Will Vinson - Four Forty One (Whirlwind)

Az angol altszaxofonos, Will Vinson eleddig hét nagylemezt jelentetett meg a saját neve alatt. A londoni születésű, de már húsz éve a jazz Mekkájában, New York-ban élő művész új albuma január 31-én jelent meg a brit Whirlwind kiadó gondozásában.

Érzésem szerint Vinson ezt a lemezt - úgymond - igazi nagy dobásnak szánta. A borítón - amely Keith Jarrett "Whisper Not" című albumát idézi fel színeivel - számtalan nagy név szerepel. 5-5 zongoristát, bőgőst és dobost találunk a közreműködők között! Ilyenkor persze fokozott izgalom tölti el az egyszeri lemezrecenzió-írót: Itt biztosan nagyon nagy dolgok történnek majd!

Erre garanciát jelenthet a projekt hangmérnöke, James Farber is, aki korunk egyik legkiemelkedőbb szakembere ezen a területen, rengeteg kiváló alkotással a háta mögött.

A „Four Forty One” című lemez, amelyen összesen 11 szám szerepel, érdekes felépítést követ. Szaxofon-zogora duók és szaxofon-zongora-bőgő-dob felállásban készített felvételek váltogatják egymást. Egy adott zongoristával rögzített duó-produkció után mindig jön egy olyan szám, amelyben az épp hallott kettőshöz dob és bőgő is csatlakozik - mindig más és más művészek által megszólaltatva. Ez érdekes "ritmust" ad a lemeznek, ugyanakkor kissé egyhangúvá is teszi azt.

Vinson célja nyilván az volt, hogy játékát egy bizonyos zongorista sztárral duóban, majd pedig kvartett felállásban is bemutassa. Én a magam részéről  jobban örültem volna, ha esetleg hallok egy bőgő-szaxofon, vagy épp akár egy szaxofon-dob duót is - ha már ott vannak a stúdióban ezek a zenészek. Ez a koncepció számomra enyhe csalódást jelent. Hiába a sok-sok remek muzsikus, a dobosok és bőgősök csupán egy-egy számban bukkannak fel.

A CD-borító megtekintése után kialakult elég magas várakozásaimnak két szám tudott megfelelni, amik valóban fantasztikus élményt nyújtanak.

Az egyik Keith Jarrett egy szerzeménye, az "Oasis", Will Vinson, Tigran Hamasyan, Matt Penman és Billy Hart tolmácsolásában. A jazzdobolás bölcs öregje, a nyugalom szobra, Billy Hart egyetlen cintányér-ütéssel képes egyedülálló atmoszférát teremteni. Penman bőgő soundja melengeti a szívet. Hamasyan előhúzza Bartók művészetéből (is) merített nagyszerű tudását. A kiváló, "ECM-es" hangzásélményben benne van a keze a hangmérnöknek, Farber-nek is.

A másik szám, amelyet kiemelnék, a "That Happened", ami az "It Could Happen to You" Will Vinson által újrafogalmazott változata. Ebben a nótában Vinson partnerei Gonzalo Rubalcaba, Larry Grenadier és Eric Harland. A szaxofonos remekel a latin zenét idéző hangszerelésben. Néha ugyan érezni Miguel Zenón hatását Vinson játékában, de ez egyáltalán nem zavaró. Fantasztikus muzsikálást hallgathatunk! Nem véletlenül került ez a szám a lemez végére, egyfajta finálé gyanánt.

Nagyon jól esik hallgatni számomra két zongora-szaxofon duó felvételt is. Mindkettő standard: Monk "Work"-je, valamint a "régi" "Milestones". Előbbit Fred Hersch-sel, utóbbit Sullivan Fortner-rel rögzítette Vinson. Nagyon ízlésesen, stílusosan, magasszintű művészi megformálással és hangszeres tudással adják elő ezeket a kompozíciókat.

A főszereplő saját szerzeményét, a "Banal Sreet"-et Vinson és Hamasyan kettőse adja elő. A nagyon lendületes és izgalmas szám talán még jobban érvényesülhetett volna zenekarral, de az örmény energikus és perkusszív játéka képes helyettesíteni a dobot és a bőgőt is. Öröm hallgatni ezt a duót!

Nos, az album többi részében tanúi lehetünk Vinson angolosan elegáns, kicsit távolságtartó és néha édeskés, amúgy magas színvonalú  játékának, de engem kevésbé mozgatnak meg azok a felvételek, amelyeket nem emeltem ki a recenziómban. Többször eszembe jutott az album hallgatása során, ez a zene kiváló lehet szűk körű, elegáns, baráti vacsora háttérzenéjeként is.

Ez azonban nem von le az igazán jól sikerült számok értékéből. Ha egy ötfokú skálán kellene értékelnem, négyes osztályzatot érdemelne ez a nagy energia befektetéssel és szervezőmunkával elkészült lemez.

Will Vinson: Four Forty One / Whirwind Recordings, 2020

1. Boogaloo (Will Vinson)

2. Love Letters (Edward Heyman, Victor Young)

3. Banal Street  (Will Vinson)

4. Oasis (Keith Jarrett)

5. I Am James Bond  (Will Vinson)

6. Cherry Time  (Will Vinson)

7. Work (Thelonious Monk)

8. KW (Bryn Roberts)

9. The Way to You  (Will Vinson)

10. That Happened  (Will Vinson)

11. Milestones (John Lewis)

Track 1: Sullivan Fortner - zongora

Track 2: Sullivan Fortner - zongora, Matt Brewer - bőgő, Obed Calvaire - dob

Track 3: Tigran Hamasyan - zongora

Track 4: Tigran Hamasyan - zongora, Matt Penman - bőgő, Billy Hart - dob

Track 5: Gerald Clayton - zongora

Track 6: Gerald Clayton - zongora, Matt  Brewer - bőgő, Clarence Penn - dob

Track 7: Fred Hersch - zongora

Track 8: Fred Hersch - zongora, Rick Rosato - bőgő, Clarence Penn - dob

Track 9: Gonzalo Rubalcaba - zongora

Track 10: Gonzalo Rubalcaba - zongora, Larry Grenadier - bőgő, Eric Harland - dob

Track 11: Sullivan Fortner - zongora