Ágoston Béla: Borzology (Ágoston Béla JazzYear 12/3) 2018. január 29., Bereczki Bálint

Ágoston Kártett – Borzology (Ágoston Béla JazzYear 12/3) (Hunnia Records)

JazzYear – ezzel a címmel jött ki Ágoston Béla anyaga a Hunnia Records gondozásában. Nem is akármilyen anyagról van szó: 12 online lemez jelent meg sorozatszerűen a 2017-es évben, amelyek Ágoston és a jazz kapcsolatát hivatottak reprezentálni, 12 szemszögből. A nagyszabású vállalkozás betekintést enged a Zeneközelítő különleges világába, vagy inkább világaiba: duótól a trión át a szaxofon-kvartettig; koncertanyagoktól a stúdiólemezekig; etno-jazztől a feldolgozás és a némafilmzenén át a kamarakompozíciókig. Ágoston Béla utóbbi tíz évének legerősebb pillanatai, rengeteg fantasztikus zenésztárssal, barangolás a jazz lakott és lakatlan szigetein - ezt kínálja a sorozat, ami azoknak is rejteget meglepetéseket, akik jól ismerik a muzsikus eddigi munkásságát. Vagy annak a jazz-szeletét.

Ágoston Béla és Lovasi András barátsága pécsi főiskolás éveik alatt kezdődött, amikor a Kispál és a Borz elindult, játszottak is együtt párszor. Később Ágoston fújt a banda tízedik szülinapján rögzített koncertlemezén („Happy Borzday”), majd 2002-ben, Kővári Zsolt felkérésére elkészítette a „Meles meles” című dupla-korongot, amin Kispál számokat dolgozott fel a saját elképzelései szerint. A Kispál dalokban megbúvó lehetőségek azonban a későbbiekben is izgatták Ágoston fantáziáját, így készülhetett el a JazzYear sorozat harmadik darabjaként napvilágot látott, 2014-ben rögzített „Borzology”.

Az anyagon Móser Ádám harmonikázik, ami rendkívül különleges, picit franciás hangzással ruházza fel a Kispál életmű klasszikus darabjait. A ritmusszekciót Ajtai Péter (bőgő) és Szegő Dávid (dob) alkotják, két számban gitározik Palotai Csaba. Ágoston Péter énekel, le a kalappal előtte: jól tudja, hogy ezek a dalok mennyire össze vannak nőve Lovasi hangjával, így nem elénekli, hanem eljátssza őket. Úgy, hogy közben nagyon jól énekel. Ágoston Béla szaxofonozik és steel drum-on játszik.

A „Borzology” sokkal több, mint Kispál és a Borz megjazzesítve. Ágoston beletúr a számok belsejébe, de nem áll meg annál, hogy kihúzza belőlük a közös nevezőt. Új életet kapnak, új lendületet, de megmaradnak Kispál daloknak. Ezért fogja szeretni őket a Kispál fan, mindegy milyen közel, vagy távol áll a jazzhez.  Nyúltak már mások is Lovasi András nótáihoz, de valahogy a szelleme ezeknél a feldolgozásoknál mindig ott lebegett a háttérben. Ágoston Bélánál a dalok szelleme lebeg a háttérben.

A lemezt a „Salsifraga” című darab indítja, ami kakukktojás, mivel nem Kispál anyag, hanem színházi zene, de ugyanaz a felállás rögzítette, mint a „Borzology”-t.

A „Keringő” úgy indult, mintha Yann Tiersen-t hallanánk, a „Halszív”-hez” a steel drum hangfüzérei adják a hangulatot.

A „Következő buszon” szabad futkározásból bluesra szelídül, a „Földtörténet” karibi diszkószám a nyolcvanas évekből.

A „Hang és fény” a lemez csúcspontja, összefoglalja a kvartett sound-jának lényeges és különleges elemeit, és talán itt hallatszik legjobban az ágostoni megközelítés esszenciája és humora.

A „Tizenháromezredik” tökéletes záró szám, fantáziadús rögtönzéssel a közepén.

Ágoston Béla és a könnyűzene kapcsolata a Zubolyban virágozott ki leginkább, de ez a második Kispál kísérlet is hűen bizonyítja rugalmasságát és határtalan kreativitását. Nemcsak Kispál rajongóknak ajánlott.