Budjana, Dewa: Mahandini 2019. március 18., Kolta Péter
Dewa Budjana – Mahandini (MoonJune)
Dewa Budjana új, immáron tízedik szólólemeze fejtörést okoz. Szeretem a műfaji korlátok elmosódását, mégis, először azt hittem, tévedésből másik lemez került a tokba. A MoonJune Records gondozásában kiadott, egyetlen nap alatt felvett lemezről elsőre a progresszív rock műfaj jut eszembe.
Itthon nem találkozunk sokszor az indonéz gitáros nevével, pedig nagy nevekkel muzsikált már. Olyan sztárok partnere volt, mint Jack DeJohnette, Vinnie Colaiuta, Peter Erskine, Jimmy Haslip, John McLaughlin, Dave Carpenter, Billy Sheehan és még sorolhatnánk tovább.
A zene szövevényes, harmóniákban dús és változatos. A legtöbbször töredezett, számomra sokszor szögletes, szintetizátorral gazdagon megterített témát többnyire a gitár játssza nyílegyenes rock hangszínen. Alapvetően megírt, nyolcados zenét hallunk, a jazz műfajban megszokott improvizációk kevésbé jellemzőek. Feszes, húsbavágó témákkal találkozunk vastagon megpakolva – rengeteg hangszín szól, sokféle világ ütközik, kerülgeti egymást. A komor, felfokozott témák után mindig előbújik a „megoldás” nagyon szép, világos dallamok formájában.
A rock ízű gitárszólókat Budjana mesterien felépíti, kifogástalan játéktechnikával, modern megszólalással adja elő. Nagyon változatosak a Dream Theatre billentyűse, Jordan Rudess hangszínei. Két dalban pedig John Frusciante (Red Hot Chilli Peppers) is énekel, ráadásul mindkettő eredetileg az ő szerzeménye. Személyes kedvencem a „Hyang Girl” című szerzemény, melyben Indonézia egyik legfoglalkoztatottabb, legsikeresebb, legnépszerűbb színésze, énekese kápráztat el hangjával. Soimah Pancawati nagyon különös, misztikus atmoszférát teremt.
Két dalban szólót játszik a fiatal indiai basszusgitáros hölgy fenomén, Mohini Dey. A fergeteges technikával játszott bebop ízű szólói már ismerős terepre viszik a jazzt kedvelő hallgatót. Hallhatóan jól megértik egymást a német Marco Minneman dobossal. A lemez végén basszusgitár, gitár, billentyű felelget egymással nyolcütemenként. Ez a játékosság kellően feloldja a korábbi teátrális rock kompozíciók feszültségét. Mike Stern is játszik a lemezen. Szólója végén nagyon jól esik pentaton blues játékát hallgatni, amit hiányolok Budjana gitározásából. Ízlés kérdése, nem kötelező a blues jellegű játék, mindenesetre vártam már egy hajlításra, egy egyszerű, pár hangos, laza motívumra. Ugyanígy jól esett az akusztikus gitár, ami csodálatosan szól a „Jung Oman” című kompozícióban.
Nagyon különleges Dewa Budjana új lemeze. Nehéz, többször meg kell hallgatni, mindig felfedezhetünk benne valami újat, hiszen rendkívül gazdag, sokszínű, összetett anyagról van szó.
