Egy kiállítás elveszett képei – Budapesti Tavaszi Fesztivál 2019

Rendkívül különleges duókoncertet hallhatott a nagyérdemű a BMC színpadán, a Tavaszi Fesztivál szervezésében április 18-án.

Dave Liebman-t valószínűleg nem szükséges bemutatni a jazzma.hu olvasóinak. A legendás szaxofonos, aki játszott Miles Davis-szel és Elvin Jones-szal is, most egy nagyon érdekes és izgalmas produkcióval érkezett Budapestre. Nem egyedül és nem is zenekarral, tettestársa ezúttal Kristjan Randalu észt zongorista volt, ő készítette a koncerten bemutatott átiratot, ami nem másból, mint Muszorgszkij híres zongoradarabjából, a Kiállítás Képeiből készült. Ebből a zseniális anyagból már rengeteg feldolgozás született, hangszerelték már nagyzenekarra és progresszív rock bandára is, köszönhetően expresszív, színes, sodró lendületű karakterének, amihez szinte minden zenei stílus jól áll. A képeket újragondolni tehát mindig izgalmas, de nem veszélytelen feladat, mivel nagy zenei intelligenciát és virtuozitást igényel.

A Randalu Liebman duó nemhogy megugrotta a lécet, de olyan rekordot állított fel, amit sokáig biztosan nem tud megdönteni senki. Nem játszottak jazzt, sem klasszikust, inkább a kettő határán egyensúlyozó modern zenét, ami befogadható, elgondolkodtató és élvezhető volt a közönség számára. Ez mindjárt a nyitó sétánál megmutatkozott, a témák mindig felismerhetően szólaltak meg, a darab belső szerkezetét nem bántották, de a harmóniákat átértelmezték és az így teremtett új vázakra improvizáltak rá. Randalu úgy szólt, mint egy klasszikus koncertzongorista, hihetetlenül virtuózan szólózott mindig, sokszor nyúlt az izgalmasabb bartóki ritmikákhoz, és ahol a tétel karaktere megengedte, jól „megrázta” a dolgokat. Liebman a lassú futamokat bölcsen, nagyon levegősen, a gyorsabbakat elképesztően mozgékonyan fújta a szopránján, rengeteg hangszínt hozott ki belőle, jókat hajlított, egyáltalán nem hallatszott a kora. A tülériákból áradt a jazz, a kiscsibék tánca free párbeszédekkel indult, a Sámuel Goldenberg-et úgy fújta Liebman, hogy áradt belőle a klezmerklarinét sóhaja. A katakombák akkordblokkjai és a kijevi kapu csendesebb részei remek lehetőséget adtak a harmóniák színezésének és továbbgondolásnak.

Hatalmas sikert aratott a páros, kétszer tapsolták vissza őket, egyszer egy Randalu számot („Stiller Beobachter”), aztán pedig a klasszik „All Blues”-t adták ráadásnak.

Nagy este volt, nemcsak a jazz szerelmesei számára.