Magyar jazz basszusgitárosok emlékeznek Szappanos Györgyre
Hétfőn (június 7.!) délután 16 óra 54 perckor körlevelet küldtem a magyar jazz basszusgitárosoknak, emlékezzenek meg a június 5-én, szombaton 55 évesen elhunyt Szapiról, aki az egyik legjobb basszusgitáros volt hazánkban. 14 perc múlva már meg is jött az első válaszlevél. A megemlékezéseket beérkezési sorrendben közlöm! Jelenleg 10-nél tartunk.
Boros Attila
Szapi esetében nem lehet és nem is érdemes szétválasztani az ő hangszeres játékát a személyétől és az életétől. Ő már életében legenda lett. Ez mindent elmond róla.
Nagy űr marad utána.
Isten nyugosztalja!
Horváth Pluto József
Azonkívül, hogy zseniális basszeros volt énhozzám kiváló ember és kiváló inspirátor, amikor a Stúdió 11-gyel Pastorius emlékestet tartottunk, és Billy Cobham volt a sztárvendég.. Az Esterházy kastélyban voltunk és 2 napot töltöttünk együtt. Akkori páromnak annyit mondott miközben én gitároztam, hogy "BÜSZKE LEHETSZ AZ URADRA...BECSÜLD MEG!". Páratlan ember és páratlan kollégám volt Ő. Sokat beszéltünk arról, hogy gyakorolunk majd együtt… Ő tanít majd engem „slap”-elni, én meg cserébe bebop-olni Őt...Sajnos ez már nem jön össze...
Nagyon fog hiányozni!
Paczári Viktor
Már gyermekkorom óta nagy hatással volt rám Szappanos György, hiszen édesapám rengeteg Tátrai Band koncertet kevert/hangosított, melyeken már 8-10 évesen rendszeresen részt vettem és csodálattal bámultam azt a hatalmas tudást, amit már akkor, gyerekfejjel is észrevettem. Nagyon nagy szerepe volt benne, hogy végül basszusgitáros lettem. A mai napig és ez után is hatalmas példaképként fogok tekinteni rá, minimum ekkora szívvel és energiával kell mindent csinálni az életben.
Temesi Berci
Szapi
Először gyermekként a '80-as, '90-es években a Tátrai Bandben láttam. Aztán rongyosra hallgattam a háború kazettámat. A Boom Boom volt az a formáció, ami teljesen lesokkolt.
Kovács Gábor billentyűs társam, és barátom együtt zenélt vele a Millenárison (a Full Playback formációval) és láthattam pár méterről a szenvedélyes játékát. 2010 októberében volt szerencsém először egy színpadon állni Vele a Hangfoglalás nagyszínpadán a SYMA csarnokban. Duóztunk. Álltam a színpadon, ment egy blues kör, és csak játszottunk. Fogalmam nem volt az izgalomtól, hogy mit is játszom, és fel sem fogtam, hogy Gyurival egy színpadon állok. 2011-ben már Frankfurtban duóztunk együtt, amit követett megannyi közös klub, és fesztivál koncert is.
Összebarátkoztunk. Azóta barátságban, egymás iránt érdeklődve, olykor zenéről is beszélve telt el 11 év. Csináltunk egy basszus triót (Budapest Electric Bass Band), de a teraszán sosem elsősorban a zenét fejtettük meg. Szentendrén, családias hangulatban hallgattunk zenéket, de sokszor a zene sem kellett, csak beszélgettünk. Mesélt az állatokról, a növényekről, a kultúráról, az oktatásról, az emberi kapcsolatokról, a családról. Mindenről, ami fontos. Sosem beszélt felesleges dolgokról. Oktatási reformokon dolgozott az utóbbi években. Videókat rögzített a friss tananyagához.
Mindig sztoriban volt. "Azt mondtam már, hogy..." "Berókám..." (csak Ő hívott így). Miközben sodorta a cigit, és szenvedélyesen, részletesen elmesélt mindent, még akkor is, ha már többször elmondta. Ha már tudtuk a végét, akkor is röhögtünk nagyokat, mert úgy tudott mesélni, ahogy senki!
Egy hónapja telefonon egyeztettünk először a tervezett Póka-Szappanos-Temesi basszusgitár triumvirátus turnéról. Mellette újra szerettük volna indítani egy közös projektünket, és olyannyira lelkesen telefonálgattunk emiatt, hogy eltelt egy hét. Pénteken elindult pecázni Tátrai Tibuszékkal. Vártam, hogy visszatérjen, és belevágjunk az új közös ötletünkbe.
Szerdán egy telefon fogadott reggel. Nem igazán jutott el a tudatomig. Letettem a telefont. Ahogy engedték, rohantunk a feleségemmel meglátogatni.
Olyan erős volt, mint kevesen. Őserő volt benne. Igaz erő. Hittük, hogy felkel, és mindenkit seggbe rúg majd, hogy minek aggódtunk érte.
Szombaton jött az elfogadhatatlan hír, és lesújtott.
Ő pótolhatatlan számomra! Igaz barát, testvér, fogadott apám, több, mint az ország egyik legjobb basszusgitárosa. Aki ismerte, tudja, hogy Ő nem csak egy igazán kiemelkedő, megsemmisítő, őserőtől duzzadó basszusgitáros volt. Ő A SZAPI! MINDIG Ő MARAD A SZAPI! Adja tovább, aki tudja! "Ne bízzuk a szélre!"
Muck Éva
Szapi lelkesítő és inspiráló tanítási módszere megalapozta bennem a bizalmat felé, és eltökéltté tett a gyakorlásban.
Az ő támogatása és konstruktív kritikái nélkül nem lennék az a zenész, aki ma.
