A Beatles és a jazz – Norwegian Wood (This Bird Has Flown) (1991-2000)

2015. február 22., Maloschik Róbert

John 1965-ben írta a dalt, mikor is feleségével Cynthia-val, valamint George Martin-nal és feleségével a svájci Alpokban voltak sielni! Martin rögtön az első lecsúszásnál kificamította a bokáját…

Mivel akkoriban mind Paul-nak (aki jegyben járt Jane Asher filmszínésznővel) és John-nak (aki nemcsak feleséggel, hanem egy fiúgyermekkel is rendelkezett már), sok házon kívüli kalandja akadt (a „Daytripper” például egy 1 napra kibérelhető prostituáltról szól, aki teljeskörű kiszolgálásban részesítette Paul-t… a „Norwegian Wood” pedig egy olyan leszbikus nőről, aki végül a fürdőkádba száműzte az ágy helyett Lennon-t), így ezeket a történeteket „virágnyelven” kellett dalba és szövegbe foglalniuk.

Egyébként John „leszbikája” borozgatás közben éjjel kettőig dumált a hálószobában vele (a falon egy óriási, norvég fenyőerdőt ábrázoló poszter volt – innen jött a dal címe: „Norwegian Wood”), majd a fürdőkádba „száműzte” aludni… Reggel, mikor Lennon felébredt a férfias hölgy már elment dolgozni. De mivel téli reggel volt, így kint még sötét volt, így John felkapcsolta a villanyt. Akkor vette észre, hogy az egyik faágon egy kismadárka ücsörög. Innen jött az alcím: „This Bird Has Flown”, magyarul „elszállt a madárka”.

A dalt (amely később a „Rubber Soul” album A-oldalának második felvétele lett) 1965. október 12-én és 21-én vették fel a londoni Abbey Road stúdióban George Martin zenei rendezésével. A szólót George szitáron játszotta, így a Beatles ismét zenetörténelmet írt, ti. a „Norwegian Wood” lett az első olyan felvétel, ahol egy rockegyüttes szitárt alkalmazott. Lennon énekelte a vezérszólamot + 12-húros akusztikus gitáron játszott, Paul volt a háttérénekes és basszusgitározott, Ringo pedig un. „finger cymbals”-eket szólaltatott meg, a misztikus indiai hangzás felerősítésére.

A „Rubber Soul” LP-t Angliában 1965. december 3-án jelentették meg, december 11-én iratkozott fel a New Musical Express albumlistájára, ahol Karácsony napján, vagyis december 25-én vette át a vezetést. S ha már első lett 9 hétig ott is maradt. Miközben jóval egymilliónál többet adtak el belőle.

Amerikában 1965. december 25-én került fel a Billboard 200-as albumlistájára és 59 hétig maradt fenn, miközben több mint négymilliót adtak el belőle. Number One pozícióba viszont csak 1966. január 8-án került és két részletben 6 héten át, vagyis március 5-ig vezetett.

A jazz feldolgozások időrendben: az elmúlt 49 évben ebből a tényleg Lennon dalból rengeteg, szám szerint 118 jazzváltozat készült. Legalább is én ennyiről tudok… Így aztán több lépcsőben tárom ezeket Önök elé. Ma például az 1991 és 2000 között készült 22 lemezről lebbentem fel a fátylat!

Elena Duran, Stephane Grappelli & Laurie Holloway 2’17” (Bach to The Beatles 1991 CD)

(ED – fl, SG – v, LH – p, - bg, - dr)

The Moonflowers 5’26” (VA: Revolution No 9: A Tribute to The Beatles in Aid of Cambodia 1991 CD)

Leni Stern 5’53” (VA: Come Together - Guitar Tribute to The Beatles 1993 CD)

(LS – eg, ag, Mike Mainieri – midi-vib, mar, synth bass, Nana Vasconcelos – perc, voice)

Putte Wickman (cl) 4’03” (Time After Time 1993 LP)

Jazz Studio Quartet 5’51” (Beatles Idea 1993 CD)

(- voc, - tb, - tp, - cl, - ag, - p, - b, - dr)

Tony Purrone Trio 6’35” (Electric Poetry 1993 CD)

(TP – eg, Dave Anderson – bg, Ray Marchica – dr)

Andre Ceccarelli 7’22” (3 Around the 4 1994 CD)

(AC – dr, Thierry Elliez – p, org, Jean-Marc Jafet – bg)

Mike Strickland (p) 4’07” (My Favorite Things 1994 CD)

Jon Simon (p) 3’52” (Beatles on Ivory 1995 CD)

Herbie Hancock 8’04” (New Standard 1996 CD)

(Michael Brecker – ss, John Scofield – g, Dave Holland – b, Jack DeJohnette – dr)

Allan Holdsworth 5’55” (None Too Soon 1996 CD)

(AH – eg, Gordon Beck – p, Gary Willis – bg, Kirk Covington – dr)

Mark Murphy with the Louis Van Dyke Trio 2’05” (1970!) (North Sea Jazz Sessions Vol. 5 1996 CD)

(MM – voc, LVD - p, Jaques Schols - b, John Engels - dr)

Henry Kaiser (eg) 3’03” (VA: Psychedelic Guitar Circus 1996 CD)

Sergio Salvatore 5’06” (Point of Presence 1997 CD)

(SS – p, John Patitucci – b, Steve Gadd – dr, Bob Mintzer - ss)

Victor Wooten (bg) 4’52” (What Did He Say? 1997 CD)

Wayne Gratz (p) 4’11” (From Me to You 1997 CD)

Jeff Von Stenz (con) 4’28” (La Malanga 1998 CD)

Steve Smith 7’36” (Buddy’s Buddies 1999 CD)

(SS – dr, Steve Marcus - ss, Andy Fusco - as, Lee Musiker - p, Anthony Jackson - bg)

Men About Town 3’10” (VA: Shagadelia 1999 CD)

(- org, - eg, - erg, - bg, - dr)

Maurizio Rolli-Diana Torto 5’54” (Norwegian Mood 1999 CD)

(MR – b, DT – voc, Roberto Ottaviano - ss, Paolo Damiani – b)

Ron Escheté 3’16” (The Beatles: An Instrumental Jazz Tribute 2000 CD)

(RE – 7-string g,Roland Tennaty – vib, Dan May – p, Ben May - b, Gary Gibbons – dr)

Johannes Enders 7’45” (Quiet Fire 2000 CD)

(JE – ts, Vincent Herring – as, Roberto Di Gioia – p, Marc Abrams – b, Rick Hollander – dr)