Világsztárok Magyarországon – Monty Alexander Nagykanizsán (1996. október 12.)
2016. október 31., Mikola Mária-Márkus József
A mai beszámoló különösen rendhagyó, hisz Nagykanizsáról Mikola Mária igazgató asszony küldött 8 különleges ereklyét ehhez a cikkhez. Kiküldött tudósítónk Márkus Jóska pedig a MaJazz 1996 decemberi számában írt a koncertről!
Marika ezt írta nekem:
„Drága Robi!
Sikerült néhány archív anyagot kibogarásznom Neked az Alpok-Adria Royal Sped Nemzetközi Jazzfesztiválról, amely Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központban, 1996. október 11-12-én (pénteken és szombaton) várta a műfaj kedvelőit.
Baráti üdvözlettel: Kovácsné Mikola Mária”
Alább a scan-elt anyagok!
Márkus J. József székesfehérvári vibrafonos tudósítónk pedig ezeket írta Monty Alexander koncertjéről:
„Felfokozott várakozás előzte meg Kanizsa idei első világsztár vendégének, Monty Alexander-nek –Magyarországon is első- bemutatkozását; ami úgy érzem, nem okozott csalódást. A zongoristát (1944) triójában két fiatalember, az ébenfekete bőgős J.J. Wiggins, közismertebb nevén Hassan Shakur (1956) és a szalmaszőke (holland) dobos Hans Braber (1954) kísérte – kifogástalanul. A bőgős mindjárt az első műsorszámban –Milt Jackson „S.K.J.” című bluesdarabjában- hosszabb szólóra vállalkozott, idő előtt kijátszva aduit, túlontúl sok idézetet alkalmazva – improvizáció helyett is.
De maradjunk csak a zongoristánál, akinek igen változatosan összeállított műsorában⃰ feltárult a sokfleségben is jellegzetes stílusa! Hallottunk „chopines” bevezetést, finom bossa-novát, különböző tempójú és dinamikai fokozatú swingszámokat – balladától kezdve (Body and Soul) egészen a „petersonos” sebes nyaktörőkig. Monty Alexander-t hallgatva három nagy öreg zongorajátéka idéződik fel bennem: Oscar Peterson-tól a jellegzetes bluesos motívumok és a lélegzetelállító dinamikai fokozások; Horace Silver pregnáns, improvizációiban is hangról hangra követhető melodikussága, valamint önálló életet élő bal keze; no és nem utolsósorban John Lewis klasszikus finomsága, kiegyensúlyozottsága, együttesben való gondolkodása. Ez mind megtalálható a jamacai születésű zongoristánál. Valóban, a kísérő muzsikusokkal szépen kidolgozza a témákat, extrakórusokat – néha szinte kínos precizitással. És megkockáztatom, hogy improvizációiban is talán túl sok előre gyártott sémával operál. Csak ritkán engedi el magát, hogy zenei gátlásaitól megszabadulva az őserő előtörjön játékában. Ilyen kivételes pillanat a koncert közepe táján a „Just in Time” című remekül sikerült számban adódott. A szünet után fordulat következett be a műsorban, és újabb dimenziók körvonalai tűntek elő: karibi, gospeles és afrikai hatások. Kezdődött Bob Marley „No Woman No Cry”-ával, és folytatódott az agyoncsépelt dixie-sláger, a „When the Saints” egészen egyedi átdolgozásával – voltaképpen visszatérve a darab eredeti gospel- és marching band gyökereihez. Emlékezetes volt még egy afrikaias, primitív témára épülő hosszabb kompozíció – a dob főszereplésével, ráadásként pedig felhangzott egy gyönyörű ballada – fantáziaszerű zongora-bevezetéssel, bossa alapú improvizációs szakasszal.
⃰ Érdekességként meg kell jegyezni, hogy habár Monty Alexander 1996-ban három CD-t is megjelentetett, ezekről csak 6 téma hangzott el. Miközben a ráadással együtt 11 számot játszott…
A koncert első része:
1) Milt Jackson: S.K.J. (Jamboree – 1996 CD)
2) Monty Alexander: Bossa Nova do Marilla (Just in Time – 1996 CD)
3) Monty Alexander: Renewal (The River – 1990 CD)
4) Monty Alexander: Montim Deo (???)
5) Johnny Green-Edward Heyman: Body and Soul (Just in Time – 1996 CD)
6) Jule Styne-Betty Comden-Adolph Green: Just in Time (Just in Time – 1996 CD)
A koncert második része:
1) Bob Marley: No Woman No Cry (Jamboree – 1996 CD)
2) …: When the Saints Go Marchin’ In (Caribbean Circle – 1993 CD)
3) Monty Alexander: River (The River – 1990 CD)
4) Monty Alexander: Moonlight City (Yard Movement – 1996 CD)
5) (ráadás!) Monty Alexander: Close Enough (Saturday Night – 1988 LP)
