Világsztárok Magyarországon – Miroslav Vitous a debreceni Bartók Teremben 1994. szeptember 23-án
2016. március 20., Fazekas Csaba
A 23-ik Debreceni Jazz Napok 1994. szeptember 23-a és 25-e között került megrendezésre. Az egyik legismertebb és legnagyobb név ebben az évben Miroslav Vitous volt.
A helyszín a Arany Bika Bartók Terme volt. Miroslav csehszlovák bőgős volt, de ekkor már amerikai színekben játszott. Testvére Alan ütőhangszeres volt, de vele sem azelőtt, sem azóta nem találkoztam. Viszont Miroslav Vitous-sal a későbbiekben is sokat találkozhattunk, mert a világ vezető jazz zenészeivel rendszeresen koncertezett és készített rádió-, illetve lemezfelvételeket. Az azóta eltelt időben többször járt ismét Magyarországon, de a debreceni volt az első.
A műsor elején Miroslav Vitous „world music” ihletésű saját darabjai (Duo of Brothers, Universal Music, Me and You, Africa) hangzottak el Alan-nel duóban. Miroslav bőgőzött, Alan dobolt és az afrikai pengetős kalimba-n játszott. A Vitous koncerten Miroslav egy különleges mesterbőgőn játszott, melyet később sikerült közelről szemügyre vennem, és megengedte, hogy kipróbáljam, mert egy ilyen ritka hangszert addig nemigen foghattam a kezembe. Még ennyi idő távlatból is meg kell említenem, hogy a testvére, Alan nem volt azonos szinten, a később színpadra került Csík Gusztávot sem tudta megfelelően lekísérni.
Az est második felét –a nemrég Szabó Gábor- és Liszt-díjjal kitüntetett- Csík Gusztáv zongorázott, aki Svájcból hozta magával a Bern-i Jazz Tanszak énekprofesszorát, a New Orleans-i hangulatot hozó „fekete lady”, Sandy Patton-t.
Csík Gusztávot ekkor már nem kellett bemutatni, mert a hatvanas évektől rendszeres szereplője volt a magyarországi jazz találkozóknak. És később, mikor Svájcban vendégszerepelt rendszeresen, akkor is hazalátogatott a nevesebb hazai rendezvényekre. Abban az időben már nem okozott problémát neki, ha bármilyen színvonalú amerikai, vagy európai szólistát le kellett kísérni, különösen, ha magas színvonalú amerikai énekesekről volt szó. Pár évvel ezelőtt például nagysikerű magyarországi turnén kísérte le Pecek Lakatos Krisztiánnal az amerikai gospel és soul énekeseket.
A második rész bevezetéseként a Csík Gusztáv-Sandy Patton duót hallhattuk. Előbb Dizzy Gillespie „Night in Tunisia” című bebop darabját adták elő, melyhez utólag írt szöveget Jon Hendricks. Aztán a Gershwin-fivérek, George és Ira melódiáját (How Long Has This Been Going On?) interpretálták. Sandy Patton rendkívül határozottan és stabilan énekelt, az általa választott örökzöld dalokban az igazi amerikai jazzéneklést valósította meg. (Azt márcsak zárójelben jegyzem meg, hogy mi, debreceni jazzrajongók Csík Gusztávnak később is nagyon hálásak voltunk, mert Ő hozta el Debrecenbe tudomásom szerint Niels-Henning Ørsted Pedersen-t, és szintén a Bartók teremben adtak felejthetetlen koncertet.)
A két duó szám után Csík Gusztáv szólóban játszott egy Ellington egyveleget (Lush Life/Caravan), majd visszahívta a színpadra Sandy Patton-t, akivek Antonio Carlos Jobim bossa nova számát, a „How Insensitive”-et adták elő.
A koncert hátralévő két számában visszajöttek a színpadra a Vitous fivérek is, és így kvartett formációban eljátszották a Burton Lane-Frank Loesser szerzőpárostól az „I Hear Music”-ot, majd befejezésül Billy Strayhorn „Take the „A” Train”-jét.
