Lorber, Jeff: Elevate 2025. április 26., Szili Róbert

Jeff Lorber – Elevate (Soho Recording Group)

Ezen lemezajánló alanya az amerikai billentyűs Jeff Lorber “Elevate” című albuma, amely tavaly augusztusban jelent meg.

Jeff Lorber-rel kapcsolatban már egy korábbi cikkben billentyűzetet ragadtam, de azok kedvéért, akik nem olvasták, vagy nem ismerik ezt a kiváló zenészt, pár szóban bemutatnám.

Lorber már öreg motoros a szakmában, és ezt nem a 72 éves kora miatt írom, hanem sokkal inkább a munkássága miatt. Kiadott ugyanis több mint harminc lemezt, valamint többszöri jelölés után a Grammy boldog tulajdonosa is.

Négy éves korában kezdett zongorát tanulni, később a Berklee College of Music-on pallérozta jazz tudását (itt találkozott és zenélt pl. John Scofield-dal is).

Az elmúlt évtizedekben billentyűsként, zeneszerzőként egyaránt alkotott. (De ha kell gitárt is ragad gond nélkül).

Stílusa alapvetően a fusion jazz, smooth jazz, funk vonalon található.

Nem véletlen, hogy zenekara neve is ezt hordozza a 70-es évek óta: The Jeff Lorber Fusion.

A fellelhető információk alapján sajnos ő is érintett volt a kaliforniai tűzvészben, de szerencsére “csak” anyagiakban. Persze tudjuk milyen ez, emlékszem néhány éve Lee Ritenour-ről olvastam, hogy szinte az életműve, hangszerei, erősítői, stb. vesztek oda…

Jelen lemez saját neve alatt, szólólemezként jelent meg.

A számok nem mindegyike az ő szerzeménye, de a lemez egységes, és kiváló esszenciája eddigi munkásságának.

Kiváló zenészek működnek közre, mintegy szavatolva a minőséget: Jeff Lorber - billentyűsök, Moog bass, ritmusgitár, Erick Walls – gitár, Mark Lettieri – gitár, David Mann - tenorszaxofon, fúvós hangszerelés, Randal Clark – altszaxofon,
Cornelius Mims – basszusgitár, Gary Novak – dob, John “J.R.” Robinson – dob, Brian McKnight - ének (track 9).

Ez az anyag nem az “altató” liftes irány, sokkal inkább vérpezsdítő, némely esetben kifejezetten “dögös” funk zene. A műfajnak megfelelően nem a sok körös szólók, hanem a témák kibontása, a groove-ok, ütős hangszerelések sodorják magukkal a hallgatót. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek szuper szólók, ellenkezőleg! Nekem a billenytűs főszereplő mellett kifejezetten tetszik a gitározás és a gitár hang. Jeff Lorber egyébként ezen a lemezen is előszeretettel használ “Rhodes” hangszínt, amivel szinte lubickol a zenében.

Ki kell emeljem a hangminőséget, keverést, mert ez az anyag bizony nagyon jól szól! Hangmérnökként egyébként Jeff Lorber is fel van tüntetve.

A címadó szerzemény -Elevate-, mindjárt egy lendületes darab, megteremve az atmoszférát fúvós kórussal, Rhodes szólóval.

Ezt követi a “Spanish Joint” latinos lendületével, ritmusokban gazdag hangszereléssel.

Pihentető akusztikus gitár bevezetővel érkezik ezután a jóval nyugodtabb hangvételű “Glacier” gyönyörű billentyűs- és gitárszólókkal, fülbemászó dallammal.

A “ZigZag” már inkább funk, ütős arrageokkal billentyűs futamokkal, engem Chuck Loeb-re emlékeztető gitárjátékkal.

Ezután a tempósabb, a címének tényleg megfelelő “Jeff’s Groove” következik, amelyben a gitár-szaxofon-billenytű hármas kiváló szólóit hallhatjuk.

A “The Business” egy visszafogottabb tempójú, de igazán dögös szám, Larry Carlton-t idéző blues-os gitárszólóval.

Az ezt követő “Shadows” is hozza a kötelezőt, belesímulva a műfaj szövetébe.

A “Ghost” kicsit programozott, elektro érzetű groove-val támadja fülünket, persze a szólók itt is élnek a fúvós arrangeok támogatásával.

Azt ezt követő “I Love My Life with You” kicsit kilóg a sorból, de csak annyiban, hogy ez az egyetlen énekes szám ebben az instrumentális közegben. Itt is tanúi lehetünk egy nagyszerű billentyűszólónak.

A befejező darab egy igazi pihentető muzsika. A “Teardrops in the Rain (For Shelley)” a címének tökéletes  kifejezője.

Jó hallgatni ezt az albumot. Én még biztosan fogom, és erre bátorítom a műfaj kedvelőit is!