Világsztárok Magyarországon - Calypso Jazz Fesztivál és Keith Jarrett Trio 1990 novemberében
2013. augusztus 02., Szakcsi Jr.
Maloschik Robi régi jó barátom jazzma oldalán olvastam nemrég a Calypso jazz fesztiválról. Azonnal fel is hívtam Robit, hogy emlékszem az eseményre! Aznap este 1990. november 1-én ott voltam én is a nézők soraiban, ha jól emlékszem, Oláh Kálcsival!
Robi megkért, hogy írjak én is pár gondolatot, amibe bele is egyeztem! Emlékeim szerint eléggé kevesen voltak, és elég hűvös volt a hangulat a hatalmas nevek ellenére is! A jazzma oldalán közzé tett cikk is ezt bizonyítja! Nagyon izgultam, hogy végre láthatom, és főleg hallhatom élőben az egyik legkedvesebb bőgősömet, Gary Peacock-ot a fantasztikus zongoristával, Paul Bley-vel! Peacock nagyon nagy hatást tett rám akkoriban, de nem csak Keith Jarrett miatt, hanem Tony Williams Blue Note lemezein való fantasztikus közreműködése fogott meg nagyon! Aztán később megszereztem egy nagyon ritka felvételt: Wayne Shorter „Live at The Village Vanguard 1965”, amelyen Shorter mellett nem meglepő módon Herbie Hancock zongorázik és Williams dobol. És valamilyen okból kifolyólag Peacock bőgőzik... De hogyan!
Na, de térjünk vissza az eredeti témához, Paul Bley fantasztikusan játszott. Az egyik legegyénibb hangú zongorista, aki úgy használta fel az őt érő nagyon nagy hatásokat, hogy önmagát játszotta leginkább! Játszott Sonny Rollins-szal, kísérte Betty Cartert stb... És persze Ornette Coleman! Szóval nagy élmény volt ez a duó!
Ami viszont érdekes, és nem olvasható ki az akkor megjelent egyetlen cikkből, hogy a duó előtt még volt egy kis bemelegitő zene! :))) Apám akkoriban vette fel az amerikai GRP lemezkiadónál a szólólemezeit az abban az időszakban divatos New Age stílusban! A fesztivál szervezőinek az az extrém ötlete támadt, hogy felkérte apámat, játsszon az amerikai fellépők előtt szólóban! De kizárólag azt a programot, ami a lemezen volt hallható... Véleményem szerint az volt a koncepció, hogy mivel a New Age könnyebben hallgatható zene volt, nagyobb közönséghez szólt, így a jazz nagy avantgárd vonulata (Paul Bley, Dewey Redman) előtt szerencsésnek hitték, hogy apám ezzel a programmal lépjen fel! :))))) Apám becsületesen be is tartotta a kérést, és eléggé visszafogta magát :)))) Később aztán pár éve, mikor Budapesten felléptünk Jack DeJohnette-tel (Robinak köszönhetően…), Bley is ott volt és újra találkoztak apámmal, így rendesen is hallotta zongorázni!
Hát 1990 őszén nem nagyon sült el jól!!!!! Jazzfesztiválon? Na mindegy, én jól éreztem magam, Dewey Redman is fantasztikus volt. Ő is a nagy kedvenceim közé tartozik!
Köszönjük Márkus József rovatvezető úr segítségét!
Robi arra is megkért kb. 1 hónapja, hogy írjak a Keith Jarrett Trio Erkel színházi fellépéséről, ami pár hétre rá volt! Erről sajnos nagyon halványak az emlékeim. Nem maradt meg bennem, mert akkoriban még nem szerettem annyira Jarrett-et! De azért persze elmentem, csoda volt! Peacock és DeJohnette!!!! Akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer én is fogok Jack-kel játszani és lemezt készíteni :))))) Ahogy minden fiatal zenész ízlése és érdeklődése változik, később én is sokkal nyitottabb lettem és azok a zenészek, akik eleinte nem érdekeltek annyira, vagy tudatlanságom miatt elkerülték a figyelmemet, elkezdtem hallgatni és csodálni azokat is! Így voltam Jarrett-tel is :) A koncert megvan nekem mp3 formátumban. Kb. 10 éve, mikor Ráduly Misi a híres tenoros hazaköltözött New York-ból és elkezdtem hozzá feljárni, rájöttem, hatalmas lemezgyűjteménye van! Aztán egyszer azt mondja nekem Misi, hogy megszervez egy találkozót Szigeti Péternél, aki szintén nagyon sokat tud a műfajról. Nincs olyan lemez, amit ne ismerne! Így aztán egy nap Misivel kimentünk Péter házába, ahol nagyon sok jó zenét hallgattunk és cseréltünk is! Nagy örömömre megkaptam Pétertől ezt a bizonyos Erkel színházi Jarrett Trio koncertet is! Az első szám a „Just Friends” volt, amire nem emlékeztem:) Aztán a „The Way You Look Tonight”- csupa gyönyörű standard, Jarrett csodálatos előadásában. Majd a végen Sonny Rollins örökzöldje, az „Oleo”!
Hát sokszor előveszem ezt a felvételt, szívesen hallgatom, és örök élmény marad ez a Jarrett koncert… és a Calypso Jazz Fesztivál is!
