Világsztárok Magyarországon – Miles Davis másodszor (és utoljára) Budapesten
2013. szeptember 20., Maloschik Róbert
Nagy szenzációnak számított 1991 tavaszán (március 21.), hogy az egyetemes jazztörténet ikonosztikus alakja, Miles Davis ismét Budapestre látogatott.
Konkrétan emlékszem arra, hogy egyszerre két hölggyel, mondjuk úgy két Gabival (feleségemmel, Szász Gabival és kedves kolléganőmmel, Bokor Gabival) két oldalamon mentem a Budapest Sportcsarnokba. Kint még arról beszéltünk, hogy milyen sokan igyekeznek a BS felé, de bent aztán nagy csalódásomra egy hatalmas függönnyel félig le volt választva a nézőtér, ami még így sem telt meg… Elég hervasztó volt. Aztán hosszas várakozás után (ez tipikus magyar jelenség…) végre bejöttek a színpadra a „legények”. Ekkor derült ki, hogy ugyanaz a csapat jött Davis-szel, mint másfél évvel korábban: Kenny Garrett – altszaxofon, Kei Akagi – billentyűs hangszerek, Folly McCreary – elektromos gitár, Benny Rietveld – basszusgitár, Ricky Wellmann – dob. És feleségem legnagyobb döbbenetére, kedvenc jazzmuzsikusa, Miles piros műbőr dzsekiben és hatalmas napszemüvegben sántikált be a színpadra. Kérdezte is tőlem, mi lehet a lábával? Aztán bekezdtek. Hatalmas (szinte dobhártya repesztő) hangerővel. Erre mind tökéletesen emlékszem, viszont hogy milyen számokat játszottak, azt már nem tudnám felidézni. Az viszont biztos, hogy újabb nagy csalódásunkra Davis alig trombitált. Néha odacsoszogott a direkt neki kikészített szintetizátorhoz, amin hosszan kitartott akkordokat játszott. Időközönként pedig levánszorgott a színpadról. Ilyenkor eleinte Kenny Garrett vitte a prímet, de akárcsak 1989 novemberében a koncert közepétől Folly tolult az előtérbe nagyon hosszú gitárszólókkal. Megállapítottam, hogy Benny Rietveld haja tovább nőtt (jóval deréktáj alá ért…), és Kei Akagi játszott egy frenetikus elektromos zongoraszólót.
Ennyi! Oszt még én vagyok felháborodva, mikor a nálam idősebbek (Csányi Attila, Márton Attila), vagy a nálam jóval fiatalabb Dr. Sümeghy László azt mondja nekem, már nem emlékszik arra, hogy mit játszottak a zenészek.
Még szerencse, hogy Márkus Jóska barátunk kisegített bennünket egy-két korabeli rekvizítummal!
