A Beatles és a jazz – The Long and Winding Road (1970-1980)
2016. június 12., Maloschik Róbert
A dalt Paul McCartney írta 1968 nyarán, skóciai farmján. Ez lett aztán 1970 tavaszán a hivatalos feloszlás előtti utolsó Beatles LP, a „Let It Be” B-oldalának 3. trackje. No meg a korszakot lezáró utolsó amerikai Number One kislemez A-oldala!
Amikor később kérdezték tőle, Paul elmesélte, hogy mikor ezt a dal írta, már javában tartottak a villongások zenekaron belül… Ült otthon a farmon a zongorájánál, és aznap épp ez a dallam fogalmazódott meg benne. Azért adta a dalnak a „The Long and Winding Road” (A hosszú és kanyargós út), mert a B842 országút 50 kilométeren keresztül kanyarog a Kintyre keleti partján, míg el nem éri Campbeltown-t, ahonnan már csak egy ugrás a farm.
A dalt először 1969. január 26-án rögzítették az alábbi összeállításban: Paul McCartney - ének, zongora, John Lennon – basszusgitár (!), George Harrison – gitár, Ringo Starr – dob. 1969 májusában a hangmérnök Glyn Jones végül is azt a felvételt keverte meg. Aztán 1970 tavaszán Allen Klein a The Beatles akkori menedzsere átadta a szalagokat a híres amerikai zenei rendezőnek (producer, you know!), Phil Spector-nak, hogy keverje újra saját belátása szerint, mert a „Let It Be” LP-nek rövidesen meg kell jelennie! Oszt a különc Spector konkrétan hazavágta a felvételt az un. „wall of sound” szisztéméjával. A rengeteg vonóst és a kórust állítólag azért keverte az eredeti anyaghoz, mert szerinte John Lennon bűnrosszul basszusgitározott, és azt akarta eltakarni a nagyzenekari hangzással. McCartney –akit nem hívtak oda a stúdióba erre a hadműveletre- úgy berágott, hogy ragaszkodott hozzá, hogy térjenek vissza az eredeti felvételhez. Majd miután Klein erre nem volt hajlandó, Paul bejelentette az együttes feloszlását! Tehát gyakorlatilag a már szanaszét húzó banda koporsójába ez volt az utolsó szög!
McCartney utolsó erejével azt még el tudta intézni, hogy a kislemez ne jelenjen meg Angliában! Amerikában viszont 1970. május 11-én piacra dobták a single-t (B-oldalán a „For You Blue” című Harrison szerzeménnyel), ami aztán május 23-án került fel a Billboard Hot 100-ra (10 hétig ott is maradt!) június 13-tól 2 héten át „listavezetett” New Yorkban. Csak az első két napon egymilliókettőszázezer (!) példányt adtak el belőle! Ez lett Amerikában a Beatles korszak 20-ik, egyben utolsó Number One dala!
A nagylemez (LP) Angliában (Nagy-Britannia, vagy ha így jobban tetszik, Egyesült Királyság) és Amerikában (Amerikai Egyesült Államok) is több héten át listavezető volt.
Igaz ugyan, hogy az NME 100-as albumlistáját 1970. május 23-től június 13-ig, vagyis mindössze 3 héten át vezette, viszont 59 hétig maradt fent a listán és ez alatt több mint egymillió példányt adtak el belőle. Magyarán, platinalemez lett a „Let It Be”!
Az albumot Amerikában szintén május második felében dobták piacra, de a Beatles utolsó hivatalos lemeze június 13-ig nem tudta leszorítani a lista éléről Paul McCartney első szóló LP-jét, a „McCartney”-t. Utána viszont július 11-ig, vagyis 4 héten „Number One-kodott” a Billboard Hot 200-on a „Let It Be”. Viszont csak félmillió példányt adtak el belőle, így csak „aranylemez” lett!
A jazz feldolgozások időrendben: 46 év alatt 53 jazzváltozat készült a dalból. Én legalább is ennyiről tudok… Ma viszont csak azzal a 10-zel foglalkozom, amely 1970 és 1980 között jelent meg!
Peggy Lee 3’22” (Make It with You 1970 LP)
(PL – voc, Benny Golson – arr)
Nancy Wilson 3’30” (Now I’m a Woman 1970 LP)
Tony Bennett 4’46” (Tony Bennett’s „Something” 1970 LP)
Bud Shank with The Bob Alvicar Singers (Let It Be 1970 LP)
(BS – as)
Louis van Dyke 2’53” (Mariposa 1971 LP)
(LvD – p, Jacques Schols - b, John Engels - dr)
Salena Jones 4’24” (Platinum 1971 LP)
Willis Jackson 5’07” (Gatorade 1971 LP)
(WJ – ts, Carl Wilson – org, Boogaloo Joe Jones – eg, Jerry Potter – dr)
Chris Connor 2’40” (Sketches 1972 LP)
Charlie Brown 5’05” (Why Is Everybody Always Pickin’ on Me 1972 LP)
(CB – ts, Horace Ott – p, Richard Tee – org, Cornell Dupree – eg, Gerry Jemmott – bg, Bernard Pretty – dr, Ralph MacDonald – con)
Andy Mackay 2’48” (In Search of Eddie Riff 1975 LP)
(AM – ob, ts, bs)
