Világsztárok Magyarországon - „Széllel szembe’…” Jazzgála a BKK-ban 1993. június 12-én – magyar és nyugati jazz-sztárok közreműködésével – Első rész
2015. február 22., Márkus József
A rendszerváltást követően bekövetkező gazdasági és pénzügyi problémák évről évre egyre inkább gondot okoztak az ország kulturális életében is. A kis fizetésű emberek jól meggondolták, mielőtt jegyet vettek a nyugati jazz-sztárok koncertjeire.
1993 júniusában azonban csoda történt… Már nem emlékszem, hogyan került hozzám az a műsorfüzet, amelynek borítója és belseje is cikkemhez mellékelve itt látható-olvasható. Az is lehet, hogy postán, borítékban érkezett, vagy talán valaki valahol a kezembe nyomta. Június 11-ére operagálát, 12-ére pedig jazzgálát hirdet a címlap közepe, fent pedig a rendezvény mottója olvasható: „Széllel szembe’…” Két nap, amikor a kultúra nem üzlet!
Nem is részletezem tovább, hiszen itt olvasható minden, a címlap képén. A legfontosabb tudnivalót mégsem hagyom ki: a füzet közli velünk, hogy a belépőjegyek ára 1200 Ft, azonban az 1200-as szám egy „szélesvásznú” x-szel át van húzva, és rögtön utána – hogy higgyünk a szemünknek – nagybetűkkel: „INGYENES!!!”, alatta pedig a magyarázat: „Kifizeti Ön helyett az Unilever”. Bevallom, akkor sem tudtam, és máig sem tudom, mivel foglalkozik ez utóbbi cég, de kívánom, hogy Isten tartsa meg a szokását! Természetes, hogy gondolkodás nélkül, azonnal beterveztem a budapesti kirándulást, és 12-én este időben meg is jelentem a Budapest Kongresszusi Központ bejáratánál.
Nos, a kétnapos rendezvény első napja az operakedvelőknek szólt. Megjegyzem, olyan kiváló énekesek szerepeltek ezen az estén, mint Kincses Veronika, Kertesi Ingrid, Polgár László, vagy az egyik régi „Ki mit tud” vetélkedő nyertese, Kováts Kolos basszusénekes, és még néhány külföldi kiválóság is. A mi műfajunk kedvelői azonban a következő estén kapták meg a nekik készített igazi „ajándékcsomagot”, a kétrészes Jazzgálát, amelyre június 12-én este 19 órakor (ha jól emlékszem, vasárnap) került sor.
Ez a gálaest két részből állt. Mindkét koncert előadói magyar és külföldi (túlnyomó részben Egyesült Államok-beli) zenészek voltak, mégpedig nagyjából 3:1 arányban a határon túlról érkezett muzsikusok javára. Cikkem első részében a gála első részéről: az ebben fellépő zenészekről és a műsorszámokról adok ismertetést. A második rész „boncolására” a „Világsztárok Magyarországon” sorozat következő részében kerül sor a JazzMa.hu portálon.
Még nem említettem, hogy a Szakcsi Quartet játszott a Jazzgála első részében. Szakcsi Lakatos Béla a magyar jazz-zenészek élvonalába tartozik, immár évtizedek óta. Nem hiszem, hogy részletesen kellene ismertetnem az ő pályafutását; minden jazzbarát, sőt bizonyára a hazai zenésztársadalom többsége ismeri őt. Ifjúkorában a Pege, majd a Rákfogó együttessel aratott nagy sikert és szerzett széles körű ismertséget. Felívelő pályája akkor tetőzött, amikor az 1980-as, ’90-es években, amerikai stúdiókban, főként a Special EFX együttessel lemezfelvételek egész sorát készítették vele. A zene más területén, pl. színházi zenék alkotásában is tevékenykedik. Megtiszteltetésnek számít, hogy ezen az estén a Quartet vezetőjének választották. A népszerű Szakcsi ezen az estén kizárólag zongorán játszott – a kvartett mainstream stílusához igazodva.
David Sánchez tenorszaxofonos 1968-ban, Puerto Rico-ban született, amely az Egyesült Államok külbirtoka, tehát ő az USA állampolgára. Az afro-karib zene befolyásolta legkorábban, ám később az európai klasszikus zenével is megismerkedett. Zenei tanulmányai idején a neves zongorista, Kenny Barron volt az egyik iskolatársa és barátja. 1990-ben a United Nation Orchestra tagja lett, és annak vezetője, Dizzy Gillespie lett a mentora. A zenekarral 27 országot, valamint az USA-ban mintegy száz várost érintő turnén vett részt. Ezzel egyidőben Dizzy triójának is tagja lett, és maradt is a híres trombitás haláláig. Később a Philip Morris Superband-del turnézott (1992. október 17-én fel is lépett velük a BKK-ban!), a Columbia cégnél hét albumot készített (saját formációjával és vendégként is), az egyik lemezéért Grammy-díjat kapott. 2001-ben közreműködött Charlie Haden nagy sikerű („Nocturne” című) albumán. Európai útján Csehországban a Prágai Szimfonikusok vendége volt.