Örökké hálás leszek neki azért, hogy felkarolt kamasz koromban, és megosztotta velem a tudását.
Egyértelműen az egyik legmeghatározóbb személy a zenei életemben, zseniális mentort ismerhettem meg benne.
Szeifert Bálint
Nagyon sajnálom, hogy személyesen nem ismerhettem Szappanos Györgyöt, de koncerteken néhányszor volt szerencsém hallani a játékát. Sokat köszönhet neki a magyar basszusgitáros közösség...
Aki Magyarországon basszusgitárt ragad, előbb-utóbb szembe fog találkozni az Ő nevével... Megkerülhetetlen ez a stílus, a tudás, a személyiség, ami az Ő sajátja volt, és amit a felvételeken ránk hagyott...
Nyugodjék békében...
Hárs Viktor
Szappanos Gyurit még 1986-87 körül ismertem meg. Barátom, Hunyadi Laci zenekarában játszott, Halper Laci és talán Hajas Laci társaságában. Egy érett, kitűnő basszusgitárost ismertem meg személyében, ezért megtiszteltetésnek vettem, amikor megkért, hogy készítsem fel a jazz tanszakra, felvételire. Mivel akkor még nem volt basszusgitár tanszak, ez azt jelentette, hogy kb. 1-2 hónap alatt meg kellett tanulnia nagybőgőzni. Mondanom sem kell, ez sikerült is neki, felvették a tanszakra.
Szentgallay György
Szapiról 2006-ban hallottam először. Bementem az egyik hangszerboltba, megcsodáltam a kiállított hangszereket, és megkérdeztem az első utamba kerülő eladót:
- Bocsi, szerinted mennyi ideig tart megtanulni basszusgitározni?
- Egy élet. - válaszolta.
- Jó, értem, de komolyan?
- Hát attól függ. Ha a 16 tonnát akarod lekísérni a haverokkal, akkor pár hét. Ha olyan szintre akarsz eljutni, mint a Szapi, akkor több.
Szapi ilyen volt: egy legenda, egy viszonyítási pont. Egy felejthetetlen figura és egy öntörvényű zenész-egyéniség. Csak néhányszor tudtunk beszélni az életben, de mindre emlékszem, és sosem fogom elfelejteni. Nyugodjék békében.
Fonay Tibor
Óriási Boom-Boom rajongó voltam-vagyok. Minden gitárszólót kívülről énekeltem, Szapi játékával pedig soha nem tudtam betelni. Nagy része volt benne, hogy beleszerettem a basszgitározásba. Személyesen csak néhányszor volt alkalmam vele beszélni, és szörnyen jól esett a közvetlensége és nyitottsága. Nagyon nagy veszteség! Isten nyugosztalja!
Török Bettina
Szapit 2017-ben ismertem meg Szolnokon, a Gitármánia táborban. Ott minden évben ő és Hudák Attila tartották a basszusgitárosok számára a napi foglalkozást. Én pedig abban az évben kezdtem a hangszerrel ismerkedni, a táborba már basszusgitárral jelentkeztem.
Olyan, mintha ez az egész tegnap történt volna, pedig ennek idén nyáron már 4 éve. Emlékszem, akkoriban egy Jolana Vikomt basszusgitárom volt, szerettem azt a hangszert, de tény, hogy nem a világ legjobbja volt. Abban az évben a tábor vezetőségének és tanárainak, köztük Szapinak, Attilának, és természetesen Andrásik Remonak köszönhetően én nyerhettem meg a basszusgitárosoknak járó fődíjat, ami egy kék Cort jazz-bass volt (azóta is jön velem a kék gitár, bárhová is sodor az élet). Ez volt az a mérföldkő, aminek hatására elköteleztem magam végleg e hangszer mellett. A tábor végén Szapi boldogan gratulált nekem (nagyon jól esett) csupa jót mondott rólam, a játékomról (pedig akkor még annyira sem tudtam játszani, mint manapság) és felajánlotta, hogy tanulhatok nála Budapesten (én akkoriban még Szegeden laktam). Nem sokkal később már az időpontokat egyeztettünk. Sokáig jártam fel hozzá Budapestre tanulni, egy időben hetente vonatra szálltam emiatt. Akkor még semmi alap, technikai tudásom nem volt, tőle kérdezgettem, hogy hogyan kell tartani a bal kezet, hogyan kell pengetni, stb. Mindenben készséggel és türelemmel segített. Fantasztikus pedagógus volt! Van egy füzetem, amit tele írt nekem technikai gyakorlatokkal. Máig minden nap, amikor gyakorlok előkerülnek ezek. Emlékszem, hogy volt egy gyakorlat: „ bonyolult bal” – ez volt a címe és egyszerűen sehogy sem akart menni, mire Szapi azt mondta, hogy ne aggódjak, rövid időn belül úgyis menni fog, hogy még beszélgetni is tudunk majd közben. Azóta már ez a kedvenc bemelegítő gyakorlatom.
Büszke vagyok rá, hogy ismerhettem és tanulhattam tőle. Nagyszerű ember, tanár, zenész volt! Pótolhatatlan űrt hagyott maga után a szakmában. Fontos számomra, hogy tovább vigyem a gondolatait, a tudásnak, amit tőle kaptam legalább egy töredékét, így ha valaha arra kerül a sor, hogy tanítással foglalkozzak akkor be fogom építeni a tematikámba a tőle tanultakat!
Ami történt számomra felfoghatatlan… 2019-ben és 2020-ban nem jutottam el a szolnoki táborba. Idén terveztem legalább néhány napra ellátogatni, de ő már nem lesz ott…
Őszinte részvétem a családja számára!
