Világsztárok Magyarországon – A Philip Morris Super Band 1992. október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban

2014. március 08., Márkus József

Örömömre szolgál, hogy rovatunk vezetője, a székesfehérvári Márkus József több hónapi szünet után ismét csatasorba állt. A héten írt levelemre az alább olvashatóan reagált. Elöljáróban annyit, me and my wife Gabriella ott voltunk a koncerten. – A szerk.!

Szia Robikám!

Jól emlékszel a fellépőkre. Akiknek a nevét felsoroltad, mind ott voltak, valóban! De én a többit is feljegyeztem.

Tehát a fellépő együttesek:

1) "Az Öregek":

Donald Byrd – szárnykürt, trombita (a 3. számban nem játszott, az 5.-ben trombitált, a többiben szárnykürtön játszott);

Slide Hampton – harsona (az 5. számban nem szerepelt);

Phil Woods – altszaxofon (szintén nem játszott az 5. számban);

Jimmy Heath – tenor- és szopránszaxofon (a 3. számban nem szerepelt, az 5.-ben szopránozott, a többiben tenoron fújt);

Kenny Barron – zongora,

Bob Cranshaw – elektromos bőgő,

Kenny Washington – dob

Az előadott számok közül az első hármat a Petőfi Rádió 1992. november 10-i (22.30–23.00) adásából vettem fel. A negyediket is elkezdtem venni (Round Midnight), de az adásidő lejárta miatt félbeszakították; a következő alkalommal azonban a TV1 adásából pótoltam a teljes számot – igaz, hogy csak monóban.

A második három számot a TV1 adta le 1993. március 5-én (19.05–19.55).

(A megkérdőjelezett számoknál a címekben nem vagyok egészen biztos. Lehet, hogy magyarul konferálta a bemondó, és én "visszafordítottam", a tévében előfordult, hogy inserten vágták be a címet, az sem volt megbízható. "A Fiatalok" műsorrészében David Sanchez együttesénél kifejezetten téves címet írtak be. Kettő esetében, mivel ismert standard volt, kijavítottam.) Ahol nem tudtam a szerző(k) nevét, légy szíves pótolni, ha tudod!

Tehát "Az Öregek" műsora:

1. Express (?) (latinos szám, az "Autumn Leaves"-ére emlékeztető harmóniasorral)

2. C.T. A. (Jimmy Heath-Miles Davis)

3. Souvenir (Phil Woods) (ballada Woods és Hampton szólójával)

4. Quill (?) Fill the Woods with Laughter (Phil Woods)

5. 'Round Midnight (Thelonious Monk-Cootie Williams) (Heath és Byrd közreműködésével)

6. On the Plane (Cherry Wheeler)

2) "A Fiatalok":

Három csoportba osztották be "őket":

(Önkényesen nevezem el nagybetűkkel a csoportokat)

"A" csoport:

Michael Leonhart – trombita (a 2–3. számban nem szerepelt);

Ryan Kisor – trombita (a 4–5. számban nem szerepelt);

Jesse Davis – altszaxofon (a 2–3. számban nem szerepelt);

Joshua Redman – tenorszaxofon (a 4–5. számban nem szerepelt);

Mike LeDonne – zongora,

Christian McBride – bőgő,

Lewis Nash – dob

(Tehát az előadott hat számból az elsőben és az utolsóban az összes fúvós játszott, a közbeeső négy darab során először a Kisor–Redman páros szerepelt két számban, majd a következő két darab erejéig a Leonhart–Davis "duett".)

Müsoruk:

1. C & B (?) (az első trombitaszólót Kisor, a másodikat Leonhart játszotta)

2. Drifting (Jimi Hendrix)

3. Philadelphia (?)

4. Tudes (?) (a "What Is This Thing Called Love" harmóniáira épült szám)

5. S.F. Beat (?)

6. 484 (?) (első trombitaszóló: Leonhart, második: Kisor)

A fenti műsort 1993. február 5-én vettem fel a TV1 műsorából (19.05–19.55).

