: néhány dalban felfedezni véltem némi Kurt Elling-es jelleget is.
Nos, ezeket a benyomásaimat teljesen pozitív felhanggal írom, kellemes meglepetés Szakonyi Milán hangja! Az én hiányosságom, hogy nem követem a hazai tehetségkutatókat, így nem tudtam, hol keressem Őt.
A lemezt nekem végigkíséri ez a Pat Metheny Group-Kurt Elling, vagy az ének miatt néhol Richard Bona vokális dalait idéző hangzás, BEG stílussal ötvözve.
Komjáti Áron remek gitárjátékán is esetenként érezhető némi Metheny-s hatás, számomra például az „Hommage to Bach” című dalban, ahol a Pat Metheny-Charlie Haden „Missouri Sky” című duólemezének hangzása jutott eszembe a gitárszólót hallgatva. És ez mind így van rendjén, hiszen mire mennénk zenészként az inspirációink nélkül!
Elemér dobolásával kicsit elfogult vagyok. A Trio Midnight-ban számtalanszor megcsodáltuk muzikalitását, dinamikáját. Számomra Ő az "egyik dobos, a nem sok közül, aki halkan is ugyanúgy tud dobolni"! Az egész lemezen egyetlen dalban nem szerettem csak, amit hallottam a dob részéről: a "Desire" című dalban az a monoton dob groove, ami nem sikerült túl fantáziadúsra, sajnos számomra egysíkúvá tette a dal alapját. Végig olyan érzésem volt, mint amikor egy szám keresi a számára megfelelő tempót, és amíg be nem áll, mindig zaklatott érzése lesz a zenésznek és a hallgatónak egyaránt.
Czibere Józsi szinte "hallhatatlan" és ez így van jól egy ügyes ütőhangszeresnél: ha nem játszik, hiányzik, ha játszik, szinte észre sem veszed, annyira belesimul a zenébe.
Balázs József zongorajátéka ízléses és szólói arányosak, ami azt gondolom, az egész lemezre érvényes: az egyéni érvényesülés mindenki részéről nagy alázattal alá lett rendelve az összhangzásnak, a Zenének!
Pecek Lakatos Krisztián pont úgy és annyit bőgőzik, amennyi ahhoz kell, hogy "éppen jó" legyen.
A groove-os dalokban is nagyon pontos, szinte basszusgitár-szerű, de mégis a bőgő lágyságát hordozva magában. Egyedül a 5. track-ben a gyors groove-ban éreztem egyfajta versenyfutást a tempóval, ami nem feltétlenül Krisztián hibája, lehet, hogy egy lehelettel lehetett volna nyugodtabb a dal, ami mindkét részének még jó lehetett volna.
Tim Ries szaxofonszólói számomra mindig olyan pillanatában szólaltak meg a zenében, amikor már épp valami új hangzásra várt a fülem, és valamire vártam, ami még feljebb emeli az energiát. Az ember, aki jó időben van mindig, jó helyen.
Az egyetlen kakukktojás a lemezen a 11. track, a "Ha Te tudnád" című dal.
Számomra kilóg a lemez dalai közül. Picit (eléggé) ráadás szám hangulata van, ami itt azt jelenti, hogy nem túl sok ötlettel lett megfűszerezve a lemez előző dalaival szöges ellentétben, viszont hosszan elhúzható ismétlésekkel örökké tart...
Autentikus ének kezd, Herczku Ágnes gyönyörű bevezetőt énekel a dal elé, aztán egy Metheny-s hangzású gitárszóló következik, majd megszólal a téma összepárosítva az autentikus népzenét az úszós-repülős jazz-kísérettel. Nekem eddig a pontig nagyon tetszik. Viszont. Ezután egy ének-scat szóló következik, ami akárhányszor is tekertem vissza a CD-t, bizony nem tetszett meg sokadikra sem. Egyrészt mindig is idegenkedtem a "pábijubi" jellegű scat szövegektől, másrészt néhol bizony kicsit megbillen az intonáció szóló közben, ami véleményem szerint amúgy sem, de egy ilyen anyaghoz mérten egyáltalán nem lenne megengedhető.
Aztán visszatér a téma sokszor is, mint egy koncert záró dala, sokáig elhúzva, túl sokat hozzá nem téve a zenekar részéről sem, lassan fade out... lekeverték a hangot..
Az utolsó dal, mindössze egy zongora és egy ének szól, pár egyszerű akkord, egy szép dallam, ami Vukán Györgynek állít himnusz-szerű, méltó emléket. Egy bizonyos résznél önkéntelenül beleénekeltem Cserháti Zsuzsa által magyarul is slágerré vált "Édes Kisfiam" című dalának egy motívumát. Aztán csend...
Mindent összevetve egy nagyon igényes, mindenki által emészthető, szerethető zenét hallhat a hallgató, aki szabaddá teszi magát kicsivel több, mint egy órára és átadja magát a zene élvezetének!
Szeretettel ajánlom!
