A Beatles és a jazz – Penny Lane
2015. május 24., Maloschik Róbert
A dalt és szövegét 1966 decemberében írta Paul McCartney, kimondottan azért, mert az együttes menedzsere, Brian Epstein felszólította erre! Ti. olyan addig nem fordult elő a Beatles történetében, hogy 4 hónapig nem jelent volna meg újabb kislemezük.
A „Penny Lane” a Beatles tagjainak gyermekkoráról szól Paul szemszögéből. Liverpool-nak azon a külvárosi környékén lakott John és Paul. Így ha be akartak utazni a belvárosba, akkor a Penny Lane-i buszra kellett felszállniuk. Pletykák (ma úgy mondanánk, „városi legendák”) szerint George édesapja az egyik Penny Lane-i járatnak volt a buszsofőrje…
A stúdiófelvételek 1966. december 29-én kezdődtek a zongorákkal és 1967. január 17-én fejeződtek be, mikor is a klasszikus trombitás, David Mason feljátszotta „piccolo trumpet” szólóját.
Eléggé szokatlan hangszer összeállításban került rögzítésre a „Penny Lane”: Paul McCartney – basszusgitár, 3 zongora (!), szólóének, háttérének, furulya (!); John Lennon – 2 zongora (!), ritmusgitár, konga (!), háttérének; George Harrison – szólógitár, tűzharang (!), háttérének, Ringo Starr – dob, ütőhangszerek, George Martin – zongora, hangszerelés, David Mason – piccolo trumpet.
(Epstein egyébként John-nak is kiadta parancsba, hogy írjon egy nótát a gyermekkoráról, így született meg a „Strawberry Fields Forever”, ami a „dupla A-oldalú” kislemez másik A-oldala lett. A két nóta feljátszása egybe esett az 1967 nyarán megjelent „Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band” LP „session”-jeivel.)
Az un. „double A-sided” kislemezt 1967. február 13-án jelentették meg Angliában. 23-án iratkozott fel a slágerlistára, de csak a második helyig jutott. Történt ugyanis, hogy március 2-ától egy bizonyos Engelbert Humperdinck 6 héten át Number One pozícióban volt a „Release Me”-vel a Temze partján. Így a Beatles-nek be kellett érnie a 2. hellyel. Viszont 11 hetes „listáskodása” alatt több mint félmillió példányt adtak el belőle a szigetországban és ez arrafelé akkoriban „aranylemez” minősítést ért. (George Martin később azt mondta, nem érti az embereket, hisz szerinte ez volt a pop-rock zene történetének valaha készített legjobb „double A-sided” kislemeze.
Amerikában 1967. február 17-én dobták piacra, 25-én került fel a listára (és 10 hétig ott is maradt), de sokmillió Beatles rajongó meglepetésére és csalódására csak egy hétig tudott vezetni. Méghozzá március 18-tól 25-ig. És Amerikában is csak (…) „aranylemez” lett.
Angliában mindkét dalt lehagyták a „Sgt. Pepper’s” albumról, amivel George Martin nem értett egyet.
New Yorkban pedig az év végén (1967 decemberében) megjelentetett (kvázi kibővített) „Magical Mystery Tour” LP-re tették rá. Ez december 23-án adott életjelt magáról az albumlistán, 1968. január 6-tól volt nyolc héten át Number One pozícióban, 91 héten át maradt bent a Billboard Hot 200-ban. És ezalatt ötmillió példányt adtak el belőle az Egyesült Államokban.
