A Beatles és a jazz – She’s a Woman
2015. november 15., Maloschik Róbert
Paul McCartney pár nappal a felvétel előtt, magyarul 1964 őszén fogott bele a „She’s a Woman” komponálásába, és csak közvetlenül a stúdióban tudta befejezni. Ez lett az „I Feel Fine” kislemez B-oldala.
Paul szokásos tenorhangjánál sokkal feljebb, majdnem „falsett”-ben énekli a dalt. Sokak szerint McCartney akkoriban nagyon oda volt Little Richard-ért és ezzel akart utalni kedvencére. John viszont később elárulta, hogy a dalnak semmi köze a csajozáshoz… 1964-ben kezdtek marijuánás cigarettákat szívni, és egymás között „woman”-nek nevezték a „joint”-ot… Tehát szerinte Paul a teljesítési kényszer miatt jól befüvezett, ennyi az egész.
1964. október 8-án a következő összeállításban játszották fel, majd mixelték meg a „She’s a Woman”-t: Paul McCartney – szólóének, basszusgitár, zongora, John Lennon – ritmusgitár, George Harrison - szólógitár, Ringo Starr – dob, shaker.
A nyolcadik angliai Beatles kislemezt 1964. november 27-én jelentették meg, de csak december 12-én tudták leváltani a New Musical Express slágerlistájának éléről a Rolling Stones „Little Red Rooster”-ét. Viszont utána 5 hétig vezetett Londonban az „I Feel Fine” és egymilliónégyszáztízezer példányt adtak el belőle csak a szigetországban. Ez akkor csúcs volt a brit popzene történetében!
(A Beatles azzal is poptörténeti csúcsot állított, hogy előttük még soha sem volt olyan előadó, aki egy naptári évben hat Number One single-t produkált volna!)
A kislemezt Amerikában 4 nappal előbb, vagyis 1964. november 23-án jelentették meg. Ott viszont csak Karácsonykor, december 26-án lett belőle Number One. Igaz, csak 3 hétig. És mivel az Atlanti Óceán túlsó partján nemcsak a bolti eladásokat vették alapul (mint Londonban…), így a „She’s a Woman” egészen a Billboard Hot 100 4. helyéig jutott, hisz a rádiók disc jockey-i annyit játszották a dalt. (Nekem például ez volt a kedvenc dalom a korai korszakukból! Az akkori csajomnak még az „I Feel Fine” is túl elvont volt…)
Érdekesség, hogy LP-re Amerikában előbb került a dal, mint Angliában. Ti. a „Beatles ’65”, melynek egyik felvétele a „She’s a Woman” volt, 1965. január 2-án került odaát a lemezboltokba. És 1 hét múlva, január 9-én már az volt a Billboard albumlistájának vezetője. 9 hétig „listavezetett”, de összességében 71 hétig volt listás, és ezen idő több mint kétmillió példányt adtak el belőle!
A dal Angliában végül is csak az 1966 decemberben megjelentetett „A Collection of Beatles Oldies” című válogatáson szerepelt először LP-n. Ez a nagylemez azonban csak a brit albumlista 7. helyéig jutott. Végül mindössze félmillió példány fogyott el belőle.
A jazz feldolgozások időrendben: ez a dal népszerű a jazzmuzsikusok körében, hisz az elmúlt 51 évben 8 változatot is készítettek belőle.
Jack Sheldon 7’17” (1965!) (Live at Don Mupo’s Gold Nugget 1997 CD)
(JS – tp, voc, ? - tb, Howard Roberts – eg, Joe Mondragon – b, Stan Levey - dr)
The Mirza Men 2’29” (Latin Beatles 1969 LP)
Ove Lind (Swingin’ The Beatles 1974 LP)
Jeff Beck 4’28” (Blow by Blow 1975 LP)
(JB – eg, Max Middleton – ep, Phil Chen – bg, Richard Bailey – dr)
Jan Hammer Group feat. Jeff Beck 4’26” (Jeff Beck with the Jan Hammer Group Live 1977 LP)
(JB – eg, JH – ep, Moog, timbales, Fernando Saunders – bg, rg, Tony „Thunder” Smith – dr, perc)
Mimi Fox 5’29” (She’s the Woman 2004 CD)
(MF – eg, handclaps, Jon Evans - b, clap)
Joe DeRenzo 4’25” (Core Beliefs 2006 CD)
(JDR – dr, Glen Berger – ts, Brian Hughes – g, Kevin Axt – b, Richie Gajate-Garcia – bongos, shaker)
David Liebman Trio 7’17” (medley: SAW + Lady Madonna) (Lieb Plays The Beatles 2013 CD)
(DL – ts, bcl, Marius Beets - b, Eric Ineke - dr)
