Világsztárok Magyarországon – A John Abercrombie Trio 1995. október 7-én a Szegedi Jazz Napokon

2016. július 17., Simády Béla

John Abercrombie azt megelőzően mindössze egyszer járt hazánkban – 1983 nyarán a Gateway Trio-val (JA-Dave Holland-Jack DeJohnette) Debrecenben!

A hatvanas évek elejétől rendkívül népszerűek lettek az orgona triók, amikor is egy orgonista mellett általában egy gitáros és egy dobos szerepelt a többnyire jazzt játszó együttesekben. A populáris dallamok időnként az R&B és pop listák élére repítették az előadókat.  Jimmy Smith, Jack McDuff, Big John Patton voltak a legismertebb orgonista zenekarvezetők, illetve Grant Green, Wes Montgomery, Kenny Burrell, George Benson a gitárosok oldaláról. A hetvenes évek elejére, a zenei stílusok keveredésnek korában létrejött néhány kísérleti zenekar, így a Tony Williams Lifetime, benne John McLaughlin gitáros és Khalid Yasin (azaz Larry Young) orgonista, valamint John Abercrombie triója Jan Hammer billentyűssel és Jack DeJohnette dobossal. Ez már valami egészen más volt.

A kilencvenes évek elejétől, az orgona triók újjáéledésekor Joey DeFrancesco volt a zászlóvivő, a Miles Davis zenekarban is megfordult zenész defibrillálta a ’60-as évek stílusát, és látványos sikereket ért el.  Abercrombie is ismét kedvet kapott trióban játszani, előbb Jeff Palmer, majd 1992-től Dan Wall lett az orgonistája, a dobosa pedig Adam Nussbaum. Ez utóbbi összeállításban érkeztek Magyarországra, először Budapesten az Almássy téri Szabadidő központban, majd másnap a Szegedi Jazz Napok részeként léptek fel.

A koncertek merőben másképp szóltak, mint a hatvanas évek jellegzetes trió felvételei. A hetvenes években New York-ban zongoristaként feltűnt Dan Wall nagyon messze járt a mainstream vonaltól, a közte és Abercrombie közötti kapcsolat leginkább a John McLaughlin–Larry Young páros játékára emlékeztetett. Figyeltek egymásra zene közben, reagáltak, és válaszoltak egymás rezdüléseire, ez volt ennek a mondhatni kollektív improvizációnak az alapja. A szegedi közönség azon részét, akik nem ismerték a lemez anyagát meglepte ez a fajta laza szerkezetű, szabad zene, ahol nem a dallamok domináltak, és a hallgatóságtól is rendkívüli odafigyelést igényelt. Azonban Szegeden mindig is szerették az „ECM istálló” képviselőit, a jelenlévők gyorsan azonosultak a zene mondanivalójával, és vastaps köszöntötte a produkció végén a három zenészt. Abercrombie, Wall és Nussbaum egyenként is tudása maximumát hozta, ők is elégedetten hagyták el az Ifjúsági Ház porondját. Meg én is, hisz sikerült velük aláíratnom a CD borítót...

A Szegedi Ifjúsági Házban a trió a következő sorrendben játszotta a számokat:

1. John Abercrombie: Sweet Sixteen (majd minden étmenet nélkül jött a következő!)

2. Dan Wall: Bo Diddy

3. John Abercrombie-Dan Wall-Adam Nussbaum: Now and Again (itt egy picit tapsolhattunk…)

4. John Abercrombie: Sadder Day (ez is folyamatosan átment a következő számba!)

5. Dan Wall: Mirrors (hosszas taps után ráadásként egy jazz standard!)

6. Bernice Petkere: Lullaby of the Leaves

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy különös módon a koncert ráadásaként elhangzott szám volt az első, amit lemezre vett Abercrombie. Az 1932-ben bemutatott Broadway revübe, a „Chamberlain Brown’s Scrap Book”-ba írta az amerikai dalszerző nő, Bernice Petkere. Ez a gitárostól 1989-ben jelent meg az „Upon a Time” CD-n! Időrendben utána az első John Abercrombie-Dan Wall-Adam Nussbaum Trio lemezen, az 1993-as „While We’re Young”-on található a „Mirrors”. Utána a „Now and Again” került rá az 1994-es „Speak of the Devil” CD-re. Majd (figyelem!) az 1997-ben piacra dobott „Tactics”-en kettő is, a „Sweet Sixteen” és a „Bo Diddy”. Viszont a „Saddder Day”-t sehol sem találom… - A szerk.)