Trans-formation: Flow 2015. április 26., Vidákovich Izsák

Trans-formation – Flow (Szerzői kiadás)

Írásom témája egy szinte rendhagyó lemeznek nevezhető album, a 2005-ben alakult Trans-formation zenekar, 2015-ben kiadott ”Áramlás” című lemeze. Egyik különlegessége, hogy ezen a lényegében jazz lemeznek nevezhető albumon, ritkán hallható jazz-fuvolázásnak lehetünk fültanúi. Azt hiszem nem csak Magyarországon, de általában is kevés a jazz-fuvolista.

Nagy értéke még a számtalan zenei stílus, ami megmutatkozik a felvételeken.

A zenekar tagjai: Pozsár Eszter - fuvola, szaxofon;  Eichinger Tibor – gitár; Frey György – basszusgitár; Pusztai Csaba – dobok. A lemezen kizárólag saját kompozíciókat játszanak.

Eszter elmondása szerint sok kitérőt tettek más-más zenei stílusokba és ezeket transzformálják egyéni stílusukká.  Sokat olvastam arról, hogy az idők során hogyan találtak egymásra a formáció tagjai, mondhatom, mára már úgy zenélnek együtt, mintha egy család lennének.

Nagyon tetszik, hogy habár mondhatnánk, hogy Eszter van a zenekar központjában a zenekar többi tagjának szerzeményei is hallhatóak az albumon, valamint a fuvola, mint fő szólóhangszer nem sajátítja ki a főszerepet.

A CD címe összességében jellemzi a számokat (áramlás), melyekre többnyire jellemző a lüktetés, a formáció neve (Trans-formation) pedig a többféle stílus keveredésére, egybeolvadására utal.  Erősen jellemző a változatosság, a darabok stílusában.

Az emberben könnyen kialakulhatnak előítéletek a jazz fuvolával kapcsolatban hangja miatt, egyesek szerint hosszú távon nem könnyű hallgatni, sőt vannak, akik szerint nem is illik a jazz-be. Ennek talán az lehet az oka, hogy igen erősen klasszikus hangzású hangszer, és nehéz megtalálni rajta az egyéni hangzást, ami a jazz-ben nagyon szükséges. Itt van hát egy bizonyíték arra, milyen jól be tud illeszkedni ez a hangszer egy jazz formációba. Ha már a fuvolahangzásnál tartunk, felhívnám a figyelmet a lemezen található hetedik track-re (”Kicsit maradj még”), amit alt-fuvolán ad elő a művésznő (ez egy mélyebb fekvésű igen kellemes hangzású fuvola).

Mint már említettem, nem csak Eszter szerzeményei hallhatóak a lemezen, hanem Frey György és Eichinger Tibor szerzeményei is. Ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a zenében többféle hatás is érződik, jó választás tehát a Trans-formation” zenekarnévnek.

Többször is hallhatunk figyelemreméltó basszusgitár szólókat Frey Györgytől, ezek nagyon virtuózak, melodikusak, nem beszélve a fantasztikus sound-ról.

Az egyes felvételek igen változatosak, modernek, többféle metrummal találkozhatunk, akár egy tracken belül is, sőt van olyan blues körre íródott darab, amelynek köre szólónként más-más hangnembe modulál. Hallhatóak olykor a klasszikus zenei hatások, sőt népzeneiek is. Ennek köszönhetően, különféle világokba kalauzolnak el minket.

Eszter hivatalosan szaxofon szakon végzett, viszont egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a fuvolát, mint váltóhangszert kezeli, sőt kifejezetten nehéz eldönteni, hogy melyik hangszeren játszik magasabb szinten.

Ami az improvizációkat illeti, nagyon tetszik a magas szintű virtuóz technika, a dallamokban állandóan ott az egyén, szívből jönnek a motívumok. Talán lehetne több szünet „levegővétel” a rögtönzött gondolatok között, hogy a hallgatónak legyen ideje a dallamokat feldolgoznia, illetve átélveznie.

A felvételek sorrendjében tetszik, hogy az első track egy vagány ütős nóta, amely további hallgatásra késztet.

A zenekar végül Frey György egy igen ütős szerzeményével búcsúzik a hallgatóságtól, melyet a végén egy rövid dobszólóval fűszereznek meg, mely kiváló befejezése az albumnak.

Végezetül ajánlom a hallgatók figyelmébe a zenekar többi lemezét is.