Jazz Up - Balogh Tamás, a marosvásárhelyi győztes

A kistarcsai dobosból lett zongorista fiúval, Balogh Tamással (1993) életemben először 2011. április 17-én a Balogh „Csibe” Jenő Jazz Zongora Tehetségkutató elődöntője előtt találkoztam. Aztán 1, azaz egy ponttal kiszorult a döntőből, pedig ahhoz képest, hogy csak augusztusban tölti be a 18-at, és alig két éve jazz zongorista, meghökkentően magas színvonalon játszott. Biztos vagyok benne, hogy még hallunk róla az elkövetkezendő években.

MR: Tamás, honnan tudta meg, hogy létezik ez az erdélyi jazz tehetségkutató?
BT: A jazz versenyről a zongoratanáromtól, Kosz Szilveszter tanár úrtól hallottam, majd elkezdtünk próbálni a zenekarral.

MR: Gondolom, a saját együttesével nevezett be, vagy talán inkább a tanszaki combogyakorlat zenekarral? Kik ennek a formációnak a tagjai?
BT: Részben iskolai, mert a zenekari gyakorlatokon is ezzel a trióval dolgozunk, de a szólista Fövenyi Máté főiskolai hallgató a Vienna Konservatorium-ban és vele alakult ki a kvartett, amely a sikeres szereplés után egyben marad és egy iskolán kívüli saját zenekarként működik majd. A dobokon Centgraf Benjámin játszik, ő gimnázium harmadik osztályos, Rácz Roland basszusgitározik, ő másodikos, Fövenyi Máté jazzgitár, ő első éves főiskolai hallgató és jómagam pedig zongorázom, én harmadikos vagyok a gimnáziumban.

MR: Mikor tudta meg, hogy bejutottak a döntőbe?
BT: Maga a verseny egyben a döntő is volt, mivel minden iskola egy-két zenekarral jött, így nem volt magas a létszám, két nap alatt 11 együttes mutatkozott be.

MR: Ki készítette fel Önöket erre a megmérettetésre?
BT: Természetesen Szilveszter tanár úr, aki szólt nekünk erről az egész versenyről és kitűnő zenekari és jazzelmélet tanárunk, Tűzkő Csaba.

MR: Mivel utaztak ki és hány napot töltöttek Marosvásárhelyen?
BT: Szilveszter tanár úr személygépjárművével. Öt napot töltöttünk Marosvásárhelyen. Hétfő estére érkeztünk meg, ekkor a fesztivál és a verseny megnyitó koncertjét halhattuk, a Váczi Eszter Quartet muzsikált. A következő két napon volt a verseny, melyet minden nap egy kurzus előzött meg, melyet Mircea Tiberian jazz-zongorista a bukaresti főiskola jazz tanszakának vezetője tartott. A zenekarok után pedig koncerteket hallhatunk, melyeken többek között Gyárfás István is szerepelt. Csütörtökön este a fesztivál zárásaként fellépett a Kosz Szilveszter Quartet is. Péntek reggel pedig útnak indultunk hazafelé.

MR: Milyen számokat játszottak?
BT: Egy standard-et a „Bernie's Tune”-t, Oláh Kálmán „Always” című kompozícióját (mindkettőt eljátszotta az április 17-i elődöntőben is, ahol a harmadik száma szólóban a „Stella by Starlight” volt, ami után egyik öreg muzsikus barátom azt mondta: „Ennyi idősen így nem is lehet „Stella”-t előadni. Biztos, hogy csak 17 éves ez a gyerek? – a szerk.), és egyik saját szerzeményemet a „Sea and D.”-t

MR: Kik voltak a zsűriben? Örültek, mikor megtudták, hogy magyar tagja is van?
BT: A zsűri tagjai Mircea Tiberian, Gyárfás István, Sebastian Gheorghiu, Alexandru Sipa és György Lőrinczi voltak. Egyébként nagyon örültünk Gyárfás Istvánnak, nem csak szakmailag, de emberileg is egy fantasztikus személyt ismerhettünk meg, reggeliknél és ebéd közben is szíves beszélgetett velünk, mesélt nekünk a jazzről és az ő személyes tapasztalatairól is.

MR: Hogyan szerepeltek?
BT: Mi voltunk a verseny utolsó együttese, így végig hallgathattuk az összes előttünk lévő zenekart és mindenképpen bele kellett adnunk mindent. Végül is sikerrel jártunk, elnyertük a legjobb zenekar díjat, Fövenyi Máté külön díjat kapott, én pedig megosztva Toma Dimitriu bukaresti zongoristával a legjobb szólista díját.

MR: Ez mivel járt?
BT: A díjak oklevéllel és pénzjutalommal jártak.

MR: Volt arra is idejük, hogy egy kicsit szétnézzenek a városban?
BT: Mindennap lesétáltunk a szállástól a jazzklubhoz, végül is csak egyszer volt időnk sétálgatni a város más részein. Összességében tetszett, a lakosság fele beszélt magyarul is és a látkép is egészen hazai volt, mondhatni otthon éreztük magunkat.

MR: Itthon mikor és kikkel lép fel legközelebb?
BT: Gimnazistaként, és délutáni zenei órák mellett nehéz megoldani, hogy saját koncerteket szervezzen az ember, de az iskolának köszönhetően nemrégiben az m1-ben is fölléptünk. Ami viszont biztos, hogy ez a Quartet megmarad és a nyári szünetben még többet próbálunk, valamint szeretnénk megmérettetni magunkat a Magyar Jazz Szövetség Jazz Combo versenyén is.

Útban hazafelé az oklevéllel