Világsztárok Magyarországon - Al Di Meola-John McLaughlin-Paco de Lucía 1996. október 11-én a Budapest Sportcsarnokban
2016. október 23., Dr. Nagy Sándor
"Friday Night in Budapest" - hirdették a plakátok jó húsz évvel ezelőtt városszerte!
Utalva a "The Guitar Trio" 15 esztendővel korábbi, 1980. december 5-én, pénteken elhangzott (és lemezen megjelentetett) koncertjére, amely a San Francisco-i Warfield Színházban - ma már tudjuk, hogy - jazztörténeti jelentőségű esemény volt.
Még egyetemista koromban, egy évfolyamtársam kérdezte: "hallottad azt a lemezt, amin három gitáros játszik, és olyan, mint a gépfegyver-ropogás?" Ez a nyolcvanas évek elején történt, akkor, 1981-ben adták ki a "Friday Night in San Francisco" című felvételt, amely óriási sikert aratott. (Személyes megjegyzés: a mai napig áhítattal hallgatom.)
Ez meg a budapesti jegy...
Rövid történeti áttekintés: az első koncert idején ADM 26 (!), J.M. 38, PdL 33 éves volt. A lemezen három duó és két trió felvétel hallható. Műfaja a flamenco és a latin jazz "környéke" - a zenészek rendkívül erőteljes egyéniségével. (Személyes megjegyzés: ahányszor meghallom a kezdő "Mediterranean Sundance/Rio Ancho"-t, ADM és PdL "egyvelegét" - még mindig "elájulok"!)
Aztán két évvel később kiadtak egy stúdióban készült, hat számot tartalmazó lemezt: "Passion, Grace & Fire" - kicsit más, de a színvonal magas maradt.
Majd hosszú, több mint tíz éves szünet. 1996-ban új CD jelent meg - éppen négy nappal a budapesti fellépés után: "The Guitar Trio: Paco de Lucía Al Di Meola John McLaughlin" címmel. A borító képe egyben az október 11-i koncert háttere is volt: a három név nagy betűkkel, kivetítve.
És akkor tehát: Budapest Sportcsarnok, zsúfolt teltház, közel tízezer ember. Egyszerű, ízléses színpad és világítás, nagyszerű hangosítás.
Jön JM ("már" 54 éves), szóló-improvizáció - majd átadja helyét, ugyanilyen "célból" előbb PdL-nak (nemsokára 49 esztendős "lesz"), aztán ADM-nak (még csak 42 múlt). 5-6 perces darabok - a bennük (akkor) élő dallamok. (Személyes megjegyzés: művész barátaimnak PdL, a jazzt kevésbé kedvelő ismerőseimnek ADM - nekem talán JM a "kedvencem" hármuk közül, de távolról sem rangsorolnék.)
Következnek a duók és a triók (a teljesség igénye nélkül - "mindenre" nem emlékszem, viszont van egy korabeli, egészen tűrhető VHS- felvételem...): "Frevo Rasgado" - Egberto Gismonti szerzeménye, JM és PdL játssza, ahogy az első lemezen is. Majd a "Mediterranean Sundance/Rio Ancho" - a két előadó, PdL és ADM kompozíciója - hatalmas ováció fogadja és kíséri. Az 1996-os CD-ről ADM "Beyond the Mirage"-a, az 1983-asról PdL "Chiquito"-ja - trióban.
Kihagyhatatlan közhelyek: elképesztő hangszertudás, teljes összhang, gyönyörű dallamok, fantáziadús szólók.
Tombol a közönség; a ráadás Chick Corea "Spain" című szerzeménye.
Három csúcsformában játszó muzsikus búcsúzik egy (szinte) hihetetlen este után.
Húsz év távlatából is úgy gondolom (személyes megjegyzés...): életem egyik legemlékezetesebb koncertje volt a "The Guitar Trio" budapesti előadása. Ma is "hallom" a mellettem ülő barátom kérdését: "
világsztárok léptek fel Budapesten. Sajnos megismételhetetlen: Paco de Lucía 2014. február 26-án elhunyt. A "The Guitar Trio" többé már nem játszik együtt...
(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy me and my lovely wife Gabriella is ott voltunk, csak a "so called" éjféli koncerten. Ti. miután az elsőre viszonylag gyorsan elkapkodták a jegyeket -ne feledjék, a BS-be kb. 13.000 néző fért be!-, így aztán rábeszélték a gitártrió menedzsmentjét, hogy legyen második hangverseny is. Oszt dupla pénzért lett is. Mindkét bulit a MATÁV szponzorálta, s mivel a PR osztályvezető Szabó Gyula akkor már 4 éve a barátom volt, így az első nézőtéri sor közepére adott nekünk 2 tiszteletjegyet + vett hirdetést a MaJazz-ben! Gabi Al Di Meola-t, én meg John McLaughlin-t szerettem... Paco meg flamenco-zott. Három gitárvirtuóz játszott elképesztő, fülkápráztató gyorsasággal. Amint bennfentes helyről hallottam, a két koncert közötti szünetben backstage-en kaja-pia közben Al és John összeszólalkozott, így a második hangversenyen ők már nem játszottak együtt duóban. Sőt, mikor hárman voltak a dobogón, egyszer sem néztek egymásra! Ez persze nem ment a teljesítmény rovására... Legalább is én 20 év távlatából így emlékszem! - A szerk.)
