Lorber, Jeff: The Drop 2024. szeptember 24., Szili Róbert
Jeff Lorber Fusion – The Drop (Shanachie)
A következőkben a Jeff Lorber Fusion „The Drop” című albumát szeretném a jazzrajongók figyelmébe ajánlani. Az album 2023-ban, épp egy éve jelent meg a Shanachie gondozásában.
A szerző a lemezen zongorán, elektromos zongorán, szintetizátoron, gitáron is tevékenykedő Jeff Lorber. Az immár 71 éves amerikai billentyűs neve talán kevéssé ismert nálunk, pedig gazdag életmű van a háta mögött.
Négy éves korában kezdett zongorázni. A jazz tanulmányait a Berklee College of Music falai között végezte, ahol többek között John Scofield-del is zenélt. Ezután még Bostonban kémiai tanulmányokat is folytatott.
Karrierje kezdete 1975-re tehető. Zenei érdeklődése a funk, fusion, smooth jazz irányába mutat és olyanok inspirálták, mint Herbie Hancock, a Weather Report, és Chick Corea. Egymás után adta ki az albumokat zenekarával a Jeff Lorber Fusion-nel (az elsőt 1977-ben), valamint szóló albumai is készültek.
Hat jelölés után 2018-ban „Prototype” című albuma meghozta számára a Grammy-díjat. Olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Mike Stern, Chuck Loeb, Dave Koz, Herb Alpert, Laura Branigan, Paul Jackson, Jr…
A jelen cikk témájául szolgáló „The Drop” című album töretlen folytatása életművének, igazi fusion jazz, sztár zenésztársak közreműködésével. A hangzás pazar, és hallani a hús-vér zenészeket.
Mindjárt az első számmal beleesünk a sodrásba, amit a tizenhatodos basszus és dob groove teremt meg, fúvósszekcióval megtámogatva. Megszólal a Rhodes és igazi kis gyöngyszemekként csillognak a háttérben a gitár riffek, akkordok. A megszólalás, hangszerelés az egész albumon egységes.
A második inkább smooth darab tempója pihentetőbb, de ebben is ízléses improvizációk jönnek elő és ezúttal a gitár is szólóhoz jut. A számot hallgatva a Chuck Loeb jutott eszembe.
A „New Mexico”-ban a szaxofon dominál, de kiváló szólókat játszik a gitár és a billentyű is. A kíséret itt is dinamikus sok ritmizált fúvós szólammal.
Az „On the Bus játékosan tekergő témáját a gitár és a billentyű együtt játssza, megvastagítva ezzel a szólamot, majd mindketten kiváló szólót játszanak blues ízzel fűszerezve.
Az ötödik szám a „Hang Tight” visszafogott tempójú kissé Fourplay-es hangzású darab. A basszus tompítva pengetett, a dobkíséret kávás. Az egész roppant ízléses, kidolgozott, rengeteg háttér szólammal, dinamikus zongoraszólóval, sőt még egy kis basszus szólót is hallhatunk.
A „Liberty” kicsit emeltebb tempójú, de továbbra is jellegzetes smooth jazz, ahogy már megszokhattuk, a fő téma mellett extra részekkel, négy ütemes egységekre szólózva.
A következő darab, a „Keep On Moving” harsányabb, dinamikusabb hangszereléssel, blues jellemvonásokkal, ütős fúvósokkal bombázza hallószervünket, hogy utána kicsit pihentetőbb tempóban jöhessen utána a „Mindshare”. De csak kicsit, mert bizony a dob basszus groove ebben a számban is rendesen oda van téve, biztos támaszt adva a szaxofonon megszólaló témának. Elhangzik kiváló szóló elektromos zongorán, ami a szerző kedvencei közé tartozik, de a gitár, basszusgitár is előtérbe lép pár gondolat erejéig.
A „Reception”-ben az eddigiekben megszokott hangzás folytatódik, illetve szólóban megjelenik a szintetizátor hang is.
Az album zárásaként felcsendülő „Tail Lights” a populárisabb smooth jazz hangzást hozza, melyet a nagyszerű gitárszóló és a Rhodes-szóló színez meg.
Nekem személy szerint nagyon tetszik az album, mert kidolgozott, kiváló hangszereléssel, jó hallgatni. Nem műanyag sem a hangzás, sem a tartalom. A dalok hossza rádióbarát, átlagosan négy perc körüli.
A közreműködők igazi klasszisok, és ez hallatszik is:
Jeff Lorber – billentyűsök, gitár
Jimmy Haslip – basszusgitár
Gary Novak – dob
Randal Clark - altszaxofon
David Mann – fúvósok, hangszerelés
Mark Lettieri – gitár
Az albumon található számok:
- The Drop
- Altered State
- New Mexico
- On the Bus
- Hang Tight
- Liberty
- Keep On Moving
- Mindshare
- Reception
10. Tail Lights
