Ágoston Béla: The Monograms 2018. április 19., Bereczki Bálint

Ágoston Frió és az Eichinger-Csurkulya Projekt - The Monograms (Ágoston Béla JazzYear 12/10) (Hunnia Records)

JazzYear – ezzel a címmel jött ki Ágoston Béla anyaga a Hunnia Records gondozásában. Nem is akármilyen anyagról van szó: 12 online lemez jelent meg sorozatszerűen a 2017-es évben, amelyek Ágoston és a jazz kapcsolatát hivatottak reprezentálni, 12 szemszögből. A nagyszabású vállalkozás betekintést enged a Zeneközelítő különleges világába, vagy inkább világaiba: duótól a trión át a szaxofon-kvartettig; koncertanyagoktól a stúdiólemezekig; etno-jazztől a feldolgozás és a némafilmzenén át a kamarakompozíciókig. Ágoston Béla utóbbi tíz évének legerősebb pillanatai, rengeteg fantasztikus zenésztárssal, barangolás a jazz lakott és lakatlan szigetein - ezt kínálja a sorozat, ami azoknak is rejteget meglepetéseket, akik jól ismerik a muzsikus eddigi munkásságát. Vagy annak a jazz-szeletét.

A sorozat tízedik darabjában egy roppant izgalmas fúziónak lehet fültanúja a hallgató. Ágoston legszabadabb alakulata, a frió (trió) itt az Eichinger-Csurkulya projektbe olvad, illetve az olvad a hármas fogatba. A két kordofon (gitár és cimbalom) pedig rengeteg lehetőséget nyit meg a zenei kalandozásokhoz, mivel akkordhangszerként, de szólóhangszerként is jelen tudnak lenni egyszerre, valamint a duó kísérletezős felfogása, szokatlan összeállítása révén mindenki fantáziáját beindítja, és a két csapat remekül kiegészíti egymást. A Szimplában, 2015-ben rögzített koncertfelvétel egy kötetlen örömzene lenyomata, ahol nagyszerű pillanatok születtek, az öt muzsikus egymásra nagyon figyelve szárnyalhatott az improvizációk szárnyán.

Koncepció is volt, Rejtő Jenő szellemiségéből merítettek. Az első nóta az összerázódás és keresgélés folyamata, amiben Rejtő figurák jelennek meg Eichinger Tibor folyékony gitárhangjai és Ágoston áradó szaxofonja közvetítésével. Csurkulya József cimbalom pergetései hol feszültséget teremtenek, hol épp ezeket oldják fel, balkános világa remekül érvényesül a szabad zenében. A „Rejtő Cím”-ben egy ereszkedő mollos akkordmenetre játszanak reggae sodrással Szegő Dávid (dobok) és Hock Ernő (basszus) alapjaira, a kulináris ínyencséget a cimbalom-steel drum alapban pácolt gitárszólók jelentik. Janicsár-funkkal folytatják, a dob-bombard bevezető sikító oboahangjaival régi török menetzenére emlékeztet: a „Láthatatlan Légió” masírozik. Hock basszusriffje izzítja be a témát, Ágoston és Eichinger egymásra reagáló improvizációi pedig ötletességgel töltik meg. Aztán a 14 karátos autóban robognak felfedezetlen szabad földek felé, majd Miles Davis klasszikusával, az „All Blues”-zal zárnak, dudával, Coltrane és Adderley ringató kíséretét tökéletesen idézi a cimbalom, Ágoston steel drumja pedig új színeket csempész a standardbe.

A „The Monograms” két egymástól különböző karakterű mégis tökéletesen összehangolt banda randevúja, ahol egymásba zúgtak első hallásra.

1. Rejtő Figurák (Ágoston Béla, Hock Ernő, Szegő Dávid, Eichinger Tibor, Csurkulya József )

2. Rejtő Cím (Ágoston Béla, Hock Ernő, Szegő Dávid, Eichinger Tibor, Csurkulya József )

3. Láthatatlan légió (Ágoston Béla, Hock Ernő, Szegő Dávid, Eichinger Tibor, Csurkulya József )

4. 14 karátos autó (Ágoston Béla, Hock Ernő, Szegő Dávid, Eichinger Tibor, Csurkulya József )

5. All Blues (Miles Davis)