Világsztárok Magyarországon – Még egyszer a XI. Videoton Interjazz Fesztiválról (Székesfehérvár, 1989. május 26–27.) – a Fejér Megyei Hírlap korabeli cikkeinek tükrében
2013. március 02., Márkus József
Nem hittem, hogy a helyi sajtó egyáltalán nem foglalkozott az 1989-es fehérvári jazztalálkozóval. És igazam volt! A Vörösmarty Könyvtárban a Kubai Kulturális Napok után kutatva hamarosan az Interjazzről is bőséges anyag bukkant elő.
Ha még emlékeznek rá olvasóim, az évezred legutolsó fehérvári nemzetközi jazzfesztiváljáról körülbelül egy hónapja írtam cikket először a Világsztárok Magyarországon rovatába. Hihetetlen volt, hogy az eseményről semmiféle sajtóanyagot nem találtam – saját cikkemen kívül, amelyet a Magyar Zeneművészek Szövetsége „JAZZ” magazinjának 1989/2. számába írtam. Nemcsak kutatói renomém, de jellembeli megítélésem is kockán forgott, amennyiben csak saját írásomat tudom felmutatni. A könyvtárban aztán fokozatosan megkönnyebbültem, ahogy szép sorban előkerültek a Fejér Megyei Hírlap beharangozó írásai, értékelő cikkei, képes riportjai, amelyeket mellékelten, fénymásolatban adom közre.
A megyei újság hasábjain május 9-én bukkant fel az első beharangozó cikk, majd egészen június 3-ig összesen hat alkalommal lehetett olvasni az újabb és újabb tudósításokat vagy kisebb-nagyobb cikkeket. Már az említett 9-i cikkben feltűnt a kubai trombitavirtuóz Arturo Sandoval neve, akiről csak a fellépés tervezett napján derült ki, hogy valamilyen okból visszamondta a szereplést. Igaz, hogy a május 27-i (szombati!) tudósítás kész tényként számol be (nagy baklövés!) a kubai csoda pénteki (!) fellépéséről, ami valójában nem történt meg: „A színházi pénteki programban Benkóékat a kubai Arturo Sandoval, Berki Tamás és a Magyar Jazz Quartet, a finn Markku Johansson és az Emerton Big Band követte.” A Hírlap május 17-i számában a budapesti Vörös Sárkány étteremben megtartott sajtótájékoztatóról olvashatunk. Itt értesülünk először Benkó Sándortól, a fesztivál leendő művészeti vezetőjétől a nagyvonalú tervekről: a fesztivál újra évente fog jelentkezni – igaz, hogy továbbra is csak kétnapos formában – mégpedig rendszerint május utolsó hétvégéjén. Továbbá: minden alkalommal bemutatják „a legkülönbözőbb zenei irányzatokat, a hagyományostól a modern jazzig, ám nem adnak helyet a szélsőséges stílusoknak” stb. Mint később kiderült, a tervekből – az 1990-es évekre és a továbbiakra vonatkozóan – nem lett semmi.
Első alkalommal a május 29-i számban találkozunk fényképekkel a Hírlapban a kétnapos eseményről. A két fotót tartalmazó kis képriportban természetesen a förgeteges sikert kivívó nemzetközi kvartett két tagját, Pege Aladárt és Alvin Queent láthatjuk. Megtudhatjuk, hogy a közönség háromszor tapsolta vissza a négyest. A következő, 31-i számban részletes összefoglalót olvashatunk a színházi esemény két napjáról. A cikk címe az előbbi képriport „hőseit” méltatja: „Amit műveltek, az maga volt a varázs”.
A fesztiválról szóló írások sora június 3-án zárult – mégpedig az „Arcok, hangulatok, egyéniségek” című egész oldalas, képes riporttal, amely a Fejér Megyei Hírlap hétvégi mellékletében jelent meg. A szöveges rész – és a többi cikk nagy része is – Szentkuti Eszter munkája. (Néhol csak az Sz. E. monogramot olvashatjuk.) A fényképeket Somogyi Tamás készítette (aki korábban a fehérvári jazzklub lelkes tagja volt).
Szentkuti (aki sajnos már nem él) nem mondható jazz-szakértőnek, riportja azonban élvezetes, olvasmányos. Jól elsajátította az újságíró szakmát, és sajátos stílusa van. Egy-két tévedés, illetőleg névelírás azonban becsúszott a munkájába. Mindjárt a riport bevezetőjében például a mondat, hogy „Több mint tíz éve rendeznek Székesfehérváron Videoton interjazz fesztiválokat”, lényegében megfelel a valóságnak, de pontosabb lett volna úgy, hogy „Több mint húsz éve…” – mivel az első fehérvári fesztivált 1967-ben rendezték, tehát 1989-ig azóta 22 esztendő telt el. Sajnos a külföldi nevek írásába is becsúszott néhány hiba, ezek egy része azonban az ORI által összeállított szórólapon is hibás volt. A legnagyobb gondot, úgy tűnik, a német basszusklarinétos, Eckard Koltermann nevének írása okozta. A műsorfüzetben, szórólapon „Koltesmann”-ként olvasható név a képriportban újabb verziót kapott: „Goldermann”…
Egyébként a hibásan írt neveket a cikkmásolatokban kijavítottam. Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy Pege Aladár nemzetközi kvartettjét ábrázoló fénykép is a képriporthoz tartozott eredetileg, de szkennelés után külön másolatként mentettem el, mivel háromhasábnyi szélessége miatt nem illeszkedett a képriport végleges, kéthasábos oszlopába.
