Világsztárok Magyarországon - „Széllel szembe’…” Jazzgála a BKK-ban 1993. június 12-én – magyar és nyugati jazz-sztárok közreműködésével – Második rész
2015. március 07., Márkus József
A rendszerváltást követően bekövetkező gazdasági és pénzügyi problémák évről évre egyre inkább gondot okoztak az ország kulturális életében is. A kis fizetésű emberek jól meggondolták, mielőtt jegyet vettek a nyugati jazz-sztárok koncertjeire.
1993 júniusában azonban csoda történt… Már nem emlékszem, hogyan került hozzám az a műsorfüzet, amelynek borítója és belseje már cikkem első részében látható és olvasható volt. Az is lehet, hogy postán, borítékban érkezett, vagy talán valaki valahol a kezembe nyomta. Június 11-ére operagálát, 12-ére pedig jazzgálát hirdet a címlap közepe, fent pedig a rendezvény mottója olvasható: „Széllel szembe’…”. Két nap, amikor a kultúra nem üzlet!
A legfontosabb tudnivaló, amit a füzet közölt velünk: a belépőjegyek ára 1200 Ft, azonban az 1200-as szám egy „szélesvásznú” x-szel át van húzva, és rögtön utána – hogy higgyünk a szemünknek – nagybetűkkel: „INGYENES!!!”, alatta pedig a magyarázat: „Kifizeti Ön helyett az Unilever”. Bevallom, akkor sem tudtam, és máig sem tudom, mivel foglalkozik ez utóbbi cég, de kívánom, hogy Isten tartsa meg a szokását! Természetes, hogy gondolkodás nélkül, azonnal beterveztem a budapesti kirándulást, és 12-én este időben meg is jelentem a Budapest Kongresszusi Központ bejáratánál.
Nos, a kétnapos rendezvény első napja az operakedvelőknek szólt. A következő estén azonban a jazz kedvelői is megkapták a nekik készített igazi „ajándékcsomagot”, a kétrészes Jazzgálát, amelyre június 12-én este 19 órakor (ha jól emlékszem, vasárnap) került sor. Ez a gálaest két részből állt. Mindkét koncert előadói magyar és külföldi (túlnyomó részben Egyesült Államok-beli) zenészek voltak, mégpedig nagyjából 3:1 arányban a határon túlról érkezett muzsikusok javára. Cikkem első részében a gála első részéről: az ebben fellépő zenészekről és a műsorszámokról adtam ismertetést; ezúttal a második rész „boncolására” kerítek sort.
Matematikában is jártas olvasóim kedvéért bevallom, hogy az első részben is megemlített, a fellépő zenészekre vonatkozó 3:1-es arány csupán a Szakcsi Quartet állampolgársági összetételét tekintve volt igaz. Hiszen pontosan három Egyesült Államok-beli, és egyetlen magyar zenészből állt az együttes. A szünet után pódiumra lépő kilenctagú Latin All Stars Band-et azonban aligha lehetne 3:1-es arányban felosztani (eltekintve, persze, a morbid ötletektől). A hat külföldi muzsikust három hazánkfia egészítette ki, tehát a gála második részére 6:3-ra, azaz leegyszerűsítve 2:1-re módosult a még mindig többségben lévő külföldiek „fölénye”. A kilenctagú együttes tagjairól és hangszereiről a műsorfüzet belsejének felhasználásával készítettem táblázatot. Talán így áttekinthetőbb is, mintha a tizenegynéhány sort külön-külön legépelném. Természetesen a gálaest első részének adatait is tartalmazza a táblázat. Némi kis módosítást is alkalmaztam – ami kizárólag a hangszerekre vonatkozik, például Michael Mossman nemcsak trombitált, hanem harsonán is játszott, tehát ezzel a hangszerrel kiegészítettem a felsorolást.
Lássuk tehát sorra Latin All Stars Band tagjait!
Bár sem a műsorfüzetben, sem élőszóban nem nevezték meg az alkalomszerűen összeállított együttes vezetőjét, a műsorban James Moody igazi vezéregyéniségnek tűnt fel. Szaxofonjának, fuvolájának vivőerejével, magával ragadó scat-éneklésével egy csapásra a figyelem középpontjába került. Moody ekkor immár negyedik alkalommal vendégeskedett hazánkban. Dizzy Gillespie egykori kedvelt bebop-partneréről ezúttal nem írok részletesebb ismertetést. Mintegy két évvel a Jazzgálán történt fellépése előtt, 1991. március 20-án Babos Gyula workshopjának vendége volt a Tavaszi Fesztivál műsorában. Arról az eseményről 2013 augusztusában cikket írtam – szintén a „Világsztárok…” rovatban. Abban a cikkben talál az olvasó részletes ismertetőt James Moody-ról. Címe: „Világsztárok Magyarországon - James Moody a Petőfi Csarnokban, március 20-án Budapesti Tavaszi Fesztivál ’91”. Amennyiben nem találja a kedves olvasó, akkor az utóbb leírt címet (idézőjel nélkül) gépelje, vagy másolja be a bal felső sarokban található „Keresés” mezőbe!
