Bágyi Balázs: Homage to Shakespeare 2016. október 08., Gáspár Károly

Bágyi Balázs New Quartet feat. Pocsai Kriszta - Homage to Shakespeare (Tom-Tom Records)

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér”

William Shakespeare gyönyörűséges 75-ik szonettjének -fent idézett- első sora, muzsikusok esetében nem csak párjukra, imádott hangszerükre is vonatkozhat. Jómagam -menyasszonyom, az én kis „Nyuszim” mellett- a zongora szerelmese vagyok, és ezt készséggel elfogadja „asszonykám”. No hát, ezen kívül nem igazán találtam eddig az „avoni hattyú” és a jazz között különösebb kapcsolódási pontot. Azonban -hála Istennek- máshogy van ezzel a Gyulai Shakespeare Fesztivál vezetősége (Gedeon József, you know!), hiszen nem először kötötték össze a nagy drámaíró darabjainak arany fonalát az improvizációs zene bűvös fájának ágaival. (Huh, ezt most nagyon fennkölten fogalmaztam meg; lehet, hogy máris Will jótékony hatása alatt állok...?!)

Ezen szervezőknek köszönhető például, hogy 2012-ben Vukán György megalkotta „A vihar”-t, mely -természetesen- Shakespeare utolsó színműve nyomán született. (Kedves Olvasóink! Olyan ember vagyok, aki azonnal ledönti saját szobrát, tehát elárulom, töredelmesen bevallom: nem vagyok ilyen szinten képben „sékszpírileg”, ezé’ bizony „rágugliztam”, oszt úgy találtam rá, hogy a „The Tempest” volt az „uccsó”.)

Nos, ezúttal a nagyszerű dobos, komponista, zenekarvezető, Bágyi Balázsra esett a választásuk a „gyulaiaknak”, és felkérték, hogy hasson, alkosson egy méltó zenei anyagot, William Shakespeare halálának 400-ik évfordulója alkalmából. Balázs -aki zenei és pedagógusi tevékenysége mellett, a Magyar Jazz Szövetség elnöki teendőit is ellátja- ezt hallva feszülten, egyben megilletődötten beletúrt dús hajába, és kisvártatva, csillogó szemmel, igent mondott. Így született a „Csillagszemű dobos” legendája. Na jó, előző két mondatom bizonyos részei gyermeki fantáziám szüleményei; gyorsan helyre is teszem a dolgokat. Szóval, Bágyi valóban megkapta a megtisztelő feladatot, de hajába nem túrt, mivel -hozzám hasonlóan- fodrászra egy fillért sem kell költenie jó néhány éve... Egyik közös fotónkra tekintve, párom megjegyezte.

- Tisztára, mint a Rippel-fivérek!

És hát, azt sem tudom pontosan, hogy gondolkodási időt kért-e, s csillogott-e a szeme, de az tény, hogy elfogadta a felkérést. Jól tette!

Így született meg a „Homage to Shakespeare” című, 6 tételes jazz-szvit. A zenekari formáció adott volt, hiszen a Bágyi Balázs New Quartet az egyik legaktívabb hazai jazz együttes; jól mutatja ezt, hogy mindössze néhány hónapja jelent meg a „Continuity Jazz Suite”, melyről szintén nekem volt szerencsém értekezni májusban a JazzMa.hu-n. A négyesben azóta egy tagcsere zajlott le. Ávéd János egyéb elfoglaltságaira hivatkozva távozott (a jó kapcsolat megmaradt a felek között!), és érkezett „Soso” Lakatos Sándor, hogy szaxofonosként erősítse a kiváló zenekart. A zongoraszólamokért továbbra is Oláh Dezső felel, az ízes basszusokat pedig „still” Oláh Péter szolgáltatja. Viszont ezúttal az instrumentális felállás kevésnek bizonyult, szükség volt egy énekesre. Azt gondolom, Bágyi nagymestere partnerei kiválasztásának (is), igazolja ezt, hogy az „amazing” Pocsai Krisztára esett választása.

Ez a csapat lépett színpadra 2016 júliusában Gyulán, hogy „ősbemutassa” a „Homage to Shakespeare”-t. Picit irigykedem Krisztára és a fiúkra, mert nagyon nagy szó, ha az ember egy ilyen rangos eseményen léphet a világot jelentő deszkákra! Én addig jutottam ebben a tekintetben, hogy egy zavaros adóügy kapcsán -amelyhez semmi közöm nem volt- egy vagy két éve megkeresett a NAV, és egy revizor hölgy -Isten bizony!- a következőt kérdezte.

- Fellépett Ön a Vígszínház „Rómeó és Júlia” előadásán?

Erre én.

- Csókolom, régi vágyam a dolog, de még nem kerestek...

