Tóth Viktor: Right On! koncertje - Művészetek Palotája, 2021. 10. 03.

Tóth Viktor szaxofonos 2008 óta zenél együtt az akkor tizenegy éves Hodek Dávid dobossal, ez alkalommal a „Right On” elnevezésű koncerten a tízéves Hodek Áron basszusgitár-fenoménnal egészült ki a ritmusszekció. A koncerten Szakcsi Lakatos Róbert zongorán és Fender Rhodes-on, Neumann Balázs pedig keyboardon működött közre. Vendégzenészként a Tóth Viktor Tercett tagja Orbán György nagybőgőzött a koncert második felében két számban.

A legifjabb zenész Hodek Áron teljesen egyenrangú félként működött közre a zenekarban az egész energikus, időnként impresszionista produkció alatt. Basszusgitár-szólója után egyértelművé vált, hogy igazából akár teljesen egyedül is képes egy komplett koncert kivitelezésére, olyan művészi színvonalon, ami bámulatra méltó. Hodek Dávid pedig már kiforrott zenészként teljes természetességgel adta elő a teljes koncert alatt a dobolás magasiskoláját. De ne szaladjuk előre!

Az est gerincét a Tóth Viktor Tercett Gareth Williams zongoristával felvett „But Inside” című albumának anyaga alkotta, erről több szerzemény is elhangzott, illetve a jazz és hip-hop elemeket „házasító” Tóth Viktor & Bird Food Market formáció által előadottak is szerepeltek a koncert során.

A koncert átütő erővel, intenzitással vette kezdetét, az „Eastern Garden Funk” című nótával.

Tóth Viktor, mint zenekar- és művészeti vezető az egész műsor alatt egyértelműen irányította, vezette, vezényelte a zenekart, ugyanakkor minden zenésztársának megadta a kellő lehetőségeket arra, hogy megmutassa zenei zsenialitását egy-egy szólóban. A funk szünet nélkül csapott át a „Highway Blues” című szerzeménybe, amelyet a közönség tapssal jutalmazott. Harmadikként egy hip-hopos nóta, a „Coockin’ a Sauce” hangzott el, ebben az előre elkészített „konzerv” szövegek és effektek is szerepet kaptak.

Ezután idézte meg Tóth Viktor a jazz óriásának, reformátorának szellemét, a 100 éve született Charlie Parker-ét. „Aki jazzt játszik, nem kerülheti meg Parker-t”. Bár tisztelgésként a zenekar Parker stílusától egy meglehetősen eltérő pszichedelikus improvizációt adott elő, amelynek alapját a „Night in Tunisia” című Dizzy Gillespie szerzemény alkotta, ugyanakkor minden jazzértő számára egyértelmű, hogy az abban előadott Parker szóló a modern jazz egyik alapját képezi.

Ezután a „Haéngazdaglennék funk” következett, majd stílusváltással egy lírai hangvételű szerzemény, a „Hope Song” hangzott el, amelyről Tóth Viktor elmondta, hogy a tavalyi lezárások alatt szerezte, amely arról kíván szólni, hogy valóban reményt adjon az embereknek a zenéje ahhoz, hogy fel tudjon emelkedni mindenki a kialakult állapotból.

Ezt követte a „Brand New Funk” és a „Wise River”, majd Hodek Áron és Neumann Balázs elhagyták a színpadot, és az est vendégét Orbán Györgyöt köszöntötte Tóth Viktor, és következett a „Be Moody” című szerzemény, amelyben Gareth Williams szerepét most Szakcsi Lakatos Róbert töltötte be kiválóan, gyönyörű zongorafutamokkal.

Majd visszatért a Hodek-Neumann páros, és immáron hét fővel a színpadon egy szaxofon-nagybőgő-basszusgitár bevezető után a „Kakukk” című szerzemény következett, amelynek előadásába Tóth Viktor a közönséget is bevonta nagy sikerrel. Ezzel ért véget a koncert, de a közönség vastapssal követelte a ráadást.

Utolsóként-ráadásként a zenekar a „Love Letter” című számot adta elő, amit amolyan „Frank Zappásan” a közepén hagyott abba.