Patrik 3 éve láttam először a Bartók jazzkonzi félévi vizsgakoncertjén. Annyira tisztán játszott, hogy azt hittem, káprázik a fülem. Odamentem tanárához, Bér Zsolthoz és gratuláltam neki. Mondta, ne csodálkozzak, hogy ilyen tisztán játszik, hisz eddig klasszikus tanulmányokat folytatott.
Gábort először 2015 januárjában láttam-hallottam játszani a Bartók konzi félévi vizsgakoncertjén. Rögtön leájultam tőle. Odamentem hozzá és gratuláltam neki. Láthatólag megilletődött volt, de én annyira el voltam telve élményszámba menő játékától, hogy rögtön meghívtam a Debrecni Bor- és Jazz Napokra. Ő volt a legfiatalabb fellépő 15 évesen!
Tamást már többször hallottam az elmúlt években Bartók konzis tanszaki koncerteken, de először tavaly januárban éreztem úgy, hogy látványosat fejlődött az előzőekhez képest. Egyáltalán nem lepett meg, hogy most vasárnap megnyerte a Magyar Jazz Szövetség VII. Combo Versenyét.
Tamásra a 2010-es évek második felében figyeltem fel a Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazztanszékének egyik félévi koncertjén.
Mátét kb. 5-6 éve láttam először játszani a Bartók konzi tanszaki vizsgáján. Szerény fiú, hisz az alábbi riportban nem említette, hogy idén júniusban a szombathelyi Lamantin Táborban tanársegéd volt.
Zombori Attila (1997) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a második évet végzi jazz dob szakon. A JazzMa-n már többször kiemelték tehetségét. Szombaton (február 22-én) pedig már nemcsak egyetemista zenekarban hallhatta a közönség (pop koncerteket nem említem), hanem a László Attila Quartetben is bemutatkozhatott. László Attila rendszeresen felkarol fiatal tehetségeket, így kerülhetett sor Zombori Attila fellépésére is több mint teltház előtt (amit már egy balatoni koncert megelőzött a nyáron). A koncert frenetikus volt, Soso Lakatos Sándort hívták vendégnek, és László Attila zenéit játszották. Nagyon tetszett Zombori Atus játékában, hogy végig finoman, szolidan, pontosan kísért, a ritmus szekció Lattmann Bélával biztos alapot nyújtott a zenekarnak, de amikor szót kapott, akkor bemutatta, hogy milyen is, mikor improvizál, és hát egészen egyedi a stílusa, rendkívül kreatív.
Hász Eszter (1996) nyerte meg az Év fiatal jazz-zenésze verseny szakmai díját. Ezzel nyert egy fél tucat fellépést. Ráadásul olyan zenészekkel dolgozhat együtt egész évben, akik mentorálják, tanítják, kapcsolatokat építhet a segítségükkel.
Nagy-Babos Rebekát (1991) 2017 júniusában hallottam először énekelni duóban a Múzeumok Éjszakáján. A tízállomásos koncertkörút nagy felfedezettjének tartottuk kollégámmal. Azóta hallhattam a Harmónia Jazz-Csillagvizsgálójában saját zenekarával, valamint nemrég a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vizsgakoncertjén egy egyetemi zenekarral, és még mindig úgy gondolom, hogy igazán különleges a hangja. A JazzMa.hu Olvasói Szavazólistán ő lett a 2018-as év felfedezettje. Ugyanazokat a kérdéseket kapta, amiket Maloschik Róberttől a többi JazzUp tehetség is.
Klausz Ádámra tavaly figyeltem fel a Bartók konzi tanszaki koncertjén. Jelenleg a Nagy Emma Quintet tagja.
A 19 éves Papp Tamásra az idén márciusban figyeltem fel. A Bartók konzi énekesi bemutató koncertjén nagyszerűen kísérte Nagy Emmát, és a szám közepe felé nagyon invenciózus szólót játszott. És most hétfőn pedig a II. Belvárosi Jazzversenyen a rangos zsűritől (Fekete-Kovács Kornél, Ávéd János, Cseke Gábor) különdíjat kapott, és azt se feledjük, hogy a Nagy Emma Quintet tagjaként a fődíjat is megnyerte!
Amikor 2018. január 9-én a BJC-ben a Bartók jazzkonzi félévi vizsgakoncertjén életemben először láttam-hallottam gitározni Cseh Pétert, nemcsak hangszertudásával és magabiztosságával, hanem góliáti termetével is meghökkentett. Bátran állíthatom, hogy kiérdemli a “Magyarország Legnagyobb Gitárosa” címet.
