Világsztárok Magyarországon – Stílusok kavalkádja és ütközése a BS-ben – Freddie Hubbard és társai Benkóék 30 éves jubileumán, 1987. március 26-án
2012. november 24., Márkus József
Visszaemlékezés a visszaemlékezésre… Immár harmadszor élek az alkalommal, hogy egyszer már publikált írásomat újra közzétegyem. Az 1981-es nagykanizsai és az 1983-as szegedi Jazzhétvége után most egy budapesti eseményt idézek fel.
Az említett esemény a Benkó Dixieland Band ünnepi hangversenye volt, amelyet a Budapest Sportcsarnokban rendeztek meg 1987. március 26-án – abból az alkalomból, hogy a zenekar abban az évben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. És hogy mi köze ennek a „Világsztárok…” sorozathoz? A meghívott külföldi vendégek között nem kisebb világnagyság tette tiszteletét a koncerten, mint Freddie Hubbard, aki abban az időben koronázatlan királynak számított a modern jazz trombitásai között. (Ez volt az első magyarországi látogatása, és sajnos, az utolsó is.) A nála jóval idősebb harsonás, Al Grey, ha nem is volt ilyen kimagasló sztár, ám Count Basie egykori nagyzenekarának szólistájaként már eleve hírnevet szerzett magának. Mike Vax trombitást Stan Kenton „csikócsapatából” ismerhetjük, akikkel 1972-ben a pesti Erkel Színházban lépett fel. Vax továbbra is hű maradt a bigband-játékhoz, a későbbiekben saját nagyzenekart alakított. A negyedik amerikai szólista vendég, a bendzsós Eddy Davis a dixieland világában ért el sikereket. Hazánkban aránylag gyakran fellép – különféle zenekarok vendégeként.
A jubileumi Benkó-koncertről az esemény után a Zeneművészek Szövetsége Jazz Szakosztályának „JAZZ” magazinjába írtam annak idején a cikket – hasonlóan, mint a fenti alcímben említett 1981-es nagykanizsai és a ’83-as szegedi Jazzhétvégéről. Mindenképpen szándékom volt elmenni a hangversenyre; természetes, hogy elsősorban a külföldi szólisták érdekeltek, és főleg arra voltam kíváncsi, hogy a különböző zenei ízlésű vendégek és a Benkó Band tagjai miképpen jutnak közös nevezőre, hogyan alkalmazkodnak majd kölcsönösen egymáshoz és a zenekarhoz. E tekintetben igen jó benyomást szereztem. (De ezekről a dolgokról az alábbiakban olvasható cikkmásolatban bővebben írok. Az amerikai vendégek szerénységét, figyelmességét külön is kiemelem cikkem végén.)
Amennyire élveztem az egész hangversenyt, amilyen kellemes élményekkel távoztam a csarnokból, annyira elszomorított később, amint beleolvastam a folyóiratba, és megláttam a rengeteg sajtóhibát a cikkben. Azt hiszem, lapzárta volt, és rohammunkában másolhatták a kéziratomat. Abban az időben még nem létezett személyi számítógép, Internet, e-mail… Elektromos írógép már volt, de nekem csak egy olcsó, mechanikus „Erika” gép állt rendelkezésemre. Miután végeztem, alaposan átnéztem a gépelést, és a kevés hibát, amit ejtettem, kijavítottam. Aztán, amikor belenéztem a kinyomtatott cikkbe, nem ismertem rá. Néhány példa: „Egyaránt” helyett „Egyébként”, „Vax technikás trombitás” helyett: ”technikus”, „a műsorszám kiötlői” helyet „költői” lett a nyomtatásban, a hangverseny helyett egyszerűen „verseny”-t nyomtattak. Ezért is örülök most, mert lehetőség adódott végre, hogy normális formában lássam saját írásomat, és ne szégyenkezzem kínosan az olvasók előtt…
Elhatároztam, hogy ezúttal nem gépelem újra szövegszerkesztő segítségével az egykori cikket, hanem beszkennelem az eredeti cikk oldalait, és Microsoft Photo Editorral (JPG-képként kezelve) újraszerkesztem az egészet, és így javítom ki a hibákat is. Továbbá egyetlen folyamatos hasáb tartalmazza az egész cikket, így 100%-os nagyításban könnyen olvasható, csak a görgetősávot kell fel- (vagy lefelé) mozgatni. Az eredeti folyóiratban nem kerültek a szöveg hasábjai közé képek. Ezen is változtattam: az Interneten talált fényképekkel (amelyek kétségtelenül a szóban forgó hangversenyen készültek) pótoltam a hiányt. A szöveg tartalmán egyébként semmit nem változtattam; minden egyezik az eredeti kézirattal. Nem módosítottam – annak ellenére, hogy néhány helyen ma már másképpen fogalmaznék.
Ugyancsak az Interneten találtam néhány színes YouTube-videót – nemcsak a sportcsarnoki koncertről, hanem a Benkó-klubban rendezett jam session-ről is. Három pillanatképet készítettem róluk PrintScreen-nel, azokat is mellékeltem a cikkhez – természetesen azokat nem illesztettem be az 1987-es cikk másolatába, hanem ott találhatók a többi dokumentum (újságcikk, szórólap stb.) között. Már a pillanatképből is látható, de a YouTube-videót megnézve-hallgatva még inkább tapasztalhatjuk, milyen felfokozott hangulat uralkodott a klubban! És láthatóan maga Hubbard élvezi a legjobban az „örömködést”. Én sajnos csak utólag értesültem, hogy jam is volt a BS-koncert után. (Vagy előző este?) Azt nem is tudtam eddig, hogy mind a négy hangszeres vendégszólista ott volt.
Még annyit: az 1987-es cikkem címe: „Születésnap sztárfanfárral”. Hogy miért ez? Olvassák/olvassátok el, és kiderül!
Fotó: Csányi Attila
