Almási Attila: Jazzy Bubbles 2019. december 23., Csapó Krisztián
Almási Attila - Jazzy Bubbles (Szerzői kiadás)
A big band zene reneszánszát éli Magyarországon. Ki gondolta volna a ‘90-es években, hogy nem sokkal később számos különböző karakterű professzionális zenekar fog működni sikeresen az országban? Fekete-Kovács Kornél és a bázisát a BMC-ben, valamint az Opus Jazz Clubban tudó Modern Art Orchestra főleg a kortárs művek megszólaltatását tűzte zászlajára, míg például Csizmadia Dávid és a Budapest Jazz Club házi zenekara, a BJC Big Band a Ferguson és a Kenton zenekarok világában érzi a legjobban magát. Meggyes Ádám és a Budapest Parkot többször is megtöltő a Nart Orchestra a hip-hop, a pop és a jazz zene ötvözetét játssza, és még folytathatnánk a sort nagyszerű vidéki zenekarokkal, vagy épp a jelenleg legrégebben működő Budapest Jazz Orchestra-val.
Ahogy elkezdtem hallgatni Almási Attila lemezét, az jutott eszembe, hogy megírni, meghangszerelni és megszervezni egy albumra való big band szerzemény felvételét hatalmas munka, és nem is sokan szoktak rá itthon vállalkozni szólistaként. Vannak működő big bandek, ahol ez csapatmunkaként nagyszerűen működik, de előzetesen is meg kell emelnünk a kalapunkat Attila előtt, hogy egy ilyen nagy apparátussal sikeresen alkotott és rögzített egy lemeznyi anyagot.
Almási Attilát a nagyközönség főleg a Group’n’Swing harsonásaként, baritonszaxofonosaként és hangszerelőjeként ismerheti. Ez alapján azt gondolná az ember, hogy szóló lemezét is inkább a szórakoztatóbb, emészthetőbb, swingesebb szerzemények határozzák meg, amivel nem is lövünk nagyon mellé. Emellett persze találhatóak mélyebb kompozíciók is, melyet a Group’n’Swing magjára épülő zenekar szólaltat meg.
Az album címe előre is vetíti, hogy a harsonás nem temetési zenét írt, a buborékok könnyedsége jellemzi a muzsikát. A címek között visszatérő motívum a ‘bunny’, vagyis a nyuszi szó. Rögtön az első és a második track is a jazzes, majd a vicces nyuszira utal.
Ha tippelnem kellene, Attila valószínűleg kedveli Gordon Goodwin Big Phat Band-jét. Ezen az albumon Eric Marienthal szerepét Bakó István veszi át, akitől az első két dalban kiváló szólókat hallhatunk.
A második dalban köszön vissza a GnS világa, ahol Attila baritonszaxofon tudását is megvillantja, majd a dal groove-os lüktetésre vált, ahol egy effektezett harsona szólót is hallhatunk tőle.
Személyes kedvencem, a “Senorita Conejita” után megint egy modernebb hangzású dallal találkozhatunk, majd a nyuszis téma ismét könnyedebb vizekre terel minket a buborékos tengeren.
A “Ginger Beer Bubbles” a “Sing, Sing, Sing” világát idézi meg, a “Cha Cha Blues” címe önmagáért beszél, az “Autumn Fun” tradicionálisabb hangvétele pedig méltó befejezése a színes és színvonalas lemeznek.
A magyar big band világ virágzó fáján édes és ízletes gyümölcs tehát a tehetséges Almási Attila lemeze, aki kiváló harsonázása mellett szaxofonozik, zenét szerez, hangszerel és szórakoztat. Ajánlom mindenkinek meghallgatásra!
