Világsztárok Magyarorsazágon – Dave Samuels az In Line-nal a Pollack téren 1995. szeptember 9-én
2016. július 10., Maloschik Róbert
Eredetileg Vasvári Palit kértem meg arra, hogy elevenítse fel emlékeit. Váratlan halála (2016. június 23.) napján délután 2 óra 30 perckor küldtem neki az alábbi e-mailt:
„Szia Pali!
A Jazz Ma.hu Régi műsoraim menüpontjában van egy olyan címszó: Világsztárok Magyarországon.
Ha írnál arról a koncertről, ami 1995-ben volt a Pollack téren a Dave Samuels-szel, az jó lenne...
Hogy hogyan ismerkedtetek össze vele, meg a többi. És kihegyezve a koncertre!
Köszi és üdv,
Robi”
Aztán utóbb kiderült, hogy azért nem válaszolt, mert álmában meghalt…
Így végül is rám maradt a visszaemlékezés.
1993 tavaszán (???) (mikor épp örökre kitiltottak a Magyar Rádióból az elvtárs urak…) Vasvári Pali meghívott a Biliárd fél 10-be, amit két évvel előtte nyitott két vízilabda játékvezető. Sajnos, már csak Marjay Zsolt nevére emlékszem. Az In Line játszott ott és Kőszegi Imre volt a dobosuk. Később Pali mesélte, hogy nagy terveik vannak a tulajdonosoknak. A Mária utcai pincéből a Baross utca-Szentkirályi utca sarkára költöztek. Jó sok pénzt beleöltek és sokkal impozánsabb is lett az a hely, mint volt az előző. Aztán 1995 nyarán a még nem teljesen kész helyiségben alakuló szerkesztőségi ülésre hívtak bennünket, ti. a két tulajdonos komolyan gondolta, hogy sportmentes szabadidejüket (és pénzüket) a jazzre áldozzák. Egy havi lapot indítottak Jazzpapír néven. (Ami aztán mindössze egy példányt ért meg!) A két tulaj ezzel párhuzamosan megfűzte az akkori VIII. kerületi polgármestert, hogy rendezzenek a Pollack Mihály téren (a Magyar Rádió és a Nemzeti Múzeum határolta területen) egy szabadtéri jazzfesztivált.
Oszt mivel Pali nagyon összehaverkodott velük, rábeszélte arra is őket, hogy az In Line (Csepregi Gyula – szaxofon, Tóth Gyula – gitár, Vasvári Pál – basszusgitár, Solti János – dob) legyen a főattrakció, és az ő zenekarukhoz hívják meg az amerikai világsztár vibrafonost, Dave Samuels-et. Miután mindenki nagyon lelkes volt, és senki (a VIII. kerületi Önkormányzat és a Biliárd fél 10 tulajdonosai) sem sajnálta a pénzét, így jöhetett létre ez az egyszeri VIII. kerületi Jazz Fesztivál, és direkt erre az időpontra időzítve jelent meg a Jazzpapír is. (Viszont az új Biliárd fél 10-be tervezett koncert elmaradt, mert a munkálatok nem fejeződtek be időre...)
Mivel Samuels repülőjegyét és szállodáját kifizették, így az amerikai világsztár már 3-4 nappal előbb iderepült és Paliék kihasználva a lehetőséget, Aranyos Karcsinak köszönhetően (Kleinheincz Gábor „dotációjával” megtámogatva!) felvett egy lemezanyagot Samuels-szel a Yellow Studio-ban.
Én mindennek szem- és fültanúja voltam, hisz a Honvéd Együttes akkori igazgatója, Aranyos Károly és Pali is külön-külön meghívott a felvételre. Ez pár nappal a fesztivál előtt történt. A srácok nagyon izgatottak voltak, mert ilyen nagy amerikai sztárral még nem játszottak előtte. Dave nagyon barátságos és segítőkész volt, semmi sztár allűr. Az első felvétel közben (ami Samuels „Two Pals” című szerzeménye volt) leintette a zenekart, odafordult Palihoz, és azt mondta neki: „Ne játssz ilyen sok hangot! A kevesebb több! Take it easy, man!” A többiek kissé megszeppenve „néztek ki a fejükből”, de Pali egyből megértette, és szokatlanul gyorsan felvették a lemezanyagot. Igaz, két szám után ebédszünetet tartottak. Lementek a stúdióépülettel szembeni büfébe. Ott meg Dave „nézett ki a fejéből”, a szocreálon komolyan megdöbbent. További két felvétel még aznap kora délután elkészült, így az Atlantisz Yamaha főnöknői (ők hozatták a hamburgi raktárból a Yamaha vibrafont és marimbát Dave Samuels-nek), Boros Edit és Isabella Fädler meghívta a zenészeket, valamint me and my lovely wife Gabriella egy akkoriban felkapott (azóta megszűnt…) városmajori étterembe.
A következő két nap is jó hangulatban zajlott a stúdióban.
Szeptember 9-én hétágra sütött a nap a szinte teljesen megtelt Pollack téren, ami szerintem 300-400 jazzrajongót jelentett.
Mivel Pali és Csepregi Gyuszi is jó humorú emberek voltak, így a zenekar közös kompozíciójával (Same Ending) kezdték a koncertet. Amit a poén kedvéért közel negyedórán keresztül játszottak.
Majd jött Dave Samuels kompozíciója, a „Two Cities” egy hatalmas marimba-szólóval. Ez a szám „mindössze” 12 perc 19 másodpercig tartott. Kb. 12’30”-kor a taps közben behallatszott egy feketerigó füttye/éneke a Múzeum kertből…
Ezután jött egy újabb In Line szám, a „Man with Gun” Vasvári Pali bravúros basszusgitár-szólójával. Úgy tűnik, hogy a fiúk 1995. szeptember 9-én 12 percre voltak kalibrálva, hisz ez a szám 12’24” volt…
Befejezésül ismét egy In Line szerzemény került előadásra „Cien kilos de Papa”, amit Csepregi úgy konferált: „Száz kiló krumpli”. Dave játszott egy alig háromperces bevezetőt…a mindössze 11’16”-es szám elé.
Hát ez történt közel 21 évvel ezelőtt a Pollack téren.
Aztán 1995 október elején megjelent a 13 számot megért MaJazz, s rögtön az első számban olvasható volt az „Egy lemez születése” rovatban az az interjú, amit én készítettem Vasvári Pállal. Tanulságos beszélgetés…
Ja, és a Sony Hungary pár héttel később megjelentette a CD-t!
