Sztárinterjú – Kozma Orsi

Ezt az interjút szerdán este készítettem Orsival, közvetlenül a MüPa Műhelybeszélgetés után, amiről csütörtökön már beszámoltam. S míg menedzsernője, Bosi a pénztárból begyűjtötte a szerződés szerint nekik járó 20 tiszteletjegyet május 9-ére a Fesztivál Színházba, addig én bekapcsoltam a diktafonomat.

KO: Ez az az interjú, ami nem fog megjelenni, hanem Maloschik Róbert a saját házi archívumába teszi el. Ha-ha-ha.
MR: És ezt miből gondolod, kislányom?
KO: Azért, mert Te egy huncut fickó vagy. Amióta ismerlek, huncut vagy. (Pedig annak már lassan 25 éve! – a szerk.)
MR: És akkor most miről akarsz beszélgetni?
KO: Én nem akarok beszélgetni, csak azt mondtad 2 órája, a Műhelybeszélgetés előtt, hogy a végén előveszed a diktafonodat és egy nagyon frappáns kérdést teszel fel.
MR: Hát akkor beszélj arról, mit tervezel a közeljövőben?
KO: Megmondom őszintén, még sosem voltam ilyen műhelybeszélgetésen és nagyon érdekes volt. Jó volt a kolléganőket meghallgatni (Szőke Nikoletta és Harcsa Veronika). A zenéjüket meghallgatni, azt, hogy most éppen hol tartanak. Nekem ez egy nagyon remek kis délután-este volt. A gesztenye szív is finom volt, amit a büfében vettél nekem. És most nagyon izgatottan várom, hogy hogyan sikerül a koncert. Egyébként úgy érzem, hogy nagyon izgalmas este lesz és most már agyban és lassan fizikálisan is erre fogunk készülni.
MR: És honnan szedted elő ezt a kanadai trombitást?
KO: Te nem figyeltél benn a teremben, hogy miről beszélgettünk? (Gyöngyöző kacaj)
MR: Figyelni figyeltem, de mi most úgy csinálunk, mintha egy interjú készülne.
KO: Jó pár évvel ezelőtt, amikor még a Cotton Club Singers tagja voltam, itt járt Magyarországon egy más projektjével. Végül úgy alakult, hogy egy műsorban léptünk fel Vince Mai-jel. Aki egyébként nemcsak trombitás, hanem zeneszerző is. Kanadában eléggé ismert, mint stúdiózenész, de mint filmzeneszerző is. És ezzel az úriemberrel elkezdtünk levelezni, meg kezdettől volt egy közös szimpátia. És amikor felkértek erre a Jazz Tavasz-os koncertre, akkor rögtön a Vince jutott eszembe, mint vendégművész. A második CD-men szereplő Tony Lakatos már úgyis elígérkezett Szőke Nikiékhez. Kifijezetten várom ezt az estét, mert Vince nemcsak trombitálni fog, hanem szárnykürtön is fog játszani, meg hoz magával egy-két izgalmas kütyüt is. Szerintem nagyon színessé fogja varázsolni az estét. Csak saját számok lesznek. Lesz egy-két vadiúj szám, amit még Te sem ismersz.
MR: És a Vince a Te korosztályod, vagy egy kicsit idősebb?
KO: Egy kicsit már idősebb, de ha meglátod, nem fogod elhinni, hogy túl van már élete nyarán. Jógázik és nagyon jól tartja magát.

MR: És ezután a nagy tavaszi jazzesemény után nem készülsz a harmadik lemezedre? Vagy az még túl korai lenne?
KO: Hát csak azért, hogy legyen egy új lemezünk, nem akarok új lemezt. A zenekar nagyon aktív, folyamatosan születnek új dalok, illetve én is írok új dalt. Márcsak magam miatt is, mert felhalmozódtak bennem olyan dallamok, amiket nagyon jól meg tudna csinálni ez a zenekar. Eddig ehhez nem volt bátorságom, meg nem éreztem úgy, hogy ez kikívánkozna. A következő lemezre majd szeretnék legalább egy Kozma Orsi szerzeményt. Lesz új lemez, de még nem tudom mikor.
MR: A másik két énekesnő kapcsán felmerült, hogy több CD-jük is megjelent Japánban és voltak már kint koncertezni. Veled hogy állnak a dolgok.
KO: Nekem még csak az első lemezem, a „Hide and Seek” van forgalomban Japánban. De ez egy egészen kalandos történet. Ugyanis az interneten rám talált egy japán kiadó. Ők adták ki például a Bin-Jip-nek is a CD-jét, amiben a Harcsa Veronika énekel.  Tetszett neki a Quartet első anyaga  és végül is ők adták ki tavaly ősszel. És mivel jól fogy a „Hide and Seek”, ezért az idén szeretnék az „Embrace”-t is megjelentetni. Illetve volt érdeklődés Németországból és Angliából is a „Hide and Seek”-re. Úgy látszik lassan terjed a hírünk, de nem baj. Voltak puhatolózó tárgyalások, de az angliai megjelenés kicsit várat magára.
MR: És koncertezni még nem hívtak Japánba?
KO: A tokiói Magyar Kultúrintézet már meg akart bennünket hívni, de az atomkatasztrófa miatt ez most valószínűleg átcsúszik őszre. De én már azzal is elégedett vagyok, hogy a lemezünk megjelent Japánban.

Balról jobbra: Cseke Gábor, Kozma Orsi, Pusztai Csaba, Hárs Viktor