Jay Leonhart bőgős 1940-ben született Baltimore-ban (Maryland). Hétévesen country- és dixie-zenét játszott testvérével és barátaival. Ő maga már fiatalon sokféle hangszeren (gitár, bendzsó, zongora stb.) játszott. A Berklee School-ban fejlesztette tovább zenei tudását. Később is sokféle stílusú zenét játszott, változatos repertoárral és partnerekkel, továbbá dalokat is írt. Többek közt munkakapcsolata volt Judy Garland-del, Bucky Pizzarelli-vel, Sting-gel, Frank Sinatra-val, Lee Konitz-cal, Gary Burton-nel. Játszott a Thad Jones–Mel Lewis big bandben, kísérte Tony Bennett-et, Jim Hall-t. 1975 és ’95 között a stúdiókban a legjobb és legmegbízhatóbb bőgősök egyikének tartották. Jelenleg rendszeresen fellép a harsonás Wycliffe Gordon-nal duót alkotva.
Dennis Mackrel dobos 1962-ben, Omaha-ban (Nebraska állam) született. Csodagyerekként kétéves korában kezdte a dobtanulást, tízévesen pedig már egy városi színház produkciójában dobolt – professzionális muzsikusként. Felsőfokon Las Vegas-ban, a Nevada Egyetemen tanulta az ütőhangszeres szakmát. 1981-ben került New Yorkba, ahol a Broadway Színház zenekarának lett a dobosa, majd az énekes Joe Williams javaslatára került a Count Basie-zenekarba, ahol a zenekarvezető 1984-ben bekövetkezett haláláig dobolt, sőt egy darabig az utódzenekarban is. Ezután a Mel Lewis Orchestra-ban, majd az abból alakult Vanguard Jazz Orchestra-ban dobol 1990-ig. További „állomásai”: Hank Jones Trio, Carla Bley Big Band, Buck Clayton’s Swing Band, George Shearing Quintet, Dizzy Gillespie All-Star Big Band. 2010-ben visszatér a Count Basie-emlékzenekarhoz, 2013-ban pedig átveszi annak vezetését. Zeneszámokat is írt – többek közt McCoy Tyner big bandje számára. Említésre méltó, hogy a big band műsoráról készült két Grammy-díjas CD-n négy zeneszámot maga Dennis Mackrel hangszerelt. A kiváló dobos világszerte ad mesterkurzusokat, legutóbb például a dániai Royal Conservatory of Music vendégtanáraként működött Aarhus városában.
A Kongresszusi Központban hat kompozíció hangzott el a Szakcsi Quartet-től. (A konferálások alkalmával sajnos a számok címét alig-alig, vagy egyáltalán nem lehetett érteni. Ezeket az eseteket ?-lel jelzem.)
1.) ? blues jellegű, de nem szabályos, 12 ütemes darab – modern swing ritmusban.
2.) ? érdekes, izgalmas ritmusbeosztású darab. A téma „szögletes”, „cikk-cakkos” hangzású, az improvizációk igen gyors (up) tempóban hangzanak el, amit időnként triolás „keresztritmusok” váltanak fel.
3.) ? ballada, valószínűleg Szakcsi kompozíciója. Fantáziaszerű zongora-bevezetés, majd egy nyugodt tenorszaxofon-szóló, amely egyre dinamikusabbá válik a vége felé. Gyönyörű, lírai zongoraszóló követi, majd a tenor hozza vissza a témát.
4.) ? élénk, modern téma a tenorszaxofonon. Minden hangszer szólózik, majd visszatér a téma az eredeti formában.
5.) Body And Soul (J. W. Green). Szép bevezetés a zongorán, a tenor mutatja be a témát, majd az improvizációk sora következik: zongora – tenor – bőgő. A témát érdekes módon a szaxofon a bőgővel együtt, duóban (!) hozza vissza. A számot végül a tenorszaxofon szép kadenciája zárja.
6.) Hello Monk! (Szakcsi L. Béla). Lendületes, hosszú szám. Az improvizációk sorrendje: zongora, tenor, bőgő, dob: hatásos dobszóló, majd témavisszatérés a tenorszaxofonon.
