Világsztárok Magyarországon – Milt Jackson és a Benkó Dixieland Band a Budapest Sportcsarnokban 1994. október 10-én
2016. április 10., Csányi Attila
Voltak, akik zsebükben a megváltott belépőjeggyel, az utolsó pillanatig sem hitték el, hogy Milt Jackson egy dixieland zenekarral vállal fellépést. Méghozzá a Budapest Sportcsarnokban, amelynek a befogadóképessége szinte végtelen.
Utólag persze lehet vitatkozni, hogy 9, vagy 12 ezer ember volt kíváncsi erre a különleges alkalomra. Aki ott volt, kivétel nélkül teltházra emlékszik. Lehet, hogy ez az eklektikus program váltotta ki ezt a nagy érdeklődést? Lehet, de a Benkó zenekar már korábban is kockáztatott. Gyakran hívott, vagy hívtak számára vendégként világsztárokat a jazz világából, de többségük közelebb állt a hagyományos jazzhez. Mindaddig, amíg 1987-ben a trombitás Freddie Hubbard volt a díszvendégek egyike, aki tudtommal soha sem mutatott semmiféle érdeklődést a tradicionális jazz iránt. Rémlik, hogy a koncert előtti beszélgetések egyikén valaki azt mondta, hogy szeretné lefényképezni Milt Jackson-t és a vibrafon mellett ülő Nagy Jenőt, ahogy bendzsón játszik. A Benkó Dixieland Band tagjai pontosan tudták, hogy mire vállalkoztak. Hosszú évek óta ismerték sok lemezét, Nagy Jenő még azt is különleges szerencsének tartotta, hogy másfél méterre ülhet ettől a jazztörténeti nagyságtól. Azután eljött a koncert előtti próba a Polgármesteri Hivatal egyik helységében, és Milt Jackson kedvességével és közvetlenségével egy pillanat alatt feloldotta a szinte tapintható feszültséget. Ettől kezdve simán ment minden.
Amikor a Főszerkesztő Úr megkérdezte, hogy ott voltam-e, ezen a 22 évvel ezelőtti koncerten, azonnal arra gondoltam, hogy a Világsztárok Magyarországon című sorozat következő részére van szüksége. Így is volt. Miután elmondtam, hogy csak emlékképeim vannak ettől az estéről, pl. az, hogy Nagy Iván meghangszerelte Milt Jackson talán legismertebb darabját, a „Bags Groove”-ot, a válasz az volt, hogy akkor ezt írd le. Az emlékezésben segítségemre volt a harsonás és hangszerelő Nagy Iván is, aki óramű pontossággal emlékezett sok apró részletre is.
Benkó Sándor jó néhány meglepetést készített elő erre az estére. A zenekar az első műsorrészben mindössze 3 saját számot játszott. A többi idő a vendégeké. Elsőként a vibrafonos Kruza Richard lépett színpadra, aki emlékezetem szerint csúcsformában játszott, akárcsak a bőgős Vajda Sándor. Persze a csúcsformát elmondhatjuk az egész zenekarról is. Kruza Richárd később elmondta, hogy többször játszott az Egyesült Államokban és mindig szeretett volna együtt szerepelni ideáljával, Milt Jackson-nal, de soha sem sikerült. Nem gondolta volna, hogy ez Budapesten egyszer mégis megvalósul. Ezután következett egy holland díszvendég, a dobos Huub Jansen. A tradicionális jazz hívei nagyon jól ismerték őt, méghozzá az ünnepelt Dutch Swing College Band zenekarból, ahol több évtizedet töltött. Utóbb kiderült, hogy Jansen korábban volt stúdiómuzsikus is és big band zenére is szakosodott. A vendégművészeknek korántsem volt itt vége, egy afro-amerikai énekesnő, Ernestine Anderson következett. Őt Ella és Sarah Vaughan utódjaként reklámozták, aki egész pályafutása alatt kiváló muzsikusokkal szerepelt. Itt történt állítólag az az eset, hogy Steve Huber, Ernestine Anderson managere, aki korábban dobos volt és Tina Turner zenekarában játszott, odament koncert közben Benkó Sándorhoz, hogy párbajozni akar Huub Jansen-nel. Benkó azt mondta a színpadon mindenki hallatára, hogy: „Steve itt nincs gázsi.” Mire a válasz: de közönség az van. És már szaladt is dobolni. Az első rész záró számához Berki Tamás csatlakozott, együtt az összes vendéggel adták elő, az „After You’ve Gone” című örökzöld darabot.
A műsor második felére, Milt Jackson megjelenésére a hangulat már a tetőfokára emelkedett. Most, ennyi év távlatából sem tudom eldönteni, hogy ezt az építkezést Benkó Sándor tudatosan tervezte meg, vagy véletlenül alakult ilyen szerencsésen. Én inkább az előbbit tartom valószínűnek. Aki tehette, fényképezte is Milt Jackson-t, a vibrafon mellett azonban hiába keresett volna bendzsót, mert Nagy Jenő az alkalomhoz és a stílushoz alkalmazkodva gitárra váltott. Ezzel a váltással a ritmusszekció alkalmasabbá vált Jackson kísérésére. Akik közelebb kaptak helyet, később mesélték, hogy Milt Jackson két alkalommal is elismerően bólogatott Vajda Sándor bőgőszólója után. A szünet után, a műsor második részében a zenekar ugyancsak 3 saját számot játszott, a többit különböző elosztásban a szólisták. Milt Jackson a „Take The A Train”-t Kruza Richarddal játszotta négykezesként egy vibrafonon. Ezt Ernestine Anderson kivételesen szép „Summertime” feldolgozása, majd a „Lazy River” követte Milt Jackson és a ritmusszekció kíséretével. Mire a várva várt „Bags Groove” következett, már az egész Sportcsarnok ünnepelt. Ebben nem kis része volt Nagy Iván hangszerelésének, és valamit meg lehetett érezni Milt Jackson varázsából is. Ezután következett az „Indiana”, amelyben Kruza Richard ismét szólózott, majd az énekesnő Ernestine Anderson managere Steve Huber kapott lehetőséget arra, hogy dob tudását bemutassa. A fináléban a „Sweet Georgia Brown” és a „When the Saints” dallamaira a Benkó Dixieland Banddel Berki Tamás, Kruza Richárd, Huub Jansen, Ernestine Anderson és Milt Jackson egyszerre búcsúzott az állva tapsoló közönségtől.
Emlékezetes este volt. Kár, hogy fényképpel nem szolgálhatok. Nemrég valakitől azt hallottam, hogy 2 kalóz DVD is létezik, de eddig nem akadtam a nyomukra.
Most, 22 évvel a koncert után az emlékezéshez az is hozzátartozik, hogy már nincs meg az a Budapest Sportcsarnok, amely az eredeti rendeltetése teljesítése mellett olyan sok nagyszerű hangversenynek is otthont adott. És a szereplők? Zoltán Béla trombitás, Vajda Sándor bőgős, Halmos Vilmos zongorista és Benkó Sándor sincsenek már köztünk. Nagy Jenő bendzsós-gitáros és Járai János dobos pedig visszavonult. Nagy Iván Szalóky Bélával a zenekar túlélésén dolgozik.
Hát a vendégsztárok? Először, még 1999-ben Milt Jackson-tól búcsúzott a jazzvilág, őt Huub Jansen követte 2006-ban és nemrég, - ahogy lapunk is beszámolt róla- idén március 10-én, meghalt Ella és Sarah követője Ernestine Anderson is.