Visszatérve Gyulára; hatalmas sikert hozott az előadás, és -legalábbis szerintem- ekkor fogalmazódott meg Balázsban, hogy ebbő’ bizony lemezt kell csinálni!

Így esett, hogy augusztus 15-én a „team” bevonult a Tom-Tom Records stúdiójába, és rögzítették a jelen- és utókor számára a Bágyi-féle második jazz-szvitet, mer’, hogy egy má’ vót ugye, a „Continuity”.

Említettem, hogy 6 tételes a mű, a CD-n mégis hét „track”-et hallhatunk. Máris kibogozom eme komoly rejtély szálait; a „Sonnet LXVI.” kétszer hangzik el, mivel a korong lezárásaként egy plusz, „alternate take”-et is kapunk a művészektől.

Alapvetően a jazz standard-ek világát idézik a tételek, melyek önállóan, dalként is megállják a helyüket. Swinges és bossa-nova-s lüktetés, de három-negyedes „waltz” is eljut hozzánk az album által, sőt a „Finale (Shakespeare’s World)”-ben jóféle „groove”-ot élvezhetünk. Kivételt a negyedikként felcsendülő, „Venus and Adonis” képez. A Shakespeare korát idéző kompozícióban Kriszta operaénekesként tündököl, és a „Soso” által megszólaltatott szaxofonnal folytat zenei párbeszédet. Erre épül az utólag -Pocsai által- remekül előadott eredeti angol szöveg.

Ha már Krisztát említettem, néhány szó Róla. Először is, olyan az „angolja”, hogy ki merem jelenteni: egy született angol, vagy angol anyanyelvű ember sem mondaná meg, nem honfitársáról van szó! Az éneklés pedig hamisítatlan JAZZ! Minden stílusidegen, a pop-ból átvett hajlítás nélkül, kristálytisztán muzsikál hangszálai segítségével. Nemrégiben vettem egy kalapot, úgyhogy szó szerint is kalapot emelek előtted, Kriszta -ha összefutunk valamikor-, de addig így, virtuálisan teszem meg!

„Soso” Lakatos Sándor a magyar jazztársadalom nagy-nagy értéke! Az elsősorban altszaxofonosként ismert fiatal muzsikus a „Homage to Shakespeare”-en végig tenoron fúj, ugyanolyan energiával, sodró lendülettel, mint már megszokhattunk Tőle. A motívumok, a „time”, a „sound” a legnagyobbakat juttatják eszembe, ugyanakkor ott az egyéni, „Soso”-s stílus minden hangjában! Kincs számunkra Ő; örüljünk, hogy itt él, alkot, játszik közöttünk!

Oláh Dezső játéka tele van csodás meglepetéssekkel. Ha kell modern, ha kell „dögös”, ha kell szentimentális. Ráadásul gyönyörű billentéssel fűszerezi mindezt. Ilyen esetben kell kijelenti: világszínvonal!

Oláh Péterre is vonatkozik az előző mondat. Peti gyakorlatilag a jazz minden területén a maximumot képes nyújtani, és azon kevés bőgősök közé tartozik, akiknek a „nagy négy” mellett, megjelenik játékukban a szív-lélek is! Yeah!

„Last but not least” a „zkv”, Bágyi Balázs! Finom, szenzitív, ugyanakkor energikus dobolása élményszámba megy, és sokadszor bizonyítja, komponistaként szintén „ott van a szeren”. A zene iránti alázatát jól mutatja, hogy a „Homage to Shakespeare”-n is pont annyit játszik, amennyit kell, és nem magát akarja előtérbe helyezni, annál inkább „en bloc” a zenekart „emeli magasba”. Sőt, most először szövegíróként is bemutatkozott, hiszen az „Introduction” és a „Finale (Shakespeare’s World)” textúrája Balázs munkája!

„Lenni vagy nem lenni?” Az itt most nem kérdés, mert a Bágyi Balázs New Quartet, kiegészülve Pocsai Krisztával létrehozták a „Homage to Shakespeare” című első osztályú lemezt. Nem tudom, hogy tetszene-e a jó öreg Will-nek, de az tuti, hogy nekem nagyon bejött, és úgy érzem, Önök is így lesznek vele!

Bágyi Balázs New Quartet feat. Pocsai Kriszta: Homage to Shakespeare (Tom-Tom Records 2016)

1. Introduction

2. Threnos

3. Sonnet LXVI.

4. Venus and Adonis

5. Passionate Pilgrim XII.

6. Finale (Shakespeare’s World)

7. Sonnet LXVI. – Alternate Take

Pocsai Kriszta – ének

„Soso” Lakatos Sándor – tenorszaxofon

Oláh Dezső – zongora

Oláh Péter – bőgő

Bágyi Balázs – dob