A jazz feldolgozások időrendben: a „Penny Lane” tetszett/tetszik a jazz előadóknak, hisz 1967-től napjainkig 29 jazzváltozat készült belőle. (Ebből egy az én felkérésemre készült 1982-ben, mikor is Csík Gusztáv zongorázta el a 22. stúdióban!) Én legalább is ennyiről tudok…
Kai Winding 2’25” (Penny Lane & Time 1967 LP)
(KW – tb, Bill Watrous – tb, Thomas Mitchell – tb, Jerome Richardson – fl, Bucky Pizzarelli – g, Ron Carter – b, Grady Tate – dr, Warren Smith – vib, timpani, triangle)
Count Basie and his Orchestra 3’17” (Basie on the Beatles 1970 LP)
Enoch Light 3’37” (4 Channel Quadraphonic Dynamite Explosive! 1972 LP)
Kenny Rankin 2’42” (Silver Morning 1974 LP)
(KR – voc, Richard Bennett - ag, William Smith - keyb, Peter Marshall - b, King Errisson - con)
James Booker (p) 6’35” (James Booker: Live at Montreux 1978 LP)
(medley:+I Saw Her Standing There)
Csík Gusztáv (p) 3'45" (1982)
L.A. Workshop 3’44” (Norwegian Wood (This Bird Has Flown) 1988 LP)
(Steve Lukather, Lee Ritenour, Ray Parker Jr., Emmanuel Kiriakou – g, Tom Scott - s, Randy Waldman - keyb, Joe Pasquale - syn, John Pierce–bg, Vinnie Coluiata - dr, Paulinho De Costa - perc, voc)
Joshua Breakstone 4’12” (The Compositions of Beatles Vol. 2: Oh! Darling 1992 CD)
(JB – eg, Keny Barron - p, Dennis Irwin - b, Kenny Washington - dr)
Jazz Studio Quartet 9’51” (Beatles Idea?! 1993 CD)
(- p, - ag, eg, - b, - dr)
General Harmony 2’55” (A világ zenéje hangszerek nélkül 1995 CD)
Modern Gustin Trio 2’53” (The Beatles Go Jazz 1995 CD)
(Gérard Gustin – p)
Niels Henning Ørsted Pedersen & Trio Rococo 2’53” (In the Name of Music 1998 CD)
(NHØP – b, Niels Eje - ob, Inge Mulvad Eje - ce, Berit Spaelling - harp)
Gary Smart (p) 2’55” (Beatle Jazz 1998 CD)
Kőrössy János (p) 3’14” (Yancy Korosi Plays The Beatles 2 1998 CD)
Ron Escheté 3’59” (The Beatles Instrumental Jazz Tribute 2000 CD)
(RE – 7-string g, Ron Stout – tp, Roland Tennaty – vib, Dan May – p, Ben May - b, Gary Gibbons – dr)
European Jazz Trio 5’45” (Memories of Liverpool 2001 CD)
(Marc van Roon – p, Franz van der Hoeven – b, Roy Dackus – dr)
The Swingle Singers 3’25” (Ticket to Ride – A Beatles Tribute 2002 CD)
Carlos Malta (ss) 2’55” (VA: Beatles’n’Choro 3 2005 CD)
Giuseppe Milici & Mauro Schiavone 5’03” (Beatles Jazz Tribute 2005 CD)
(GM – har, MS – p)
Maria Augusta 2’55” (VA: The Beatles in Bossa 2006 CD)
Vail Johnson 4’15” (Come Together 2009 CD)
(VJ – bg, - eg, - keyb, - dr)
Suzanne Menzel 5’45” (Soulmates 2009 CD)
(SM – voc, Johannes Enders – ts, Klaus Ignatzek – p, Jean-Louis Rassinfosse - b, Sebastian Merk - dr)
John di Martino’s Romantic Jazz Trio 6’10” (The Beatles in Jazz 2010 CD)
(JdM – p, Boris Kozlov – b, Tim Horner – dr)
Trio Esperança 3’16” (De Bach à Jobim 2010 CD)
(Evinha Correia – voc, Regina Correia – voc, Mariza Correia – voc)
André Mehmari (p) 2’49” (Beatles 2010 CD)
David Lanz 4’27” (Here Comes the Sun 2011 CD)
(DL – p, Keith Lowe - bg)
David Lanz 4’34” (Here Comes the Sun – Solo Piano Version 2012 CD)
The Bryan J. White Quartet 3’35” (VA: Jazz and Beatles – Part Two 2012 CD)
(BJW – voc, - flh, - p, - b, - dr)
Al Di Meola (ag) 5’42” (All Your Life 2013 CD)
