Ma lettem 6 éves stroke túlélő!

2018. május 31-én reggel 9 órakor stroke-om volt. Ebbe az emberek 70%-a bele szokott halni. Mivel azonban az égi hatalmak úgy döntöttek, hogy a jazznek itt a Földön van szüksége rám, így sok jazz rat bosszúságára még most is élek… (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy 76 éves korommal én lettem a legtovább élő Maloschik. Eddig ezt a családi rekordot Maloschik Antal (1846-1912) tartotta. Viszont anyai nagyapám Márkus Elemér 88 évet élt!)

Azt, hogy családi korrekorder lettem szeretném megköszönni lányomnak, Maloschik Karinának (aki telefonon hívta a mentőket, miután szembesült a velem történtekkel!), és Gáspár Karcsinak (akivel épp telefonon beszélgettem, mikor jött a stroke, s aki azonnal rájött, hogy nagy baj van, taxiba vágta magát és iderohant hozzánk!), akik elintézték, hogy ne órákat feküdjek a földön, miután leestem a computerem előtti székről a parkettára. Félórán belül jött értem a mentő!

És kiemelten szeretném megköszönni feleségemnek, Szász Gabriellának, hogy 3 hónapon át naponta többször is bejött hozzám a kórházba (reggelit és ebédet hozott, este pedig megfürdetett!).

Plusz, hogy Gabi –miután besokallt az épp soros lakásunkra kijáró gyógytornásztól- elvitt az Apáthy Gyógycentrumba, ahol Pásztor Gabriella, Viszlay Petra vett védőszárnyai alá, majd Kis Dorottya ARNI módszerrel addig tornáztatott, amíg szenzációs fejlődésen mentem keresztül! (Minden stroke túlélőnek ajánlom a Stroke Neuro Rehab csapatát!)

Mindezt annak ellenére írtam le, hogy utálom a személyi kultuszt!