Spalding, Esperanza: Milton+Esperamza 2024. szeptember 27., Kovács Linda

Milton Nascimento & Esperanza Spalding – Milton+Esperamza (DIGI CD)

Esperanza Spalding és Milton Nascimento neve a szélesebb közönség számára is ismert lehet, hiszen mindkét muzsikus rendkívül gazdag pályát tudhat magáénak, amit albumaik mellett a sokszoros Grammy-díj is jelöl (Nascimento 7 Grammy, Spalding 5 Grammy) Spalding a kortárs jazz egyik legfontosabb alakja, aki mint bőgős, basszusgitáros, énekes, zeneszerző és hangszerelő tette le névjegyét a jazzben, és már fiatal éveitől kezdve fantasztikus albumokat, előadásokat és kollaborációkat tudhat magáénak a jazz színtér legnagyobbjaival.

Nascimento több, mint 50 éves pályája során rengeteg albummal jelentkezett, a brazil népzene gyökereiből indulva a pop, rock, jazz hatása is érződik zenéjében, melyben akár komplexebb, akár egyszerűbb kompozíciókról beszélünk, nagyon egyedi és letisztult zeneiség bontakozik ki.1972-ben készített albumot Wayne Shorter-rel, onnantól  nemzetközi szinten is egyre többen ismerték és nem volt ritka a jazz zenészekkel való közreműködés sem. (Pat Metheny, Michael Brecker, Herbie Hancock)

Az albumot anélkül kezdtem el hallgatni, hogy láttam volna a tracklistát, vagy lemezborítót, tehát minden információ és befolyásoló tényezőt  kizártam.

Rögtön az elején két érzés és gondolat fogalmazódott meg bennem: milyen szép és természetes, organikus zene, valamint sugárzik a hangokból az öröm és a szeretet. Tudom, ezek nem feltétlen tipikus szakmai szempontok, de a zene mégis csak érzéseket vált ki az emberből, és nekem ennek a zenének a hallgatása közben ezek igen erősek voltak.

A sokadik hallgatás után megnéztem az albumhoz köthető információkat és nagyon meglepő volt, hogy Spalding és Nascimento világa mennyire közel van egymáshoz, hogy nem igazán tudtam megkülönböztetni, hogy kihez melyik szerzeményt tartozik. Ebben nagyon nagy szerepe van annak,  hogy Spalding hangszerelései egyneművé teszik a kompozíciókat nem csak az ő kettőjük esetében, hanem a feldolgozások és más kompozíció kapcsán is.

Sokadik hallgatás után, miután megnéztem az albumhoz tartozó bemutató videót, említi Spalding, hogy nagyon  nagy vágya volt Nascimento-val albumot készíteni. Úgy fogalmazott, hogy "nem szerettem volna, ha enélkül halok meg"

Érzéseimet csak alátámasztotta a videó, melyben  csodálatos emberi és zenei egymásra találásnak, talán barátságnak  lehetünk a szemtanúi mindkét fél részeiről.

A lemezborítóból áradó öröm tehát a valóságot tükrözi, ami valóban átitatja az egész album hangulatát. Spalding kiforrott zeneszerző, hangszerelő és ennek tükrében - ahogy fentebb már említettem -, egy nagyon homogén és organikus hangzás van jelen, melyben az autentikus hangzás nagyon szépen vegyül a rockosabb színek mellett.

Az albumon öt Nascimento és négy Spalding szerzeményt hallhattunk, egy Beatles, illetve Michael Jackson feldolgozást,  két Justin Tyson szerzeményt, egy Wayne Shorter számot, az „Interlude for Saci” C. Corey D. King zenei festményt, illetve a „Saci” című dalt, mely a  zeneszerző-gitáros-énekes Guinga szerzeménye, melyben ő maga is közreműködik.

Olyan nevek vendégeskednek még az albumon, mint Paul Simon, Dianne Reeves, Lion La Havas, Tim Bernardes, Maria Gadú.

A lemez magját lassabb tempójú dalok alkotják, melyek minimál, ízléses hangszerelése éteri hangulatot sugall. Spalding és Nascimento kettőse gyönyörűen működik, nagyon megkapó hallgatni a bölcs brazil ikon mélységgel teli énekét, és a minden porcikájában muzsikus Spalding-ot. Az eredetileg is különleges  Nascimento dalok  Spalding zenei köntösében is nagyon természetesek, megtartva eredeti karakterüket. Sokszor az autentikus, minimál hangszerelést a dúsabb, jazz-rockosabb sound váltja fel, mely Spalding zenéjének sajátja. A sokszor kortárs jazz zenei hangkép nagyon organikusan jelenik meg, egy-egy kompozícióban Spalding absztrakt hangnem és dallam váltásai nagyon egyedi, progresszív hatást keltenek.

Az "A Day in the Life" című Beatles dalt szintén nagyon természetesen módon fogják meg, nincs túl hangszerelve, az eredeti karaktere megmarad a dalnak, csodálatos dinamikákkal, avantgarde játékkal.

A lemez egyik különlegessége Michael Jackson "Earth Sing" című dala, melyet a jazz díva Dianne Reeves  nagyon impresszíven ad elő és erre reflektál Nascimento a maga természetes zeneiségével. Spalding gyönyörű harmonizációjában szólal meg a dal, melynek vonós szólamait Samuel Kardos hangszerelte.

Óriási találkozás Nascimento és Paul Simon dala, melyben a két ikon szívet melengetően énekel és maga a dal is csodálatosan kanyargó, izgalmas jazz hatású kompozíció.

Az album utolsó trackjaként Wayne Shorter "When You Dream" című dala szólal meg,  melyben Carolina Shorter is közreműködik. Spalding gyönyörű, kortàrs ihletességű hangszerelése egy új köntöst ad a dalnak, és ez az új kortárs zenei felfogás szintén nagyon organikusan illeszkedik bele az album hangképének egészébe.

A lemezen 16 dal található, melyet négy kisebb zenei szösszenet tör meg. Ezekben is jól tetten érhető Spalding vonzódása a 70-es évek jazz-rock zenéje felé, valamint a kortárs zene felé, illetve hallhatjuk Justin Tyson zenei festményét szintetizátoron a "the music was there" című intróban.

Számomra ez az album az utóbbi idők egyik legjobb albuma. Végtelenül szerethető minden szempontból, a dalok világa, azok hangszerelése és nem utolsósorban a két főhős, Nascimento és Spalding zenei nagysága és egyénisége varázsolják gyönyörű anyaggá a lemezt, s nem utolsó sorban a fantasztikus vendégek, akik közül már néhányan zenei legendaként vannak jelen.

Nem kell jazzrajongónak lenni ezen album meghallgatásához, csupán nyitott fül és nem utolsósorban szív szükséges.