Világsztárok Magyarországon - Al Di Meola és társai Budapesten a Kisstadionban, 1985-ben – egy napsugaras őszi délutánon
2012. szeptember 07., Márkus József
A világhírű gitárművész 1985. szeptember 22-én lépett fel első ízben Magyarországon. Részemről a kellemes emlék nem csak a zenéhez fűződik. Feleségemmel éppen egy éve voltunk (még csak) élettársak, és első alkalommal voltunk jazzkoncerten együtt Budapeste
Egy jó hónappal korábban érkeztek meg az első hírek a budapesti koncert tervéről. A Magyar Nemzet hasábjain Hazel O’Connor országos turnéjával együtt olvashattuk a gitáros közelgő érkezését. A patinás hírlap „A rockzene két világhírű művésze” címkével majdhogynem össze is boronálta őket, holott csupán annyi volt a közös a két szeptemberi vendégben, hogy O’Connor-t is, Di Meola-t is ugyanaz a nyugat-berlini cég léptette fel – az Ifjúsági Rendező Irodával karöltve. A fellépés előtt öt nappal újabb, meglepő hírből értesültünk, hogy a Kisstadion-beli koncert három órával korábban, délután négykor kezdődik. Lehet, hogy volt, aki visszaváltotta a jegyét, mi inkább örültünk: nincs jobb egy vasárnap délutáni koncertnél – őszi napsütésben…
Azelőtt soha nem jártam a Kisstadionban, bár nem vagyok a futball ellensége. (Józsikám, a focimeccseket az akkor még Népstadion nevű „műintézményben” rendezték, a Kisstadion a jéghoki meccsek otthona volt! – A szerk.) Úgy tudom, addig még jazzkoncertet sem rendeztek a létesítményben. Mindenesetre a hangulat jó volt, telt ház, az atmoszféra az 1984 nyári debreceni nagyerdei hangversenyre emlékeztetett. Kicsit furcsa volt, hogy nem a küzdőtéren helyezték el a színpadot, hanem az egyik futballkapu mögött (hát hiába mondom, hogy nem foci? – a szerk.), jó magasan. A lelátó közepén mintha mindenkinek „jobbra nézz!”-t vezényeltek volna, ez a nyakat mindenesetre megviselte. A hangosítás nem volt éppen eszményi, bár nyitott stadionok esetében ez a megszokott. Hogy a zenére térjek: kellemesen csalódtam, mert annak idején még előítéleteim voltak a jazz-rockos zenével szemben, és örömmel vettem tudomásul, hogy a gitáros szólóinak nagy része igazi jazzes improvizáció volt, nem pedig effektes-torzítós nyávogás. A felállásról: Al Di Meola természetesen gitározott: elektromos és akusztikus hangszeren is játszott váltakozva, időnként a szintetizátorra kapcsolta a gitárt (Synclavier, you know!), ilyenkor többnyire fuvolaszerű hang szólt. Phil Markowitz a billentyűs hangszereket kezelte, Chip Jackson bőgőzött és basszusgitározott. Danny Gottlieb dobolt, a világhírű Airto Moreira ütőhangszereken játszott, és gyakran énekelt is – ami remekül kiegészítette a gitárjátékot. Részletezni nem tudnám a műsort, mert az előadott témákat nem ismertem, nem is emlékszem, hogy egyáltalán bekonferálták-e a számokat.
(Mivel feleségem –lapunk főmunkatársa- Gabi nagy jazzrajongó –és akkor már 3 éve éltünk együtt-, így természetesen szinte minden jelentősebb Budapesten és vidéken megrendezett koncerten megjelentünk. És nem csak azokon, amit a Magyar Rádió rendezett, vagy felvett… Gabi akkoriban még annyira rajongott Di Meola zenéjéért, hogy az anyakönyvvezetőtől Al 1977-es „Elegant Gypsy” LP-jének „Race with Devil on Spanish Highway” című felvételére vonultunk ki, a násznép nagy megdöbbenésére. Az 1985-ös koncert idején Gabi héthónapos terhes volt Marci fiunkkal… Ez viszont semmiben sem változtat azon a tényen, hogy a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályától első két Ötödik Sebesség-es zenei szerkesztésemért kapott 300-300 forintból simán kijött a két belépőjegy ára. (Ma meg már vannak olyan koncertszervezők, akik 25.000 forintos jegyeket árulnak…) Aki nem járatos annyira a fusion történetében, annak elmesélem, hogy Al Di Meola (el dimiolá, ahogy boldogult Willis Conovr mondta) 1985-ben két LP-t is megjelentetett ugyanazokkal a muzsikusokkal, akikkel hozzánk is eljött. A „Cielo y terra”-t és a „Soaring through a Dream”-et. Ez utóbbin volt három közös kompozíciója Al-nek, méghozzá Airto Moreira-val: a címadó „Soaring through a Dream”, a „Capoiera” és a „Marina”. Habár tényleg nem konferálták a számokat, ezeket biztosan eljátszották, hisz évekkel később a Magyar Rádió felvételét összehasonlítottam az LP-kkel és erre a következtetésre jutottam. Ha meg Al valamit mégis csak beleszólt a mikrofonba, abból semmit sem lehetett érteni a botrányos hangosítás miatt… - A szerk.)
A cikkemhez mellékelt illusztrációkban bőven olvashat az érdeklődő a koncert előzményeiről, magáról a koncertről – egyrészt J. Király István „A komputervirtuóz” című írásában (Film Színház Muzsika), másrészt pedig Turi Gábor „A gitár virtuóza” című cikkében (Magyar Nemzet). Az utóbbi írásban továbbá igen alaposan és olvasmányosan le van írva a történet – például arról, hogyan hívta meg Chick Corea váratlanul Di Meola-t saját együttesébe, a Return To Forever-be, azután pedig hogyan folytatódott a gitáros karrierje már a saját együttesével, valamint együttműködése más híres gitárosokkal.
