JazzUp - Kovács Linda

Ma ünnepli 30. születésnapját az a különleges hangú és még különlegesebb önálló zenei világú énekesnő, aki szakszóval a „most underrated” kategóriába tartozik.

Ma ünnepli 30. születésnapját az a különleges hangú és még különlegesebb önálló zenei világú énekesnő, aki szakszóval a „most underrated” kategóriába tartozik.
MR: Először is engedd meg, hogy gratuláljak a szép kerek évfordulóhoz… majd ugorjunk vissza, mondjuk 15 évet. Hogyan lehet Halmajugrán jazzfertőzést kapni?
KL: Halmajugráról Miskolcra kerültem konziba zongora szakra, s ott ért a jazzfertőzés, egy iskolatársam mutatott jazzfelvételeket, főként Szakcsit és Trio Midnight-ot. Tényleg hatalmába kerített ez a zene.

MR: Mikor hatalmasodott el rajtad a vágy, hogy mindenképpen jazzénekesnő szeretnél lenni?
KL: Hallgatva egyre több jazzfelvételt, köztük énekeseket, próbálkoztam én is utánozni őket, mivel úgy éreztem, van hozzá valamennyi fülem, hangom, de egyáltalán nem gondoltam, hogy ez lesz a jövőm. Ekkor kb.17-18 éves lehettem.

MR: Hogyan kerültél fel Pestre, Anyukád nm féltett a nagyvárosi forgatagtól? És miért pont a Postásba mentél tanulni?
KL: Egyre nagyobb lett bennem a vágy, hogy tanuljam ezt a műfajt. Érdeklődésemre a Postás zeneiskolát ajánlották. Felutaztam, Lakatos Ági meghallgatott és így kerültem az iskolába. Édesanyám nyilván féltett, mivel azonban Miskolcon is - bár koleszosként, de önálló voltam - így valamelyest hozzászokott már a távollétemhez.

MR: Tibi bácsi azonnal bevett az Equinoxba?
KL: 19 éves lehettem, amikor Márkus Tibi felkért vendégszerepelni egy alkalommal az Equinox együttesbe, majd kis időre rá azzal a gondolattal állt elő, hogy szeretné, ha én és egy másik énekes lány, Király Martina állandó tagjai lennénk a zenekarnak. Örömmel vállaltuk, eddig két lemezt készítettünk közösen.

MR: Kortársaid közül kikkel barátkoztál akkoriban? Emlékszel még első combo gyakorlati partnereidre?
KL: Szerencsés voltam, mert nagyon jó zenészekkel találkoztam már rögtön az elején. Akkoriban sokat játszottam Nagy Laci jazzgitárossal. Fontos pont volt a Lamm Dáviddal való találkozás, akivel érdekes módon először nem jazzformációban játszottam, hanem a Koala nevű reggae zenakarban, ahol szintén Király Martinával vokáloztunk, Boros Attila basszusgitározott, Kardos Muki billentyűzött, Dés Andris kongázott még az elején,tehát főként jazz-zenészekből állt a zenekar, amely egy nagyon erős baráti társaság is volt egyben.

MR: Milyen nyomokat hagyott Benned, hogy a zsűri (Bontovics Kati, Tisza Bea, Winand Gábor) nem szavazott be a Bartók Rádió 2001-es Jazz Énekversenyének döntőjébe?
KL: Tudom, te úgy emlékszel, hogy nagyon el voltam a verseny miatt keseredve. Lehet, hogy az évek szépítik, de nem egy keserű történetként maradt meg bennem ez az élmény. Sőt, mivel utána te felhívtál, hogy önálló koncertet adhatok a Rádióban, ez nekem sokkal örömtelibb esemény volt.

MR: Mikor kerültél át a Postásból a Jazzfőiskolára?
KL: A Postás után még két év Kőbányai Zenei Stúdió volt, így csak 2003-ban kerültem a főiskolára.

MR: Már akkor is Cassandra Wilson rajongó voltál? Mi fogott meg benne?
KL: Akkor voltam csak igazán Cassandra Wilson rajongó. Most is szeretem, de kisebb hévvel, mint akkortájt. Elsősorban a zeneisége fogott meg, ahogyan a zenéhez közelít és megformálja azt. Nagyon erős karakter, rengeteg jellegzetességgel. Nagyon szerettem a naturalizmusát, ösztönösségét és hogy, nagyon mai is egyben.

MR: Mikor és kikkel alakítottad meg első önálló formációdat?
KL: Az első formáció 2001-ben született, ahol Lamm Dávid gitározott, Dés Andris ütőhangszereken játszott és Szandai Mátyás bőgőzött. Három évig működött ez a formáció. Több fesztiválon, illetve budapesti klubokban szerepeltünk. Jó időszak volt, szerettem velük zenélni.

MR: Mióta és hol tanítasz? Kik a legtehetségesebb tanítványaid?
KL: A diploma után, 2007-ben kezdtem el tanítani a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Szakközépiskolában, illetve 2010-től a csepeli Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola jazzének tanára is vagyok. Több tehetséges emberrel is volt és van szerencsém foglalkozni. Örülök, hogy nálam tanult Vörös Janka, Hajós Laura (ők már mindketten főiskolásak). Jelenlegi tanítványaim közül Bede Blankát és Gombos Anasztáziát említeném.

MR: Hogyan született meg első önálló CD-d?
KL: Az első önálló lemez 2009-ben jelent meg „Teach Me Silence” címmel. Zenésztársaim Fenyvesi Márton (gitár), Sárvári Kovács Zsolt (dobok) és Hock Ernő (bőgő), illetve vendégzenészek is szerepelnek az albumon: Zana Zoltán (szaxofon), Schreck Ferenc (harsona) és Czibere József (ütőhangszerek). Az együttes mögött komoly munka volt, több saját szerzeménnyel, illetve feldolgozással. Úgy gondoltam, hogy érdemes ezzel az anyaggal lemezt csinálnunk, most van itt az idő, nem előbb volt és nem is akarom már halogatni. Abszolút vállalom és szeretem, amit csinálunk és szeretném, ha ennek lenne egy lenyomata.

MR: Nemrég alakítottál egy új együttest. Kik a tagjai, és milyen sűrűn tudsz velük fellépni? Lesz-e CD?
KL: 12. Igen, az új formáció még igen friss, egy koncerten vagyunk túl. Rajtam kívül Bacsó Kristóf és Schreck Ferenc a fúvósok, Komjáti Áron gitározik és Barcza Horváth József játszik nagybőgőn. Nagyon izgalmas feladat, a felállásból adódóan is, illetve magam hangszerelek, ami nem kis kihívás számomra. Lemezben egyelőre még nem gondolkodom, szeretnénk minél többet játszani.

MR: Van egy másik formációd Orbán György bőgőssel duóban. Úgy tudom meghívást kaptál a 40. Debreceni Jazznapokra is.
KL: Orbán Gyurival kb. másfél éve kezdtünk el együtt zenélni, amit nagyon szeretek. Hihetetlenül jó partner, nagyon szeretem a játékát. Igazi kamaramuzsika, standard-ekre építve rengeteg szabadsággal, improvizációval. Igen, nagyon várjuk a Debreceni Jazznapokon való szereplést.

MR: Sok, vagy mondjuk inkább így, több sikert és megbecsülést kívánok a következő 30 évre!
KL: Köszönöm a jókívánságokat, legyen így!