Scott Kinsey Group: Remember Joe Zawinul – Mühle Hunziken
A Bern melletti átalakított régi malom-épület progresszív rock és a fúziós jazz egyik fellegvára itt Svájcban. Habár a külsőségek nagyon furcsák (egy malom, egy kocsma, egy vidámpark, egy játékterem és egy panoptikum szürreális fúziója), a program elsőosztályú, és a zenekarok hangzása tökéletes.
Tegnap a Scott Kinsey Group lépett fel, mégpedig egy all-star zenekarral, melyet Patrick Bartley szaxofonos, Hadrien Feraud basszusgitáros és Borlai Gergő dobos alkotott. A turnén a zenekar Joe Zawinul zenéjét ünnepli és részben Kinsey kiváló „tribute” albumát (We Speak Luwinaz) mutatja be, részben új számokat is játszanak.
Scott Kinsey-t – gondolom – nem kell senkinek bemutatni: oszlopos tagja volt a Tribal Tech fúziós zenekarnak (Scott Henderson / Gary Willis) és mostanában – többek között – a Human Element, a Zawinul Legacy Band és az ARC Trio (Scott Kinsey / Jimmy Haslip / Borlai Gergő) zenekaraival viszi tovább rendületlenül a jazz-rock „fáklyáját”.
Ami talán kevésbé ismert: Scott több mint egy évtizedig közeli barátja és pártfogoltja volt a néhai Joe Zawinul-nak, akinek 2002-es „Places and Faces” lemezét co-producerként is jegyzi. Jól érti és érzi Zawinul zenei nyelvét, és arra építkezve, saját zenei ötleteivel vegyítve, friss, erőteljes, előremutató zenét ír és játszik.
Zenésztársai, akik ugyancsak óriási Zawinul és Weather Report rajongók – nem túlzás azt mondani, hogy ezen a zenén nőttek fel! – hatalmas energiával és virtuóz muzikalitással játszottak a koncerten részben új, eredeti darabokat (címeket nem tudok mondani, mert nem mutatták be őket), részben a Luwinaz lemez gyöngyszemeit – mint a "The Harvest" ("Dialects", 1986), "Victims of the Groove" ('Lost Tribes', 1992), "Black Market" ('Black Market', 1976), "Fast City" ('Night Passage', 1980), és "Where the Moon Goes" ('Procession', 1983). Emellett olyan Zawinul darabok is elhangzottak, mint a „Can It Be Done” a 84-es „Domino Theory” Weather Report lemezről, melyben a néhai Carl Anderson énekszólamját Mer Sal (Meridith Salimbeni) tolmácsolta.
A „mi” Borlai Gergőnk utánozhatatlan, fantasztikus, erőteljes, virtuóz dobjátékát külön ki kell emelni. Habár, aki ismeri Gergőt, tudja, hogy máshogy, ha akarna, sem tudna játszani. És persze hallatszik, hogy ez a Weather Report / Zawinul univerzum nagyon közel áll hozzá stílusban és érzelmileg. És az is jól hallatszik, hogy Scott Kinsey-vel már régóta játszanak együtt, és remek zenei partnerei egymásnak. Hihetetlenül jól szólt a custom Gretch „szerkó”, mely alig fért be a színpad hátsó, dobosoknak kialakított „fakkjába”. Gergő szólói hatalmas tapsot kaptak, és a koncert végén, a zenészek bemutatásnál is érezhetően felerősödött a taps, mikor Scott kábé azt mondta, hogy „Giergio Borrláy”.
Kis háromtagú magyar csapatunk a koncert után váltott pár szót Gergővel, aki köszöni, jól van, üdvözöl mindenkit. Hogy szalad az idő... immár 44 éves... ami azt jelenti, hogy 42 éve dobol... ereje és energiája teljében van. Most megint – a Covid lockdownok óta – Barcelonába, és nem Los Angelesbe tette le a székhelyét, és úgy gondolja, ott is fog maradni. Már amennyire bárhol otthon tud lenni, hiszen többnyire úton van. A mostani turné után tervben vannak mindenféle amerikai, európai fellépések, koncertek, lemezfelvételek. Többek között Barcelonában Gary Willis-szel fog lemezt készíteni, Frank Gambale zenekarával is lesznek megint koncertek, és Magyarországon a Tátrai-féle Godfather zenekarral fog koncertezni. Az European Mantra zenekart most egy kicsit pihenteti, de – nem kell megijedni – nem fejezte be azt a projektet sem.
Ez a mostani koncert volt a zenekar rövid európai turnéjának első fellépése. Május elsején, a koncert utolsó állomásaként lesznek legközelebb Magyarországhoz, a bécsi Porgy’s klubban. Aki teheti, ugorjon ki a „sógorokhoz”: megéri.