Aztán március 4-én ismét találkozhattam vele, és szenzációsan játszott Nagy Emma kísérő zenekarában. (Footprints, you know!)
Így hát, amikor múlt szombat (március 24-én) megjött Solymárról Barcsik Géza extatikus hangú koncert beszámolója, már is tudtam, hogy ezzel a fiúval kell egy JazzUp-os interjút készítenem!
Richter Ambrust (1994) még életemben nem láttam dobolni. Viszont a januári „Az év jazz-muzsikusa” projekt döntője utáni eredményhirdetésen kiderült, ő kapta a Közönség-díjat.
Gondoltam, épp ideje vele egy e-mailes interjút készíteni!
Orbay Lillát (1998) 2018. január 9-én láttam-hallottam először a BJC-ben a Bartók Jazzkonzi félévi tanszaki bemutatóján. Amint véget ért első dala a mellettem ülő tanárnőjéhez, Karosi Júliához fordultam, és azt mondtam neki: „Végre egy szép lány, aki tud is énekelni!”. Aztán március 4-én még jobban teljesített! Mondhatjuk úgyis, felfedeztem magamnak.
Zsoltit (1999) kisgyerek korában láttam először, mikor Tzumo házasodott a Bakáts téri templomban. Aztán hosszú évek után 2014 januárjában találkoztam vele újra a Bartók Jazzkonzi félévi bemutató koncertjén. A BJC-ben az utolsó sor közepén ültem, mikor mellém telepedett egy idősebb hölgy, és megszólított: „Emlékszik rám Maloschik úr?” Komolyan gondolkodóba estem. A döbbenetet látva arcomon, a hölgy ezt mondta: „Hát én vagyok a Farkas Zsolti nagymamája!” The rest is history!
Lakatos Gabikát 2 éve láttam-hallottam először énekelni, a Bartók jazzkonzi akkori félévi tanszaki bemutatóján. Lenyűgözött a látvány és természetesen a „hallvány” is! Amint lejött a színpadról kiszaladtam a BJC koncertterméből, hogy elsőként én gratulálhassak neki. Azóta is akárhányszor találkozunk kedvesen/illedelmesen köszön nekem: „Csókolom, Robi bácsi!”. De nem ezért tartom őt az egyik legnagyobb jazz énekesnő ígéretnek. Meg nem is azért, mert ő Szentesen született, én meg Csongrádon. Nagyon szép hangszíne van. Higgyék el nekem, nagyon nagy tehetség!
Kálcsikát (1998), aki májusban lesz 20 éves 10 éve léptettem fel először. Három hónappal később lett 10 éves… The rest is history!
Jancsikát (1997) 8 és fél éves korában léptettem fel először a Jazz a Márványteremben sorozatomban. Aztán később is össze-összefutottunk, hisz én írtam a kísérő szöveget Apukája, Egri János bőgős 2010-ben megjelent „Voice and Bass” című CD-jére. Természetesen, az akkor már 13 éves Egri János, Jr. volt a „voice”. Sőt, már kétszer is felléptettem a Debreceni Bor- és Jazz Napokon! 2015-ben énekesként, 2017-ben pedig zongoristaként…
2018. január 9-én a Bartók jazzkonzi félévi bemutató koncertjén ismét felfedeztem magamnak egy istenáldotta tehetséget. Az egész magyar mezőnyben eddig soha sem hallott egyedi hangszíne és előadásmódja arra predesztinálja Nagy Emmát, hogy a következő évek egyik „rising star”-ja legyen!
Horváth Cintiát (1993) kb. 5 éve láttam-hallottam először a Bartók jazzkonzi egyik tanszaki vizsgáján. Már akkor feltűnt különleges hangszíne. Hazaérve az eseményről azt írtam a JazzMa.hu-n: „Ennek a lánynak már rég a Jazztanszéken lenne a helye!”. Ma már pedig ő a 30 év alatti énekesnők fénylő csillaga.
Máthé Evelint (1987) kb. 4 éve láttam-hallottam először a Jazztanszék egyik tanszaki vizsgáján. Már akkor feltűnt kellemes hangszíne. És a következő három évben konkrétan nyomon lehetett követni ezeken a vizsgákon a fejlődést. És ami a 2013/14-es tanévben történt vele az egészen elképesztő volt, szakszóval „lórúgásszerű”! Ekkor éreztem nála leginkább, hogy ha rendszeres fellépési lehetőséghez jut, akkor remek jazzénekesnővé válhat.
