Sztárinterjú – Avishai Cohen a jazz Óperenciás tengeren is túlról
A Zsámbék Jazz Open 2005 egyik sztárvendége az bőgős-basszusgitáros-énekes-zeneszerző Avishai Cohen (1971) volt, aki 12 évi New York-i lét után 2004-ben költözött haza szülőhazájába, Izraelbe. Magyarán én voltam az első, aki Magyarországra hozta. Akkor már lassan egy éve „At Home” című CD-jével turnézott Európában. Miután 2008-ban szerződtette a jazz történetének egyik legjelentősebb kiadója, a Blue Note, nem kellett sokat várni az első CD-re, az „Aurora” 2009 márciusában meg is jelent. Most pedig majdnem napra pontosan két évvel később a napokban látott napvilágot a Holt tenger partjairól elszármazott művész második BN lemeze, a „Seven Seas”. Ennek turnéja kapcsán jut el hazánkba másodszor és most először lép fel Budapesten. Ilyenkor a lemezkiadó helyi leányvállalata megpróbál rásegíteni un. „phoner”-ekkel (telefoninterjú), hogy a világsztár még se üres széksorok előtt lépjen fel. Cohen esetében egészen másról van szó, már hetekkel ezelőtt elkelt az összes jegy. Talán ennek hatására mondta le az egyik hazai szaklap az interjút az utolsó pillanatban. Délelőtt az EMI Hungary marketing munkatársa kétségbe esetten hívott fel, be tudnék-e ugrani, hogy ne maradjanak szégyenben a művész előtt. Mondtam, ha egy órával az interjú előtt megérkezik a lemez, hogy legalább egyszer meg tudjam hallgatni, akkor persze, hogy vállalom. Nos, a futár már két és fél órával előbb jött, így alaposan át tudtam tanulmányozni az anyagot. És a megbeszélt idő után 1 perccel megcsörrent a telefon a JazzMa.hu szerkesztőségében.
MR: Hi Avishai. I’m Robert.
AC: Hi Robert. (Majd nagyon kedvesen) Nice to hear your voice again.
MR: Úgy tűnik, emlékszel rám…
AC: Egyrészt Te és feleséged hoztatok először Magyarországra, másrészt 40 fok körüli hőség volt, harmadrészt a templomrom is mély hatást tett rám. Lehet ezt elfelejteni? Még mindig a Rádiónál vagy?
MR: Nem. Tavaly elmentem nyugdíjba és most a www.jazzma.hu internetes jazz weblap főszerkesztőjeként kérdeznélek második Blue Note CD-dről, a „Seven Seas”-ről.
AC: Gyerünk.
MR: Egyrészt eddigi életműved ismerve azt gondolom, ez egy tipikus Avishai féle mestermű.
AC: Oh, thank you.
MR: Mondanál néhány mondatot a témák születéséről?
AC: Ezek mind hangulatok. Volt hogy egy táj ihletett meg, volt hogy egy asszony… Mivel rengeteget turnézom, a dalok többsége úton született. Kb. egy éve írom ezeket a melódiákat.
MR: És miért épp az eléggé allegórikus „Seven Seas”-t választottad az album címének?
AC: Mert eléggé eklektikusra, néhol misztikusra sikeredett ez a lemez. Meg tudod, a Holt tenger itt van nálunk, amióta hazatelepültem New Yorkból kitaláltam a „Red Sea Jazz Festival”-t, plusz van az a mondás, „A hét tenger ördöge”. Egyébként meg a 7-es a kabalaszámom.
MR: Örömmel olvastam a borítón a zongorista-billentyűs Shai Maestro nevét, aki annak ellenére, hogy 1 hónapja lett 24 éves, már öt éve a muzsikusod.
AC: Shai egy zseni. Csodagyerekként robbant Izrael zenei életébe. Természetes választás volt a részemről.
MR: Itamar Doari-ról életemben először az „Aurora” kapcsán hallottam. Ő hogyan került képbe?
AC: Őt Shai Maestro ajánlotta, miután látta játszani egy olyan fesztiválon, ahol mi nem léptünk fel.
MR: A két húszas éveiben járó fiatal után következzen az oud játékos Amos Hoffman, aki már 1998 óta szerepel a lemezeiden.
AC: Igen, ő már az „Adana” óta partnerem.
MR: Bevallom, nekem a címadó „Seven Seas” a „legAvishaiosabb” mind közül, ebben Itamar hatalmasat perkázik, Shai Maestro pedig „abszolút XXI. századosan” zongorázik. De nagyon tetszik az „Ani Aff” is, amiben előbb Amos Hoffman penget, majd Shai Maestro tesz ismét csodát a billentyűkkel. A „Halah” végén pedig Jimmy Greene játszik egy varázslatos szopránszaxofon szólót. Őt honnan ismered?
AC: Őt még New York-i korszakomban ismertem meg. Nagyon nagy tehetségnek tartom, habár Európában nem nagyon ismerik.
MR: És a svéd rezesek?
AC: A szárnykürtös-hangmérnök Lars Nilsson göteborgi stúdiójában vettük fel a lemezt tavaly ősszel és ő hozta magával a harsonás Björn Samuelsson-t. Ha megengeded, még visszatérnék a dalokra.
MR: Csak tessék.
AC: Nem csak az én hét szerzeményem hallható ezen az új CD-n, hanem két zsidó műdal szerző Márk Vársávszki és Mordeháj Zéjrá egy-egy témája is. Meg a záró latin darab.
MR: A hétvégén Budapesten egy nagy koncertteremben lépsz fel. Azért szoktál még klub hangversenyeket is vállalni?
AC: Néha-néha. Az egyik ok, ami miatt leszoktam a klubozásról, hogy a legtöbb kis helyen vagy egyáltalán nincs, vagy rossz állapotban lévő zongora van. Egyébként meg a Blue Note szerződéssel olyan publicitást kaptam, amivel már nagy termeket is meg lehet tölteni. De ezt mind a menedzsmentem intézi.
MR: És a hétvégi pesti koncert után mikor jössz hozzánk vissza legközelebb?
AC: Ősszel, de nem Budapestre. Ne haragudj, de nem bírtam megjegyezni a város nevét.
