Világsztárok Magyarországon – Roscoe Mitchell a MAKUZ-zal 1996. október 7-én a Thália Színházban
2016. október 09., Maloschik Róbert
Hogy a fenti produkció megvalósulhatott, annak voltak előzményei…
1996 februárjában Körmendy Ferenc (a Bartók Rádió akkori program igazgatója, egyben Budapest Főváros Önkormányzata Kulturális Bizottságának SZDSZ-es vezetője) behívatott Bródy Sándor utcai irodájába. Elmondta, ő kiemelten értékeli munkámat, különösen a Jazz a Márványteremben sorozatomat, amit egyenesen magyar jazztörténeti jelentőségűnek minősített. Ezen eldurrant az agyam és azt kiabáltam neki: „Akkor mi a f..sznak szüntetted meg azt 1995 júniusában?” Körmendy „Machiavelli” Feri hamiskás mosollyal arcán ezt válaszolta: „Robikám! Túl sikeres volt, és a komolyzenei szerkesztők kérték, hogy szüntessük be!” (What’s the fuck up?) Én egyre emeltebb hangon szidtam mindenki k. Anyukáját, de ő csitítgatott: „Nyugodj le! Szeretnélek felkérni arra, a Budapesti Őszi Fesztiválra (BÖF, you know!) hozz össze egy jó kis ütős koncertet!” (Hát össze is hoztam az 1996. évi BÖF legnagyobb sikerű –még a csillárról is lógtak a Tháliában!- hangversenyét. Minden műfajt beleértve!)
Ehhez persze tudni kell, hogy én már előző évben javasoltam Ferinek, hogy ünnepeljük meg Dresch Misi 40. születésnapját. Körmendy akkor bemutatott az általa frissiben kinevezett Zimányi Zsófiának, de vele első pillantásra unszimpatikusak voltunk egymásnak. Aztán Köri mégis csak ledugta Zsófi torkán… ezt a keserű pirulát. Természetesen ZZs nem volt hajlandó velem tárgyalni, így egyik beosztottjával kellett mindenegyes alkalommal értekeznem Tavaszmező utcai irodájában. Miután megszereztem a bulihoz Roscoe Mitchell-t Dresch Misi kérte, hogy vonjuk be Szabados Györgyöt is. De mivel ő köztudottan jobboldali ember volt, így a szintén SZDSZ-es Zsófi nem szerette volna felléptetni. Szóltam Körinek: „Feri! Ne ge..zzetek már! Elfelejtetted, hogy tízegynéhány éve Te is Szabados együttesének tagja voltál?” Erre Körmendy engedélyezte! Ilyen „FG” hangulatban folytak az előkészületek… De ezért cserébe azt kérték, hogy alkudjam le Roscoe Mitchell gázsiját. Gondolom, azt hitték, úgy sem fog sikerülni. Hát látták volna a döbbenetet a szemükben, mikor megjött a fax Mitchell-től, hogy beleegyezik a kétezer dolláros gázsiba. Így márcsak úgy tudtak visszavágni (kiba..ni velünk), hogy a Misi és a zenekari tagok gázsiját, valamint az én közreműködési díjamat (koncerttszervezés) lefelezték! A Szabados Gyuriét nem merték…
Alább egy cikk a MaJazz 1996 októberi számából:
A BÖF programfüzetéből ismeretlen szerző művét idézem: "Dresch Dudás Mihály a hazai jazzélet egyik meghatározó alakja, aki a népzene és a jazz kifejezésvilágának azonosságát egyesítve egy sajátosan magyar zenei irányzat megteremtésének szentelte teljes eddigi zenei és elméleti munkásságát." A most következő riportot Neltz János a szeptember 16-án a Petőfi Rádióban elhangzott "Jazzmagazin" című műsor részére készítette.
Neltz János: A Budapesti Őszi Fesztiválon kétszer is fellépsz. Egyszer a Fonóban október 3-án, egyszer pedig a Thália Színházban október 7-én. Különösen ez utóbbi "Dresch-gála" érdekelne.
Dresch Mihály: A tavasszal Maloschik Róbert felkeresett, hogy volna egy ötlet az ő részéről és talán az őszi fesztivál részéről is (Misikém, ne legyen semmi kétséged, ez egyes-egyedül az én ötletem volt!- a szerk.), ha az én munkásságom jegyében lenne egy koncert. Hát elvállaltam. Azzal a kikötéssel, hogy az egész estét én nem tudom megcsinálni, ezért Szabados Györgyöt felkértem, lenne szíves és eljönne-e erre az estére, és ő kimondottan erre az alkalomra komponál az est második felében elhangzandó művet.
NJ: Nem csak Szabados Gyuri, más vendéged is van.
DM: Egy amerikai, kiváló világhírű művész, Roscoe Mitchell személyében. Nagy megtisztelés, hogy eljön erre a koncertre. (Ha már a Misi nem említi, akkor kikívánkozik belőlem, ez is az én ötletem volt. Sőt, arra is büszke vagyok, hogy 2000 dollárért jön ide, mikor a fellépti díja 5000 dollár. Ezzel kb. félmillió forintot spóroltam a szervezőknek. Az elmúlt hetek parlamenti viharai után kíváncsi vagyok, ezért jár-e nekem jutalék? Ha-ha-ha!- A szerk.) Magyar kollégáim közül pedig Baló István, Benkő Róbert és jómagam trióban fogunk fellépni, azután saját quartet-emmel, a szünet előtt pedig Szabados György triójával. A második részben, mint már a beszélgetés elején említettem, Szabados György és a MAKUZ -melynek én is tagja vagyok- fog fellépni Roscoe Mitchell-lel.
NJ: Óriási szerencsénkre haza is vihetünk, merthogy elkészült az új CD-tek.
DM: Igen pont akkor fog debütálni, október 7-én, ha minden jól megy, mert ez az új zenei anyag, amit most a nyáron vettünk fel a Fonóban. (A Dresch Quartet lemezének címe: "Túl a vízen"!- A szerk.)
NJ: Társaid a CD-n?
DM: Kovács Ferenc hegedűn és trombitán játszik, Benkő Róbert bőgőn, Geröly Tamás ütőhangszereken, én pedig szaxofonon és cimbalmon.
Hogy visszatérjek az 1996. október 7-i koncertre, csak annyit tudok mondani, fantasztikus volt. A nagyjából 450 férőhelyes színházteremben kb. 600-an zsúfolódtak össze. A közönség fokozatosan hergelődött fel a művészek produkcióitól. Szabados György színre lépést kitörő lelkesedés és vastaps követte.
Aztán a „második félidőben” elszabadult a pokol! Roscoe Mitchell-t már „standing ovation” fogadta.
Akinek megvan Szabados György „Jelenés” című CD-je, ezt a tapsvihart és huhogásokat hallhatja is az első két szám között!
Alább a végül jogi és pénzügyi problémák miatt csak 1998-ban megjelentetett lemez borítója és a kis –mindössze négyoldalas- füzetecske szövege látható/olvasható!
