Világsztárok Magyarországon – Ed Thigpen (+Erich Kleinschuster, Jasper Van’t Hof és az Ambassadors) az 1990. évi Tatabányai Jazz Táborban
2013. június 15., Márkus József
1980 óta minden második év nyarán megrendezték Tatabányán a Nemzetközi Jazztábort, így 1990-ben már a hatodikra került sor augusztus 1–10. között. A világhírű amerikai dobos és zenepedagógus Ed Thigpent második alkalommal köszönthettük a táborban.
Az Oscar Peterson Trió egykori tagjaként ismert dobos, Ed Thigpen már 1988-ban, az ötödik tatabányai rendezvényen is részt vett. Igazi világsztár, a legkiválóbbak, a legsokoldalúbbak egyike, a tanítványok is rajongtak érte, nem csoda hát, hogy újra meghívást kapott. A nagyon egyéni stílusú, kiváló holland zongorista, Jasper Van’t Hof szintén tanított már a két évvel korábbi táborban is. A neves osztrák harsonást és nagyzenekar-specialistát, Erich Kleinschuster-t Magyarországon többek között Pege Aladárral való együttműködéséről ismerik. A magyar oktatók közül, mint kiemelkedőket, Berkes Balázs, Lakatos Antal és Tomsits Rudolf nevét említem meg. De ne feledkezzünk meg a két vezető személyiségről sem: Benkő Benedek – a tábor igazgatója, és nem utolsósorban Gonda János – a művészeti vezető.
Jómagam a tatabányai táboroknak szinte mindegyikén részt vettem. Először jazzklub-vezetőket, művelődési házak jazzel foglalkozó, a műfajt népszerűsítő munkatársait hívták meg néhány napra, és én is bekerültem ebbe a csoportba. Aztán két alkalommal is úgymond riporterként töltöttem ott pár napot, hogy tudósítást írjak a „JAZZ” folyóiratba. Volt, hogy „túlkoros” zenész-növendékként ismerkedtünk a tábor életével többek között Beke Árpáddal, a Nagykanizsai Jazzklub vezetőjével és Bornemissza Géza pécsi jazz-menedzserrel együtt. (Árpi és Géza trombitált, én vibrafonoztam, Árpival együtt egy kvartettben készültünk a zárókoncertre, Géza a tábor big bandjét erősítette.) Végül olyan eset is volt, hogy csak egyetlen koncert megtekintésére utaztam Tatabányára. Ez történt most is, 1990-ben. Ezúttal maga a táborvezető, Gonda János számolt be a Jazztábor életéről – a JAZZPRESS folyóiratban, kétoldalas cikkben. A magazinnak ugyanebben a számában jómagam ezúttal az Ambassadors nevű big band koncertjéről írtam cikket. Az Egyesült Államok Légierejének Európában (Nyugat-Németországban) állomásozó nagyzenekaráról van szó, ők vették fel ezt az elegáns, ám kifejező nevet. (Ambassadors = Nagykövetek, vagyis a zene nagykövetei, békés küldöttjei).
Mindkét fent említett cikket a jelen írásomhoz mellékelt másolatokban találhatja a kedves olvasó – az eredeti fényképek másolataival együtt. Felhívom az olvasók figyelmét, hogy már csak azért is érdemes ezeket az írásokat elolvasni, mert igazi kuriózumról, ritkaságokról van szó. A két említett cikk a 1990/2. számának „különszámából” való, amely nem jelent meg, csupán néhány darab kinyomtatott példány maradt meg belőle, hivatalosan nem került forgalomba. A sztoriról a „Világsztárok Magyarországon sorozat” előző cikkében (Debreceni Jazznapok 1990) bővebbet tudhatnak meg kedves olvasóim.