Michael Philip Mossman amerikai hard bop trombitás 1959-ben született Philadelphia-ban (Pennsylvania állam). Már fiatalon európai turnén vett részt Anthony Braxton-nal (1978) és Roscoe Mitchell-lel (az 1980-as évek elején). Játszott Lionel Hampton-nal, az Art Blakey’s Jazz Messengers-szel, majd belépett a Blue Note cég Out of the Blue nevű házi zenekarába (1985). Pályafutásának további „állomásai”: Toshiko Akiyoshi, Horace Silver (1989–91), Gerry Mulligan (1992), Dizzy Gillespie, Slide Hampton, majd különféle latin-jazz-formációk, később pedig a Philip Morris Superband. Mostanában gyakran tölt hosszabb időt Európában, ahol a fellépéseken kívül tanít, komponál és hangszerel. 2013-ban Duke Ellington „Afro-Latin Suite”-jéhez írt modern arrangement-jéért a sokoldalú muzsikus Grammy-díjat kapott.
David Friedman amerikai ütőhangszeres (fő hangszere a vibrafon és a marimba) 1944-ben született New York-ban. Bár az Egyesült Államokban nőtt fel, mégis afféle „kétlaki” muzsikus, hiszen a 70-es, 80-as évektől főként Németországban tevékenykedett. (A műsorfüzetben is a Németországot jelző D betű áll neve után.) Az 50-es évektől tanulja az ütős zenét, majd a híres Juilliard School of Music-ban tökéletesíti tudását. A ’60-as években a New Yorki Filharmonikusok tagja. Néhány név a nevesebb zenészek közül, akikkel pályája során élőben és felvételeken együttműködött: Wayne Shorter, Joe Chambers, Hubert Laws, Horace Silver, Bobby McFerrin, Johnny Griffin, Ron Carter, John Scofield stb. 1974-ben Friedman és egy másik kiemelkedő vibrafonos-marimbás, Dave Samuels együtt dolgoztak egy dob-workshopban. Itt kerültek először közelebbi kapcsolatba egymással, és megalakították a Mallet Duo elnevezésű kis formációt. Pár évvel később újra találkoztak, és készítettek egy hanglemezt – immár kvartett formációban – amelynek a Double Image (Kettős kép, vagy kettős látás) címet adták, ami eredetileg egy Miles Davis kompozíciónak a címe. A következő évben nagy sikerű lemezbemutató körútra indultak, amelynek egyik állomása volt 1978 májusában székesfehérvári fellépésük az Interjazz Fesztiválon. Végül a legendás lemez címe lett egyúttal az együttes neve is. Friedman a későbbiekben többek között Daniel Humair-rel és Jasper Van’t Hof-fal működött együtt Európában, továbbá részt vett a harmonikás Dino Saluzzi-val egy projektben, melynek során Astor Piazzolla tangókompozícióit dolgozták fel és vették lemezre. A kiváló ütőhangszeres az 1970-es évektől tanít magas szintű zeneművészeti iskolákban – az Egyesült Államokban és Európában is. Berlinben a Művészeti Egyetemen 1989 óta a vibrafon és a zeneszerzői tanszék professzora. Sőt a 2000-es években a Jazztanszék vezetője is volt.
Hilton Ruiz New York-i születésű, Puerto Rico-i származású zongorista (1952–2006). Ötéves korában már zongorázott, nyolcévesen pedig fellépett a Carnegie Hall-ban. Tizenévesen Freddie Hubbard és Joe Newman partnereként lépett fel; afro-kubán és bebop stílusban játszott. 1974–77 között Roland Kirk együttesének tagja, ez idő alatt öt albumot készített velük az Atlantic és a Warner Bros. cég. A későbbiekben számos szólólemezt is kiadtak a tehetséges zongoristával. Mint vendég részt vett többek közt George Coleman, Art Davis, Chico Freeman, Dizzy Gillespie, Abbey Lincoln lemezein. Néhány héttel 54. születésnapja után halt meg New Orleans-ban, miután a Bourbon Street-en ismeretlen okból elesett, és súlyosan megsérült, aminek következtében több mint két hétig kómában feküdt egy kórházban. (A baleset egy évvel a Katrina hurrikán után történt: a zongorista éppen CD-ket árult a városban, hogy az összegyűlt pénzből a hurrikán áldozatait segítse.)
Anthony Jackson basszusgitáros szintén New York-ban született 1952-ben, alig egy hónappal fiatalabb Hilton Ruiz-nál. (Csak sajnos, a zongorista már nem él.) És még egy közös dolog: mindketten szerepeltek Dizzy Gillespie 1990-ben kiadott „ Rhythmstick” című albumán. Tizenévesként először zongorázni, majd gitározni tanult, végleges választása pedig a hathúros basszusgitár lett. Közreműködött több mint 500 album elkészítésében, ami nem kevesebb, mint 3000 sessiont jelentett. Néhány kiemelkedő név, akikkel együtt lemezeket készített: Chick Corea, Billy Cobham, Al Di Meola (8 közös album!), Steve Gadd, Urbie Green, Dave Grusin, Chaka Khan, Bireli Lagrene, Pat Metheny, Michel Petrucciani, Mike Stern, Dave Weckl, valamint a fentebb már említett Dizzy Gillespie.
