Világsztárok Magyarországon – A Karin Krog-John Surman Duo Szegeden és Budapesten 1994 októberében
2016. május 01., Maloschik Róbert
21 és fél éve október 9-én a Szegedi Jazz Napokon, majd október 11-én a Petőfi Csarnokban lépett fel a norvég énekesnő, Karin Krog és az angol szaxofonos, John Surman.
Mivel munkatársaink közül mindenki azt állítja, hogy sem Szegeden, sem Budapesten nem járt a duó koncertjén, így cselhez kellett folyamodnom ahhoz, hogy valamilyen szinten hírt tudjak adni erről a két emlékezetes koncertről.
Eszembe jutott, hogy a szegedi illetőségű Szerdahelyi Zoltán 1999-ben megjelentetett egy könyvet, melynek az alábbi címet adta: „Volt egyszer egy fesztivál… A Szegedi Jazz Napok története 1991-1998”.
Gondoltam egy merészet és leemeltem könyvpolcomról ezt a kötetet és be”scan”eltem (nem én, hanem főmunkatársam, Szász Gabriella) azt a három oldalt, amely a Karin Krog-John Surman Duo koncertjéhez kapcsolódik. Íme:
Oszt addig-addig kutatgattam a neten, amíg olyant találtam, amire a magukat entellektüelként aposztrofáló senkik elegánsan azt mondanák: „Ez nem semmi…”
Én meg prosztó csongrádi gyerek azt mondom: „Beszarás”!
John Surman/Karin Krog Live in Szeged 10.1994 1LP
John Surman/Karin Krog Live in Peca 11.10.1994 1LP
ANALOGOWO > magnetofony
És hogy ezt hol találtam?
Hát itt: http://audiomaniacy.pl/index.php?topic=1128.55;wap2
A Magyar Rádió részéről akkoriban Victor Máté volt nagyon jóban Drienyovszky András főszervezővel. Aki a PeCsába is eladta a produkciót…
Viszont a budapesti koncert beharangozóját is megtaláltam a neten, a Beszélő „Rábeszélő” rovatában jelent meg Borz-tól az alábbi írás. Íme:
Karin Krog–John Surman
A csodálatos hangú norvég énekesnőt is Varsóban hallottuk először élőben, akár az amerikai és európai jazz annyi más nagyságát. 1975-ben történt, nem sokkal a John Surmannel készített legendás Clondline Blue lemez megjelenése után; Zbigniew Namyslowski kvartettje kísérte a Surman-darabokat és Gershwin-feldolgozásokat éneklő Karint. How long has this been going on – e Gershwin-melódiának két alapváltozata van: egy amerikai (Sarah Vaughan) és egy európai, Karin Krogtól.
Nem tudjuk, pontosan hányszor lett az év énekesnője a Down Beat rangos listáján (nem beszélve most a számtalan díjról, miket más jazzmagazinok és szervezetek ítéltek neki kiemelkedő művészi teljesítményéért, új hangzást hozó felvételeiért). Tudjuk, hogy ő fedezte fel tizenhat évesen szaxofonos honfitársát, Jan Garbareket. Tudjuk, hogy John Surman után Dexter Gordonnal (Some Other Spring), majd Archie Shepp-pel (Flying High) dolgozott együtt, s énekelt gyilkos szólamokat, az emberi hang lehetőségeivel (nem technicista módon) kísérletező, új kifejezésmódokat kereső kompozíciókat. Shepp különleges technikájú, levegős szaxofonjátékára felelgető, hasonló intonációjú énekhang inkább két egyenrangú hangszer duettje, mintsem a hagyományos ének-kíséret felállás.
Budapesti koncertjén még a varsóinál is nagyobb élményre számíthatunk, mert most vele lesz John Surman is, az angol szaxofonos, a modern jazz e fényes alakja.
Ma divatos párosítás a zene és a mozgókép együttese. A grúz Kate Mikarberidze A nagyanyám című némafilmes kifejezőeszközök felhasználásával teremt vizuálisan újszerű, szatirikus mozidarabot.