A két említett cikken kívül jelen írásomhoz mellékelem még a Vasárnapi Hírek 1990. július 22-i számában megjelent beharangozó cikk másolatát – Pete Tóth Csilla tollából, továbbá az ominózus kiadatlan JAZZPRESS magazin színes címoldalának másolatát is. Ez utóbbinak közzétételét nemcsak a címlap dekoratív volta indokolja, hanem Markovics Ferenc fotóművész rendkívül ötletes montázsa, amely Ed Thigpent ábrázolja – két különböző nézőpontból – azt a hatást keltve, mintha két külön személy kommunikálna egymással.
A továbbiakban a Tatabányai Jazztábor 1988-as és 1990-es programjában is részt vevő világhírű amerikai dobosnak, Ed Thigpen-nek életét, munkásságát kívánom összefoglalni.
Edmund Leonard Thigpen névvel 1930. december 28-án született Chicago városában, és 2010. január 13-án halt meg Koppenhágában. Apja, Ben Thigpen is dobos volt, aki a 30-as, 40-es évek híres big bandjének, az Andy Kirk’s Clouds of Joy-nak volt tagja 16 éven keresztül. Ebben a zenekarban játszott sokáig Mary Lou Williams is, a swing és a boogie-woogie stílus legkiválóbb női zongoristája. De térjünk vissza Edhez! 1951–52-ben Cootie Williams zenekarában játszik, ez volt első profi szerződése. 1954-ben a tragikus sorsú fekete énekesnőt, Dinah Washingtont kíséri, majd Johnny Hodges kisegyüttesébe kerül. 1955-től már modernebb jazzt játszó muzsikusokat kísér. (Lennie Tristano, Bud Powell, Oscar Pettiford, Charlie Rouse, Ernie Wilkins, Billy Taylor stb.)
1959-ben pályafutásának első kiemelkedő szakasza következik be: Oscar Peterson, aki ekkoriban még kanadai lakos, meghívja triójába. Mindaddig a nagy zongorista kíséretében gitárosok (Barney Kessel, majd Herb Ellis) szerepeltek Ray Brown bőgős mellett. Thigpen „leváltotta őket”, Peterson ettől kezdve túlnyomó részben dobosokat alkalmazott. 1965-ig működött a híres trió; a hat év alatt nem kevesebb, mint 22 nagylemezt készítettek együtt! A dobos is Kanadába költözött, és ez idő alatt a Torontói Zeneakadémián öt évig kortárs-zenét tanult. A triómunkával párhuzamosan 1961-ben Los Angelesben közreműködött a Teddy Edwards–Howard McGhee Quintet albumának felvételén, amelyen Phineas Newborn (zongorán) és Ray Brown is hallható.
A Peterson-triótól távozva készítette el első saját nagylemezét 1966-ban (Out of the Storm), majd Németországban és Angliában dob-kurzusokat tartott, és dobiskolát írt. 1967-től ’72-ig tart második „nagy korszaka”: Ella Fitzgerald-dal turnézik, és készít lemezeket. Az albumok egyike: „Ella in Budapest”! Ugyanis 1970-ben, „nagy” európai turnéja során az énekesnő az Erkel Színházban is fellép triójával. (Na de hogyan tehetett szert az amerikai kiadó az Erkel Színházbeli koncert hanganyagára, amely a Magyar Rádió tulajdona volt? – A szerk.)
Thigpen 1973-ban Dániába költözik, egy év múlva az Aarhus-i Konzervatórium tanára. Dániában sok más Amerikából áttelepült neves zenésszel (Kenny Drew, Ernie Wilkins, Thad Jones stb.) és kiváló dán zenészekkel (Svend Asmussen, Mads Vinding, Alex Riel, NHØ Pedersen stb.) működik együtt, alakít zenekart és készít lemezeket.
Az eddig már említett neveken kívül még a következő neves művészekkel turnézott, illetőleg készített lemezfelvételeket: Quincy Jones, Toshiko Akiyoshi, Teddy Charles, Stan Getz, Clark Terry, Eddie Lockjaw Davis, Milt Jackson, Monty Alexander, Gene Ammons, Kenny Burrell, Art Farmer, Horace Parlan, Albert Mangelsdorff stb.