Adam Cruz amerikai jazzdobos 1970-ben született New Yorkban. Ő volt tehát a jazzgálán fellépő összes zenész között a legfiatalabb. Vagyis (mivel a születésnapja februárban van) a jazzgála napján „már” elmúlt 23 éves. A dobos gyakori partnerei a szaxofonosok közül Steve Wilson és (a Jazzgálán a műsor első részében fellépő) David Sánchez, a zongoristák közül pedig Danilo Perez és Edward Simon. Rajtuk kívül turnézott és felvételeket készített a Mingus Big Band-del, a szaxofonos Chris Potter-rel, a gitáros Charlie Hunter-rel, valamint Chick Corea „Origin” nevű együttesével. Egyetlen, saját nevén futó „Milestone” című lemeze (2011) kedvező visszhangra talált az amerikai szaksajtóban.
Végül, de nem utolsósorban az együttesben fellépő magyar jazz-zenészekről: mindhárman a hazai jazzélet élvonalába tartoznak, és tartoztak már annak idején is. Két gitárosról (László Attila, Snétberger Ferenc) és egy ütőhangszeresről (Horváth Kornél) van szó. Mindhárman sokszorosan kitüntetett művészek (Kossuth-díj, Liszt Ferenc-díj, a magyar jazz-zenészek életműdíját jelentő Szabó Gábor-díj, stb.) A három névről óhatatlanul eszünkbe jut az 1987–93 között működő, szép emlékű Trio Stendhal formáció – ha László Attila helyébe Dés Lászlót képzeljük. Ámbár emlékezhetünk arra is, hogy a két gitáros, László és Snétberger együtt, duót alkotva is gyakran fellépett koncerteken, fesztiválokon. Kiemelkedő muzsikusaink a Jazzgálán kifogástalanul beilleszkedtek a nyugati kiválóságokból álló zenekarba.
A Jazzgála második részében a ráadás számmal együtt nyolc kompozíció hangzott el a Latin All Stars Band részéről.
1.) The Sidewinder. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ez a szám (Lee Morgan szerzeménye) hangzott el. Ha tévedtem, akkor is a stílusa, hangzása hasonló volt a Sidewinder-hez. (Blues-rock jellegű kompozíció, amilyen a 70-es években volt jellemző Les McCann-re, vagy Herbie Hancock-ra.) A szólók sorrendje: tenorszaxofon – trombita – elektromos gitár – zongora – basszusgitár – vibrafon – akusztikus gitár. (A téma természetesen tuttiban szólt a szám elején és végén is – vagyis minden hangszer részt vett a téma bemutatásában és visszatérésében. A következőkben a téma hangszereléséről csak akkor írok külön, ha az a szokásostól eltért.)
2.) ? az előzőnél kissé lassúbb tempójú latinos szám. Az improvizációk sorrendje: vibrafon – trombita – elektromos gitár – tenorszaxofon.
3.) Wave (A. C. Jobim). Akusztikus gitár fantáziaszerű bevezetése – szokásos bossa stílusú ritmusalapon a fuvola a harsonával együtt hozza a témát, közbevetőleg a harsona (Mossman) egyedül játssza a középrészt – improvizációk: fuvola – harsona – vibrafon (csodálatos impró!) – zongora – témavisszatérés hasonló a témabemutatáshoz – zárás: kollektív impró.
4.) Moody’s Mood for Love (J. McHugh, J. Moody, E. Henderson). Elejétől végig Moody „vokalizált” énekszólója a ritmusszekció kíséretével.
5.) ? Trio Stendhal-os szám 3 hangszerrel, csak a szaxofon szerepét a vibrafon helyettesíti. Bongo+konga bevezetés – akusztikus gitár átvezetése – mindhárom zenész free játéka – „bejön” a latin ritmus, mindhárom hangszer immár rendezett játéka.
6.) ? 6/4-es, finom szám – basszusgitár-szóló – ugyanaz az ütőhangszerek, a dob, majd a vibrafon belépésével – vibrafonszóló – fúvós tutti – zongoraszóló, amelybe a vibrafon is „besegít” – téma-extra – akusztikus gitárszóló, befejezéssel.
7.) ? „Agyonhangszerelt” téma (gyors szambaritmus) – ua. rövid ütős-párbeszédekkel – szólók: elektromos gitár – vibrafon – zongora – trombita – tenorszaxofon – dob – témavisszatérés.
8.) (Ráadás) I’ll Remember April (Gene De Paul, Don Raye). Afro-cuban-latinos ritmusban! Szólók: tenorszaxofon – trombita – vibrafon – elektromos gitár – akusztikus gitár – zongora – dob – bevezetés visszatérése – tutti témav. – négyezések: trombita+tenorszaxofon – vibrafon+gitárok – hosszú befejezés, „elúszással”.
