Világsztárok Magyarországon - „Babos-csoda” 1990-ben a Petőfi Csarnokban: a magyar és az amerikai élvonal talán első itthoni közös produkciója
2013. május 18., Márkus József
Szabó Gábor amerikai feltűnése óta talán Pege Aladáré volt a következő hihetetlen varázslat: 1982-t írtak, amikor a Carnegie Hallban bőgősünk egy egész sor világsztárral együtt (Hancock, Marsalis stb.) lépett fel a Kool Jazz Fesztivál keretében.
Nyolc esztendő múlva újra megtört a jég – most itthon, a budapesti Petőfi Csarnokban történt valami hasonló. A „Csoda” címmel hirdetett koncerten – 1990. március 25-én – ezúttal az Egyesült Államokat és hazánkat lényegében egyenlő arányban reprezentálták a közreműködők. Magyarországot a szervező-vezető-gitáros Babos Gyula, valamint a zongorista Szakcsi Lakatos Béla képviselte, az Államokat pedig két fiatal, de már sztárként ismert muzsikus: az elektromos basszus „bűvölője”: Victor Bailey, valamint minden idők egyik legkiemelkedőbb női dobosa, Terri Lyne Carrington. A percussion-t, azaz különböző ütő- és ritmushangszereket kezelő George Jinda (Special EFX) – mint tudjuk – magyar születésű, ám amerikai állampolgár volt, tehát nyugodt szívvel tekinthettük fele-fele arányban magyar, illetőleg amerikai zenésznek.
A hangversenyről annak idején a „JAZZPRESS” magazin 1990/2. száma egyoldalas, három fényképet tartalmazó cikkben számolt be. A cikk után csak a fotóművész Markovics Ferenc nevét olvashatjuk, íróját így nem ismerhetjük, tehát tekinthetjük az írást szerkesztőségi cikknek. A Jazzpress egyébként a „JAZZ” magazin utódja volt, 1990-ben egymás után négy száma született meg, utána megszűnt. A rendszerváltás „leheletét” érezzük abban, hogy ekkor már nem a Zeneművész Szövetség lapja volt, bár továbbra is Gonda János volt az újság főszerkesztője. Cikkemhez illusztrációként mellékeljük az említett újságcikk olvasható másolatát – a fényképekkel együtt, valamint a magazin színes címlapját – nemcsak az érdekesség kedvéért, hanem mert a címlapon további két – ezúttal színes – fotót láthatunk a „Csoda” koncertről. A fényképek Babos Gyulát ábrázolják játék közben.
Pár szót a koncert két amerikai sztárvendégéről – annál is inkább, mivel a cikkben a zenészek pályafutásáról nem esik szó.
A basszusgitáros-bőgős Victor Bailey 1960-ban született Philadelphia városában. Édesapja szaxofonos volt, egész családja játszott valamilyen hangszeren, illetőleg énekelt. Bailey a bostoni Berklee College-ban tanult, ott ismerkedett meg Poogie Bell-lel, aki a híres dél-afrikai trombitás Hugh Masekela zenekarában dobolt. Ez volt az első jelentősebb együttes, amelyben Bailey játszott. A Weather Report tagja volt 1982-től egészen a zenekar 1986-os megszűnéséig. Ettől kezdve „szabadúszó” szólista. Első jelentősebb lemezét nem sokkal budapesti fellépése előtt, 1989-ben készítette el „Bottom's Up” címmel. Néhány fontosabb név, akikkel együtt játszott, illetőleg lemezt készített: Sonny Rollins, Larry Coryell, Mike Stern, Dennis Chambers, Michael Brecker, Kenny Garrett, Roy Haynes, Kenny Kirkland, Sting, Roy Haynes, valamint a Steps Ahead együttes.
A dobos Terri Lyne Carrington a Massachusetts állambeli Medfordban született 1965-ben. Édesanyja zongorázott, édesapja szaxofonozott, és a Bostoni Jazz Társaság elnöke volt. Hétéves korában megkapta ajándékba nagyapja, Matt Carrington dobfelszerelését, aki egykor Fats Waller és Chu Berry dobosa volt. Tízéves sem volt, amikor Clark Terryvel fellépett a Wichita Jazz Festival-on. Egy év múlva már a Berklee College-ban tanul a felnőttekkel együtt, olyanokkal, mint Kevin Eubanks, Donald Harrison és Greg Osby; mesterkurzusra jár Alan Dawsonhoz. 1983-ban mentora, Jack DeJohnette tanácsára New Yorkba költözik, ahol olyan hírességekkel dolgozik, mint Stan Getz, James Moody, Lester Bowie, Pharoah Sanders, Cassandra Wilson, David Sanborn és mások. Az 1980-as évek végén Los Angelesbe költözik, ahol közreműködik tévé-showkban. Első jelentősebb lemezét „Real Life Story” címmel 1989-ben adják ki. Jelentősebb nevek, akikkel együttműködött: Wayne Shorter, Dianne Reeves, Geri Allen, Carlos Santana, Grover Washington Jr., John Scofield, Herbie Hancock, Wallace Roney, Terence Blanchard, Gary Thomas, Nancy Wilson, Les McCann, George Duke, Kirk Whalum, Chuck Loeb stb.
Az esemény sikeréből számos tehetséges hazai jazz-zenészünk bátorságot merített, hogy a későbbiekben külföldi ismert muzsikusokkal együtt építse tovább művészi pályáját. Közülük talán a legelső volt például Lakatos Antal (Tony Lakatos névvel), aki már évekkel korábban széleskörű európai kapcsolatokkal rendelkezett. A szaxofonos 1991 októberében látogatott először az Egyesült Államokba. A „Different Moods” című saját CD-jét vették fel, amerikai sztárok közreműködésével – köztük éppen a „Csoda" koncert egyik főszereplője, Terri Lyne Carrington volt a dobos. (A többiek: Jim Beard – billentyűk, Peter O’Mara – gitár, Anthony Jackson – basszus, Joe Locke – vibrafon).
(Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az itthon méltatlanul lenézett, sokszor cikizett George Jinda –aki az 1970-es második felében először Párizsba ment feleségével, Kállai Kati sztármanökennel, majd New Yorkban telepedett le és megalakította a Special EFX együttest, amely majdnem egy évtizeden át rendszeresen szerepelt a Down Beat magazin szokásos kritikusi szavazólistájának élvonalában!- azokban az években éppúgy a világsztárok közé tartozott, mint Victor Bailey és Terri Lyne Carrington! - A szerk.)
Nos, a cikk utolsó mondatában zárójelben elhangzó "okosságra" mindössze 4 (négy!) évet kellett várni... Igaz, akkor már nem létezett a Jazzpress elnevezésű újság. Viszont most levettem lemezpolcomról a Babos "Blue Victory" című CD-t, amit 1994-ben jelentetett meg Szűcs Laci barátom, a Sony Hungary akkori főnöke (ma már a MAHASZ elnöke), s nekem soron kívül adott egy példányt belőle, hogy írjak róla a Magyar Hírlapba, hisz akkoriban épp örökre ki voltam tiltva a Magyar Rádióból... (Ki gondolta volna, hogy a Magyar Hírlap akkori főszerkesztő-helyettese, Schuch György 12 év múlva az akkor már újra munkahelyem, a Magyar Rádió elnöke lesz...) Mikor kinyitottam a CD-borítót már meg sem lepett, hogy a felvételeket a Magar Rádió 8. stúdiójában rögzítették... - A szerk.
