Peter Erskine és Bob Mintzer egy csapatban a BJC-ben
Az idén 70 éves Peter Erskine dobos 18 éves kora óta jobbnál jobb zenészekkel, zenekarokkal játszik, többszáz lemez készült közreműködésével. Róla rövidke bemutatkozó írást készíteni a lehetetlen kategóriába tartozik, ezért csak két dologra korlátozom a bevezetőt.
1978-tól pár évig volt a legendás fusion zenekar, a Weather Report dobosa, amikor a Shorter-Zawinul frontemberek mellett Jaco Pastorius játszott a basszusgitáron.
Magyarországon több alkalommal koncertezett, először 1982. július 30-án a Debreceni Jazz Napokon a Steps együttes tagjaként (Michael Brecker, Mike Mainieri, Don Grolnick, Eddie Gomez mellett).
Emlékeim szerint az utolsó látogatása 2018-ban volt a Budapest Jazz Orchestra 20 éves születésnapi koncertje alkalmával, előtte pedig ugyancsak a Müpa-ban játszott Szabó Dániel „A Song from There” lemezének bemutató koncertjén.
2024. október 7-én ismét Budapesten játszott a dobos, ezúttal egy quartet formációval, amelyben a kortárs jazz egy másik neves személyisége, Bob Mintzer szaxofonos és EWI játékos volt zenésztársa. (A hétfő koncerten egyébként csak tenorszaxofonon játszott.) Róla a Yellowjackets együttes és különböző bigband produkciók ugranak be elsőre referenciaként, de tevékenysége ennél jóval szélesebb körű.
Talán van az olvasók között olyan, aki jelen volt a Yellowjackets és a WDR Big Band 2022 májusi Müpa-ban tartott közös fellépésén.
Ilyen komoly zenészek esetében, mint Erskine és Mintzer garantálva van, hogy a zenekaruk tagjai szintén magas szinten játszanak hangszerükön.
A bőgős Darek Oles a nyolcvanas években települt át az USA-ba, ahol gyakran feltűnik élvonalbeli zenészek kísérőjeként. (Eredeti neve egyébként Darek Oleszkiewicz, ami az angol nyelvterületen a kiejthetetlen kategóriába tartozik.)
Erskine zenekara gyakrabban lép fel zongora trióként Mintzer nélkül, ami egy nívós zongorista nélkül elképzelhetetlen. Ezt a szerepet tölti be a rock zenében és a jazzben is elismert Alan Pasqua, aki szerzőként is igen aktív.
A trió utolsó lemeze egyébként 2022-ben jelent meg „Live in Italy” címmel, ami a DownBeat magazintól négy csillagos értékelést kapott.
Egy olyan számmal indítottak, amelyben mindegyik tag kapott lehetőséget egy kiadós szólóra, amolyan bemutatkozásra.
A második számban volt Erskine-nek egy terjedelmes dobszólója, amit még 3-4 alkalom követett az est folyamán, nehogy bárkiben kétség merüljön fel a zenekarvezető személyét illetően.
A számok között Peter Erskine megemlítette, Alan-t 53 éve, Bob-ot pedig 55 éve ismeri, majd viccesen hozzátette, hogy Darek-et pedig a múlt hét óta. Ez utóbbi nem igaz volta könnyen ellenőrizhető, de – gondolom – inkább csak az idő relatív voltát akarta hangsúlyozni a két ifjúkori társ ismertségéhez képest.
A koncerten többségben voltak Alan Pasqua szerzeményei, melyeknek címét sajnos nem sikerült megjegyeznem.
A program közepe táján elhangzott egy Bob Mintzer darab is, amely a szerzőtől az „A Few Good Notes” (Néhány jó hangjegy) címet kapta. Erskine a szám eljátszása után meg is jegyezte, hogy ez tényleg néhány jó hangjegy volt.
Ez a darab egyébként az interneten is megtalálható a szerző „Quality Time” című albumáról a Mintzer–Phil Markowitz–Jay Anderson–Erskine Quartet (azaz némileg különböző felállású quartet) előadásában.
https://www.youtube.com/watch?v=_-oLmZmPK6k
Az eljátszott darabok mindegyike középtempóban hangzott fel, ezért is volt felvillanyozó a záró szám, a bebop lüktetésű Darek Oles szerzemény, a „The Honeymoon”. Ezt hangzó anyag formában csak a fentiekben említett trió lemezről tudom ajánlani.
https://www.youtube.com/watch?v=VuFlT9ktd-E
60-65 perc játékidő után elbúcsúztak és levonultak a színpadról, hiába volt a taps, már nem jöttek vissza, inkább a pihenést választották a kilenc órakor kezdődő következő fellépés előtt.
Talán úgy tudom megfogalmazni, hogy korrekt, magas színvonalon megszólaltatott, minőségi zenét hallott a BJC koncerttermét teljesen megtöltő közönség. Már a zenekar összeállítása előre jelezte, hogy új utak keresése nem kerül szóba, de nem mentek el a fusion irányába sem, illetve a bebop is csak módjával épült be a programjukba. A hangszertudásra nem lehetett panasz. Erskine és Mintzer pályája bizonyította, hogy Ők mindig készen állnak a jó zenére, de a kevésbé ismert Pasqua és Oles játékára sem lehetett panasz.