Exkluzív interjú Blaho Attilával

Az előző év végén kiosztásra kerültek az Artisjus előadói és pedagógusi díjai. Volt tanárom, Blaho Attila is elismerésben részesült az utóbbi kategóriában, ez pedig egy remek apropót jelentett egy interjúra.

Attila kiváló zongoraművész és tanár. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar mesteroktatója, ahol jazz-zongora, zeneelmélet és jazztörténet tárgyakat tanít. Viszont pedagógusi munkájáról – a teljes képhez képest - kevés dolgot árul el ez a rövid bemutatás. Mesélt aktualitásokról, nagy inspirációkról, meghatározó hatásokról, kiemelkedően tehetséges tanítványokról és mindezeknek az origójáról, a jazzről.

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán vagyok mesteroktató. Ez a főállásom és a tanárképzésben Magyarországon egyedülálló módon bevezettük a jazz specializációt. Van lehetőség tanulni jazz elméletet, jazz történetet, emellett jazz zongorát és jazz gitárt is, utóbbi esetében fontos kiemelni Nagy Ádámot. Idővel szeretnénk bővíteni a sort, például ének, dob és szaxofon tekintetében.

Két iskolában vagyok óraadói státuszban: a Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészeti Iskola, valamint Szegeden a Premier Művészeti Szakgimnázium, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola intézményeiben. Fontos megemlítenem, hogy a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanárképző szakán vendégoktató vagyok, ott jazz-zongora és elmélet tárgyakat oktatok.

Tanáraidként, mentoraidként kik voltak a legnagyobb hatással rád?

A zeneóvodában Bodor Anikótól tanulhattam, ami kiváló első élmény volt. A középiskolában, Szabadkán Molnár Irén oktatott – ugyanitt találkoztam Égető Gabriellával, aki sajnos néhány hónappal ezelőtt hunyt el. A mai napig őt tartom a legnagyobb inspirációnak, aki olyan rajongással mesélt a zenéről, hogy mindannyiunkat magával ragadott. Egy különleges, értékes látásmódot adott át nekünk. Mai napig az egyik legnagyobb tudású pedagógusnak tartom, akivel valaha is találkozhattam.

A Zeneakadémiáról aztán Binder Károlyt és Oláh Kálmánt kell kiemelnem, akik meghatározóak abban, ahogyan most is játszom. Őket követően a Matthew Mitchell-lel való találkozás az, amely hasonló mérföldkő, egyben egy óriási nagy szerencse az életemben. Élt és zenélt mindenfelé a világban. A vele való közös munka, ami már több mint 10 éve tart, minden alkalommal egy új élmény. Úgy érzem, hogy a megelőző tanulmányaimat kiegészítette, összefogta és egy magasabb szintre emelte. Vele élem meg leginkább a flow élményt játék közben, és a zenéről szóló beszélgetéseink is rengeteget jelentenek.

Matthew-hoz hasonlóan kiemelkedő hatásként tekintek a Harcsa Veronika zenekarának tagjaként töltött időszakra. Körülbelül 7 évet zenéltünk aktívan együtt, ezalatt két lemezbemutató turnénk volt Japánban, voltunk közösen Indiában és számos európai fesztiválon is felléphettünk.

És a tanári pályafutásod során kik tanultak nálad?

Nagyon büszke vagyok Pozsár Mátéra, a zeneelmélet könyvét az egyik legjobb magyar nyelven megírt anyagnak tartom. Kováts Gergő szaxofonos egyik első tanára is én lehettem, de említhetném Horváth Andort, aki Hollandiában végzett, vagy Nyerges Ábelt Dániából. Igazán nagy szenzációnak tartom, hogy szintén korábbi tanítványom, Kormányos Gergő Amerikában tanul, a Frost School of Music at the University of Miami intézményében, a lehető legjobb helyen.

Anno a 16 éves Szebényi Dani volt az első tanítványom, akinek a tehetségétől szinte megriadtam. Amit másnak évekig tanítottam, az neki enyhe túlzással öt perc volt. Zeneelméletből számtalan gitárost, énekest és dobost készíthettem fel felsőfokú tanulmányainak megkezdésére.  Nagyon fontos dolog, hogy láthatom, ahogy sikerül átadni a rajongást, vagy épp meghozni a kedvet. Aztán látni őket, ahogy elindulnak és a pályán vannak. Ez számomra az igazi siker.

Milyen projektekben dolgozol jelenleg?

Zeneileg az egyik legmeghatározóbb aktuálisan a görög Billy Prim-mel készülő albumunk, aminek az utómunkálatain dolgozunk. A felvételek Thesszalonikiben készültek az új-zélandi szaxofonos, James Wylie és Ntinos Manos bőgős közreműködésével. Érdekesség, hogy egy vonósnégyes egészíti ki a klasszikus quartet felállást.

