A Beatles és a jazz – Misery
2015. január 18., Maloschik Róbert
A dalt a híres brit impresszárió, Norrie Paramor kérésére írták John és Paul közösen 1963 január végén és február elején, a kor popcsillaga Helen Shapiro részére…
Mivel az énekesnőnek és menedzserének sem tetszett, végül a Beatles vette fel és lett első LP-jük, a „Please Please Me” első oldalának 2. track-je.
Történt ugyanis, hogy közvetlenül a Beatles otthoni nagy áttörése előtt, 1963 januárjában a liverpooli fiúk országos turnén vettek részt. A plakáton mindössze az ötödik név volt az övék… A húzónév a mindössze 16 éves Helen Shapiro volt, aki 1961-es berobbanása óta az elsőszámú popénekesnőnek számított Angliában. A tinisztár menedzsere több koncert után szólt a Beatles két fő zeneszerzőjének, John Lennon-nak és Paul McCartney-nak, nem írnának-e egy nótát Helen-nek? Krónikások feljegyezték, hogy ez 1963. január 26-án történt, a turné Stoke-on-Trent-i állomásán. A fiúk rögtön ott a „backstage”-en neki álltak komponálni, amit pár nappal később Paul Forthlin Road-i házában fejeztek be. (Lennon erről később így vallott egy interjúban: „John-os hangzású dal, de minden kétséget kizáróan együtt komponáltuk a nótát!”)
Mikor február első napjaiban megmutatták a kottát Paramor-nak, az elutasította. Így a dalt végül is a Beatles vette fel 1963. február 11-én az EMI londoni stúdiójában kimondottan az első Beatles LP-re (Please Please Me) szánva. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy George Martin ötletéből kölcsönadták Kenny Lynch popénekesnek. Így az ő változata –ami egyébként nem jutott fel az angol slágerlistára…- lett az első Beatles feldolgozás!)
A Beatles-féle „Misery”-n a következők hallhatók: John Lennon – ritmusgitár, szólóének, Paul McCartney – basszusgitár, szólóének, George Harrison – szólógitár, Ringo Starr – dob és George Martin – zongora.
A Beatles első angliai LP-je, a „Please Please Me” Angliában monóban jelent meg 1963. március 22-én és 1963. május 11-től december 7-ig, vagyis 30 héten át vezette a londoni NME 100-as albumlistáját, mikor is a második Beatles LP, a „With The Beatles” letaszította az élről. (Május 11-ig viszont azért nem volt Number One, mert addig Cliff Richard volt az albumlista vezetője, a „Summer Holliday”-vel!)
Amerikában még ennél is kacifántosabb volt a lemez története. Történt ugyanis, hogy az EMI amerikai „leányvállalata”, a Capitol nem volt hajlandó náluk névtelen előadók lemezeit megjelentetni…
Így az EMI egy ottani kis kiadót, a Vee-Jay Records-ot kérte meg a The Beatles első hivatalos albumának amerikai forgalmazására. Ők viszont az „Introducing…The Beatles” címet adták az LP-nek, amit minden különösebb visszhang nélkül dobtak piacra 1963. április 26-án. Jellemző a sikertelenségre/érdektelenségre, hogy az 1964 elején bekövetkezett un. „Beatles boom”-ig mindössze 50.000 (jól látják, ötvenezer!) albumot tudtak eladni 9 hónap alatt.
Miután a Capitol 1964 januárjában végre hajlandó volt egy Beatles LP-t (Meet The Beatles!) megjelentetni, és az rakétaszerűen felszáguldott a lista élére, a Vee-Jay is „észbekapott” és óriási reklámkampány közepette újra megjelentette az „Introducing…The Beatles”-t. Ez a húzásuk annyira bejött, hogy a Billboard albumlistájának második helyén volt található a lemez kilenc héten át!
A jazz feldolgozások időrendben: az elmúlt közel 52 évben mindössze 1 (egy!) jazzváltozat készült a dalból. Legaláb is én ennyiről tudok…
Peter Lipa 4’46” (Beatles in Blue(s) 2002 CD)