"B" csoport:

Nnena Freelon – ének,

Norman Simmons – zongora,

Scott Sawyer – gitár,

Bob Cranshaw – elektromos bőgő,

Kenny Washington – dob

Műsoruk (egy rövid, pár másodperces szignállal vezették be, majd):

1. I Thought About You (Jimmy Van Heusen-Johnny Mercer)

2. Yesterdays (Jerome Kern-Otto Harbach)

3. Angel Eyes (Matt Dennis-Earl Brent)

4. Dindi (Antonio Carlos Jobim-Aloysio de Oliveira)

5. Linger Awhile (Harry Owens-Vincent Rose)

A fenti műsort a TV1 műsorából 1993. január 23-án (20.35–20.55) vettem fel.

"C" csoport:

David Sanchez – tenorszaxofon,

Norman Simmons – zongora,

Bob Cranshaw – elektromos bőgő,

Kenny Washington – dob

Az előadott számok:

(Itt botrányos volt a tévések munkája! Csak az első két szám címéért vállalok felelősséget, mert azokat felismertem (nem volt nehéz...). Összekeverhették a cédulákat, mert pl. az első számhoz az "Ebony" feliratot tették be, a második számot az első másodpercekben felismertem, talán ezért nem is figyeltem, hogy van-e címfelirat. A harmadik (utolsó) darabot nem ismertem, de abban sem bízom, mert ha az első felirat téves volt, hogyan higgyek a többinek?... :(

Tehát:

1. Oleo (Sonny Rollins)

2. You Don't Know What Love Is (Gene De Paul-Don Raye)

3. Cool Night (Paul Davis)

(Gyanús, hogy csak 3 számot játszott a csapat. Lehet, hogy tovább tartott a műsor, csak nem fért bele a 20 perces keretbe.) Ezt is a TV1-ről vettem fel, mégpedig 1993. február 6-án (20.35–20.55).

Hát ennyit mára. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy maga a műsor ebben a sorrendben játszódott le. Mivel az egészet utólag vettem fel, tehát nem egyenes közvetítésből származik az anyag, szinte valószínűbb a más sorrend. Még az sem biztos, hogy "az Öregek" kezdték, sőt az a valószínű, hogy ők szerepeltek a műsor legvégén. Talán Te emlékszel is a sorrendre.

Üdv.: Jóska

Utóirat: a teljes apparátus pontos elnevezése "Two Generations of Philip Morris" volt.

(Nos, mint a bevezetőben is említettem, Gabi és én ott voltunk, s ha jól emlékszem, az erkély első sorában ültünk. Viszont egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy játszhatott a Petőfi Rádió ebből a koncertből részleteket, habár akkoriban külsősként én készítettem a Petőfi jazzműsorait. Ti. a Magyar Rádió szalagtárában ennek a felvételnek semmi nyoma… Ez egészen biztos, mert mielőtt a Bartók Rádióban 1997-ben elindítottam a Világsztárok Magyarországon sorozatomat, a Hangarchívumban nem bukkantam ennek a felvételnek a nyomára… A 20 és fél évvel ezelőtti Petőfi műsorra egyáltalán nem emlékszem… Csak arra, hogy eljött egy akkor 30 év körüli ifjú titán riporter és azt kérdezte: „Robikám! Kivel készítsek a koncert után riportot?” Mondtam neki, hogy engem különösen két fiatal érdekel: először is Joshua Redman (1969), aki előző évben megnyerte a Thelonious Monk International Saxophone Competition-t, másodszor pedig Christian McBride (1972) bőgős, mert szerintem ez a két afro-american fiú éveken belül világsztár lesz. (Oszt lőn csoda, tényleg azok lettek…) Riporterünk azonban a mutatós és kellemes hangú Nnena Freelon-t (1954) interjúvolta meg, akiből azóta sem lett világsztár…

Márkus Jóska jól feladta nekem a leckét ezekkel a kérdőjelekkel… Mint láthatják, hiába kutattam fél napot a neten, hetet így sem tudtam megfejteni… Az viszont biztos, hogy az „Öregek” kezdték és az énekesnős „Fiatalok” zárták!  – A szerk.)