Emellett számos alkalommal kísérek énekeseket itt Szegeden, például Iski Rolandot, Csillag Júliát. Mindenképp megemlíteném a fiatal tehetségek közül Gresó Boglárkát, akivel egy pop album készült el nemrégiben, aminek a producere is voltam egyben.

A már említett Billy Prim Quartet mellett alkalmi formációk, duók és triók szerepelnek a naptárban, amikor a külföldi zenésztársak épp hazalátogatnak. Matthew Mitchell-lel és Horváth Andorral szoktunk gyakrabban koncertezni.

Ezen a ponton kell mindenképp megemlítenem a No Milk Today-t, ami egy nagyon komoly bázist ad a jazz zenének Szegeden. Nemzetközi zenészekkel rendszeresen megfordulunk itt és számos kiváló eseményt tartanak ezen a helyen.

Mit gondolsz, a jazz művelt hallgatót és figyelmet, vagy zsigeri befogadást és nyitottságot feltételez?

Ez egy nagyon összetett kérdés. A nyitottságra szükség van, hiszen ezzel a zenével az emberek ritkábban találkoznak és ehhez nekünk kell megtenni az első lépéseket. Ismerniük kell a stílusokat, a zenészeket. Nekünk, előadóknak pedig a legfontosabb, hogy meglegyen a kapcsolódás a színpadon. Ha ez nincs meg, akkor elmegyünk egymás mellett és nem fogunk tudni felépíteni semmit. Így aztán mindkettőre hasonló mértékben van szükség.

Mit tartasz a legnagyobb zenei rejtélynek, amit megoldottál?

Nem annyira rejtélyek, de nagyon foglalkoztatnak a különböző szimmetriák a zenében – skálák és harmóniák, és az ezek között található kapcsolódások. Emellett erősen hiszek az aleatóriában. A modern jazz ma már tele van véletlenszerű kapcsolódásokkal, ezt a látásmódot szívesen alkalmazom én is szerzeményeimben, improvizációimban. Tíz éve választottam egy új hangszert magamnak a zongora mellé, a gitárt. Azt is egy kihívásnak tartom, hogy a zongorán jól ismert dolgokat el tudjam játszani gitáron, ami természetesen lehetetlen a két hangszer természetéből adódóan.

Mivel egészen fiatalon kezdtem zongorázni, teljesen más automatizmusok álltak be ezen a hangszeren. Gitározni viszont felnőttként kezdtem el és olyan dolgokra jöttem rá, amelyek új látásmódot adtak a zongoránál. Nagyon sokat foglalkozom mostanában a bebop skálarendszerekkel és Barry Harris tanításaival. Emellett Juhász Gyula verseire komponálok, ebből egy teljes album készül a közeljövőben.

Ha ebben a pillanatban egy zenei alkotást kellene javasolnod, mi lenne az?

Kitérő válasszal indítanék, hiszen 500 albumot fel tudnék sorolni kedvencként. Valószínűleg közhely, de egy Kind of Blue-val, vagy egy Kölni koncerttel nem lehet mellé nyúlni. Vannak legendás lemezek, amelyek minden hallgatásra tartogatnak valami újat.

Ha magát a jazz világát kellene bemutatni, akkor az 1950-es és 60-as évek időszakából választanék, például Hank Mobley „Soul Station”. Ezt feltenném és benne lenne az, milyen a jazz hangzás, a játékmód, ez egy 1960-as évek eleji felvétel, egészen kiváló zenészekkel.

Nosztalgiából viszont valószínűleg Pat Metheny „Still Life Talking” lemezét mondanám. Nekem egy olyan erős élmény volt az első hallgatás alkalmával, hogy soha nem fogom elfelejteni. Zentán, szülővárosomban, lassan 40 éve a töltésen biciklizve hallgattam meg elsőnek, most is libabőrös leszek, ha visszagondolok rá. Elképesztően erős produkció, rengeteg minden van benne. Annyi belső szólam és finomság, hogy minden alkalommal felfedezek valami újat.

Viszont szívem szerint, ha javasolni kell, akkor egy teljes kosárral készülnék és még úgy is nehéz dolgom lenne.

Hol hallhat legközelebb a közönség?

Az egyik legtehetségesebb tanítványommal, Mohai Szilárddal lesz egy duó koncertem február 1-jén a No Milk Today-ben. Egy fiatal, 16 éves gitáros, akivel körülbelül 8 éve foglalkozom, zongorára és zeneelméletre tanítom. Már terveztük, hogy legyen egy közös fellépésünk és most végre sor kerül rá! Várunk mindenkit sok szeretettel!