A C-Melody szaxofon története
Biztosan van néhány olvasó, aki még nem is hallott a fenti címben említett hangszerről. A hiba egyáltalán nem bennük keresendő, hiszen a szaxofonok családjának eme tagja éppen száz évvel ezelőtt élte fénykorát - állítólag 1923-ban adták el a legtöbb ilyen hangszert - majd hihetetlen gyorsasággal, szinte teljesen eltűnt. Azért csak szinte, mert - főleg a tradicionális jazzben - néhány muzsikus a mai napig használja, ahogy ezen sorok írója is.
A C-Melody szaxofon ugyanúgy az 1800-as évek közepe táján született meg, ahogyan a többi szaxofon, a belga hangszerész mester, Adolphe Sax műhelyében.
A leginkább altszaxofonra hasonlító, de annál valamivel nagyobb méretű hangszer nagy előnye, hogy C hangolása révén nincs szükség transzponációra, vagyis a hangszerjátékos ugyanabban a hangnemben játszhat, mint például az őt kísérő zongorista, vagy gitáros. Talán ez az oka, hogy a hangszer leginkább az amatőr játékosok körében lett igazán népszerű, hiszen miközben például anya zongorázik valamit otthon, apa tud csatlakozni hozzá C Melody-n, miközben ugyanazt a kottát nézik. A másik ok a hangerő, mivel ezek a hangszerek jellemzően sokkal halkabban szólnak, mint a többi társuk, így a szomszédok sem panaszkodtak.
Sajnálatos módon az 1929-es nagy gazdasági válság a hangszereladásokra sem volt kedvező hatással, így a nagy gyáraknak fel kellett áldozniuk bizonyos dolgokat a túlélésért, aminek következményeként a C Melody szép lassan eltűnt a kereskedők kínálatából.
Ide tartozik, hogy a profi muzsikusok, egy-két kivételtől eltekintve nem vásárolták ezt a típust, hiszen az ekkor aktuális big band korszak együtteseiben a hangszerelések a két alto/két tenor/bariton összeállítást alkalmazták.
A '20-as években két igazán ismert, professzionális játékos volt, aki kizárólag C csövön játszott:
Rudy Wiedoeft és Frankie Trumbauer (akiről a szaxofonosokról szóló sorozatomban írtam).
Mindketten virtuóz, remek muzsikusok voltak, akik közreműködtek a korszak emblematikus felvételein és segítettek a hangszer népszerűvé válásában.
https://www.youtube.com/watch?v=fg6BUtVBkXI&ab_channel=AusRadioHistorian
https://www.youtube.com/watch?v=EfmzS2hYNvk&ab_channel=AtticusJazz
Manapság is van néhány elvetemült, aki használja a C Melody-t, személyes kedvencem Scott Robinson, a New York-i jazz élet egyik nagy öregje, akiről szintén írtam tavalyi sorozatomban.
https://www.youtube.com/watch?v=6naCdUAUrS4&ab_channel=EmmetCohen
De még kis hazánkban sem lehetetlen ezt a hangszínt felfedezni, hiszen kiváló szaxofonos kollégáim Weisz Gábor és Ágoston Béla, a mindenen is játszó Korb Attila barátom, illetve jómagam is elővesszük néhanapján a C-t.
Az alábbi felvételen Korb Attilával "hősködünk" a Papajazz Eisemann Project című lemezén.
https://music.youtube.com/watch?v=zDrTcrheNFM&feature=share
